Gézuka története - I. fejezet

Első fejezet

A fiú a nappaliban ült, csak egy fecske alsó volt rajta. 32 fok volt, nagyon meleg, pedig ez volt a lakás leghűvösebb helyisége. A vizsgadolgozatát írta környezetgazdálkodásból, már két napja, de nem haladt vele. Nem tudott figyelni, gondolkodni, fogalmazni.

Ha a saját emeleti szobájában próbált dolgozni a hőség miatt nem haladt a munkával, ezért hordta át a rakás szakkönyvet, a laptopját, a jegyzeteit a földszinti nappaliba és próbált meg itt jutni valamire a dolgozattal. Nagyon szorította már a határidő, a prof kapásból kettővel rosszabb jegyet adott annak, aki késve adta le a vizsgadolgozatot.

A nappalinak még egy előnye volt a munka szempontjából: nem működött a wifi, így nem terelte el a figyelmét az internet. Ahányszor a saját szobájában próbált meg dolgozni mindig elkalandozott a neten: vagy egy ismerős jelentkezett be, vagy szakirodalom keresés közben téved egy szexoldalra, vagy „most 10 percig pihenek, addig chatelek” mondással lépett be a szex chatre, ahol aztán órákat töltött el. Persze közben megnyitott néhány pornó videót és kétszer, háromszor is maszturbált, míg estére kielégülten ugyan, de fáradtan, éhesen ment le vacsorázni, hazudott valamit az anyukájának, hogy halad a tanulással, aztán bűntudattal az elpazarolt nap miatt, lefeküdt aludni. Ilyenkor mindig megfogadta, hogy vége, befejezi, nem chatel és nem is maszturbál addig, amíg el nem készül a dolgozatával. Reggel aztán, amikor anyukája ébresztette munkába menet, csak felhajtott egy kávét és leült a géphez dolgozni.

Elsőként megnézte a leveleit, a közösségi oldalakra is benézett, kapott-e üzenetet, ha már ott járt benézett a szexchatre is. És kezdődött minden elölről. Sokszor csak dél körül, spermában tocsogva „tért magához”. Gyorsan lezuhanyozott, evett valamit és friss elhatározással ült le dolgozni, de félóra, óra múlva azt vette észre, hogy semmit nem haladt, újra elkalandozott.

Ezt akarta elkerülni azzal, hogy a földszintre ment tanulni. Itt nem volt net, de így sem haladt, így is folyton mással foglalkozott.

Tizenegy körül végre elszánta magát, hogy lezuhanyzik, aztán komolyan nekilát a munkának. Nem volt kedve felmenni az emeletre, azért a mosókonyha kis zuhanyfülkéjében kezdett zuhanyozni.

Éppen elzárta a vizet és törölközni kezdett, amikor a nyitott ablakon át egy nagy csattanást halott, majd egy lány csúnya káromkodását.

Felhúzta magát a magasan lévő kis ablak párkányára és kilesett. A döbbenettől majdnem leesett az ablakból: a szomszéd udvarán egy gyönyörű fiatal lány erőlködött, hogy kinyisson egy napozóágyat, teljesen meztelenül! Háttal volt a fiúnak, és, ahogy előrehajolt, hogy a napozóágyat felállítsa hihetetlen kilátást nyújtott a leselkedő fiúnak. A lány gyönyörű, kerek feneke alatt tisztán látszott a szőrtelenített, enyhén szétnyíló puncija.

A fiú érezte, hogy azonnal feláll a farka.

Húsz éves volt, egyetemista, de még csak egyszer látott élőben meztelen lányt, kamaszkorában, és az is a tizenhárom éves unokatestvére volt, akit meglesett zuhanyzás közben. Nem is látta rendesen a kislányt, csak az éppen fejlődésnek induló melleit bámulhatta, a punciját csak alig- alig látta. Ráadásul nagyon kellemetlen következményekkel járt az eset, mert lebukott leskelődés közben: a nagynénje váratlanul hazajött és elkapta, ahogy a farkával játszik miközben a kislányt lesi. Életében egyetlen alkalommal fenekelték el akkor. A szülei, később, amikor egyedül maradtak az anyukája sose verte meg, a legnagyobb büntetés a zsebpénz megvonás, vagy szobafogság internet és tv nélkül volt. Akkor a nagynénje nem volt ilyen elnéző, miután felhívta az anyukáját és elmondta mi történt, azonnal elkapta a fiú fülét, beráncigálta a konyhába és nem törődve az ellenkezéssel, könyörgéssel, később a sírással sem, alaposan elverte a seggét. A fájdalom mellett a szégyen is kínozta, amit csak erősített, hogy a hangokat hallva az unokatestvére, Judit, is bejött a konyhába és a letolt gatyában az anyja térdén sírva vonagló fiút látva hangosan kinevette. A nagynénje pedig még el is mondta a lánynak, hogy miért veri el a fiút, hogy lekelődve és maszturbálva találta a fürdőszoba ajtaja, a kulcslyuk előtt. Igaz, utána kiküldte a kislányt, így az nem látta a verés végét és, hogy a fiúnak a sarokba kellett térdelnie letolt gatyával, amíg az anyukája meg nem érkezett.

A fiú jó két órán át térdelt ott, szipogva, szégyentől égő arccal és veréstől égő seggel, miközben a nagynénje főzött, mosogatott, dolgozott a konyhában. Amikor megérkezett az anyukája felöltözhetett és kiküldték a konyhából, ahol a két felnőtt beszélgetni, sőt veszekedni kezdett. A fiú hallotta, ahogy egymás szavába vágva vitatkoznak a viselkedéséről, a nevelésről, a gyerekek veréséről, hogy bármit is tett, az nem oldja meg a dolgot, hogy elverik a gyereket.

Végül az anyukája kirohant a konyhából, elkapta a fiú karját és kirángatta a kocsihoz és köszönés nélkül elhajtott vele. Az úton hazáig meg sem szólalt, csak egyik cigiről gyújtott a másikra. Amikor hazaértek csak annyit mondott:

- Menj a szobádba! Ma nem kapsz vacsorát! Holnap majd megbeszéljük!

A fiú szó nélkül felszaladt a szobájába és lefeküdt.

Másnap az anyukája nagyon leszidta, kilátásba helyezte, hogy elviszi egy pszichiáterhez, mert az beteges, hogy egy 17 éves fiú a 13 éves unokatestvérét lesi és közben maszturbál.

- A rokonod! És még gyerek! Te meg már majdnem felnőtt vagy, úgy is illenék viselkedned! Miért nincs barátnőd a te korosztályodból? Rendben van, nem vagy egy Adonisz, de csúnya sem vagy, és okos vagy, jól tanulsz… Miért nincsenek barátaid egyáltalán? Állandóan az interneten lógsz! Csak az ég tudja, miket csinálsz ott, mit nézel?!? Az interneten is kislányokat nézel, miközben maszturbálsz? Ez undorító és beteges! És még a törvény is bünteti! Börtönbe akarsz kerülni? Tudod, milyen emberek vannak ott? Mit tesznek az olyan fiúkkal, mint te???

A fiú tiltakozni próbált, de az anyja elhallgattatta:

- Hallgass! Most miattad még a húgommal is összevesztem! Én és apád sosem vertünk meg. Én nem hiszek abban, hogy a verés jó nevelési eszköz, de úgy látom, normális módszerekkel nem lehet veled bánni! Már nem bánom, hogy a nagynénéd elvert! Megérdemelted! És csak örülj neki, hogy ő kapott el és nem a férje! Ha Zoli bátyád kap rajta ezen a disznóságon lehet, hogy agyon is ver mielőtt észhez tér! És most szépen bocsánatot kérsz Judittól és a nagynénédtől és megígéred neki, hogy soha többé nem teszel ilyet!

Azzal vette a telefont és felhívta a testvérét.

- Szia! Ne haragudj a tegnapiért! Köszönöm, hogy azonnal hívtál! Figyelj, Gézuka szeretne mondani valamit Juditnak és neked, odaadom!

A fiú teljes zavarban vette át a telefont.

- Csókolom! – nyögte ki – Bocsánatot kérek a tegnapiért, ne tessék haragudni!...

A fiú elhallgatott, hallgatta a nagynénjét a telefonból, aztán folytatta:

- Igen. Bocsánatot kérek. Hát… Bocsánatot kérek, hogy meglestem Jutkát és hogy… hogy maszturbáltam és… Kérem ne tessék haragudni! – Újra hallgatott, aztán folytatta:

- Szia Jutka! Bocsi! Ne harizz, kérlek! Bocsi, sose fogom többet csinálni… - elhallgatott, aztán: - hát azt… tudod, hogy kilestelek. Igen… Játszottam a fütyimmel… Tényleg, sose csinálok ilyet többet, ígérem! …. Igen, köszönöm anyukádnak, hogy elfenekelt! És bocsánatot kérek!

A fiú arca égett és már majdnem sírt szégyenében, miközben kinyögte ezeket. Aztán újra a telefont hallgatta, amit Jutka már visszaadott az anyjának.

- Igen, értem. Bocsánatot kérek! Sose csinálok ilyet többet! És köszönöm szépen, hogy el tetszett fenekelni! Csókolom!

Visszaadta a telefont az anyukájának:

- Ani néni veled akar beszélni…

- Jó, menj a szobádba tanulni! És egy hónapig nincs internet és nincs tv, csak a nappaliban, amikor ott vagyok! Menj!

A fiú mondani akart valamit, de látva anyukája arckifejezését elfordult és csendesen felment a szobájába.

Most arra gondolt, hogy ha újra lebukna az anyukája biztosan megbüntetné, ha nem is verné meg, mint a nagynénje pár évvel korábban. Igazából akkor sem a verés volt a legrosszabb, az csak rövid ideig fájt, hanem a szégyen, amit érzett. Szégyellte, hogy rajtakapták a leskelődésen, hogy a nagynénje meglátta, amint a maszturbál, hogy elmondta azt Jutkának is és az anyukájának is. Szégyellte a verést és hogy Jutka látta sírni, visítani közben, hogy pucér seggel kellett térdelnie a konyhában. De legjobban az fájt a fiúnak, amit az anyukája mondott neki, és az, hogy az anyukájának igaza volt.

Már húsz éves volt, egyetemista, felnőtt, de mégsem volt soha barátnője, még sohasem csókolózott és persze szűz volt. Igazi barátai sem voltak soha. Mindig csendes, visszahúzódó gyerek volt. A suliban a lányok észre sem vették, a menő fiúk pedig lenézték, mert nem cigizett, nem ivott, bulizni sem járt, és nem dicsekedett a kalandjaival.

Az általános iskolában és a gimiben is kitűnően tanult, okos volt, nem kellett soha megerőltetnie magát a tanulással. A szabadidejét olvasással, tévézéssel és internetezéssel töltötte. Soha nem sportolt, egy kicsit el is volt hízva, gyenge volt. A korához képest mindig fejletlennek számított, ami felöltözve nem is tűnt fel, de uszodában, vagy tesi után zuhanyzáskor nagyon szégyellte, hogy kövérkés, vékonyak a karjai, lábai és szinte szőrtelen a teste. Emiatt cikizték is a többiek, gyíknak nevezték, a törölközőjükkel rácsaptak a kövér fenekére és nevettek rajta. Előfordult, hogy lökdösték a zuhanyzóban, vagy elzárták a meleg vizet, amikor már csak ő mosakodott.

Egyszer elvették a ruháját és a törölközőjét a fogasról és az öltöző távolabbi végében a szekrény tetejére dobták. A fiúnak meztelenül és vizesen kellett végigmennie az öltözőn. Hiába nyújtózkodott, nem érte el a szekrény tetejéről kilógó törölközőt. A többi fiú nézte és röhögtek rajta. Kérte őket, hogy ne marháskodjanak, órára kell menni és adják vissza a cuccát, de csak annyit mondtak, hogy ott van a szekrényen, vegye el. Megpróbált odahúzni egy padot, de két fiú gyorsan elült rá és nem mozdultak. A fiú dühös volt és majdnem sírt tehetetlenségében. Végül a nyitott alsó szekrénybe lépett be, onnan a nyitott ajtóra, majdnem leesett, de elérte a szekrény tetejét és nehezen felhúzta magát. Jobb kézzel kapaszkodott, míg ballal ledobálta a ruháit és a törölközőt. Közben az osztálytársai röhögve, kiabálva biztatták: „másszál gyíktest!, emeld a kövér segged!, vigyázz oda ne kapja a fütyikédet az ajtó!” Amikor ledobálta a ruháit próbált támaszt találni a lábának, de nem sikerült, így végül lehuppant a padlóra. A nedves talpai megcsúsztak és seggre esett. Ezt már nem bírta, elsírta magát. A többiek röhögtek, de ekkor megszólalt a csengő és gyorsan elmentek órára. A fiú teljesen leizzadt, az arca piros volt az erőlködéstől és a szégyentől, a szemi kisírva. Újra le kellett volna zuhanyoznia, de nem volt rá idő. Csak megmosta az arcát, gyorsan megtörölte magát, felkapta a ruháit és futott órára. Tíz percet késett. Amikor a tanár megkérdezte miért, azt hazudta, hogy beragadt az öltözőszekrény ajtaja, nem tudta kinyitni. Nem árulta be az osztálytársait. A cikizéseket, bántásokat nagyon szégyellte, soha nem beszélt róluk se a tanároknak, se az anyukájának.

Tizennégy éves volt már, amikor rájött, hogy a farka másra is jó, nem csak pisilésre. Hogy mekkora élvezetet okoz, ha játszik vele, húzogatja. Azóta rengeteget maszturbált. Reggelente rutinszerűen kiverte a farkát ébredés után és este a neten nézett pornóra, vagy chatelés közben újra, néha kétszer, háromszor is. És még ez sem volt elég, sokszor napközben, két előadás közötti szünetben is gyorsan elélveztette magát az egyetemen valamelyik WC-ben. Szinte sportot űzött a maszturbálásból, a legextrémebb helyeken verte ki, gyűjtötte milyen helyeken tud elélvezni. Maszturbált az iskolában, WC-ben, öltözőben, sőt amikor tanítás után a könyvtárból jött a folyosón is, a lépcsőházban. Maszturbált moziban, parkban, este az utcán kapualjakban, lépcsőházakban. Amikor vonaton utazott mindig kiment a WC-be kiverni, de az is előfordult, hogy amikor egyedül volt a fülkében ott elégítette ki magát.

A felizguláshoz, maszturbáláshoz nem volt szüksége különösebb izgató látványra, élményre, már a gondolat, hogy mindjárt maszturbálni fog felizgatta. Eddig egyetlen alkalommal bukott le, három éve az unokatestvérével.

Mindez egy pillanat alatt villant át a fiú agyán, miközben a szomszédlány meztelen testét bámulta, ahogy az még a napozóággyal küszködött.

A farka teljesen kemény volt és a makkja nedvesedett. Megmarkolta és húzogatni kezdte, de majdnem leesett a zuhanytálca széléről. Rájött, hogy így nem fog menni a dolog és elszakította a szemét a lánytól, körülnézett mire állhatna rá. Kiszaladt a konyhába és egy konyhaszékkel jött vissza, amit a zuhanyzóba állított és fellépett rá. Ezen már kényelmesen és stabilan állt, zavartalanul leshette a lányt és verhette a farkát.

Mire újra kinézett az ablakon a lány eltűnt.

A fiú halkan káromkodott és átkozta magát, hogy nem maradt az ablakban és elszalasztotta az izgató látványt. Reménykedett azért, mert a lány biztosan nem véletlenül bajlódott a napozóággyal, biztosan visszajön napozni, és akkor újra lesheti. Várt és nézte az udvaron a szépen nyírt gyepet, aztán kicsit nyújtózkodva, hogy jobban lásson majdnem kihajolt az ablakon, így látta a szomszéd ház hátsó ajtaját és egy teraszt előtte. Az ajtót figyelte, hogy jön-e a lány és közben lassan húzogatta a farkát. Úgy játszott magával, hogy a farka folyamatosan álljon és nedves legyen, de ne élvezzen el. Percekig várt, már majdnem feladta és kiverte, amikor kinyílt az ajtó és megjelent a lány. Egyik kezében egy üdítős flakon volt, a másikban egy könyvet, naptejet, napszemüveget és egy telefont egyensúlyozott. A fején fejhallgató volt. Ennek örült a fiú, így ha egy kis zajt okoz is, nem bukhat le a lány előtt, az nem hallhatja meg. A lány a napozóágyhoz ért, mindent letett a fűre, aztán felült az ágyra. Elhelyezkedett, kipróbálta, milyen a hátán feküdni, feltette a napszemüveget, aztán felült és naptejet engedett a tenyerébe. Amikor elkezdte bekenni a testét a fiú nem bírta tovább és elélvezett. Felnyögött és egész teste összerándult, majdnem leesett a székről. Hangosan lihegett miközben fejte a farkát, amiből nagy adag sperma fröccsent a csempére, majd egy következő is. Ma reggel annyira komolyan vette a tanulást, hogy nem is maszturbált ébredés után. Utoljára tegnap éjjel élvezett el, pornónézés közben kétszer egymás után. Most lihegve húzogatta a lanyhulni kezdő farkát, kifejve az utolsó cseppeket. Lenézett a csempén lassan csordogáló spermára: majd lemossa, ráér vele még.

Amikor újra kinézett az ablakon a lány éppen nem túl nagy, de nagyon formás, gömbölyű melleit kenegette, mindkét kezével egyszerre. A fiú ilyen messziről is látta, hogy a pici sötét-rózsaszín udvar közepén lévő apró bimbók keményen állnak. Érezte, hogy a farka újra keményedni kezd. Lazán megfogta, de nem húzogatta, csak tartotta, élvezte, hogy keményedik, áll fel teljesen, ahogy a lány a hasán kente szét a naptejet. Aztán újabb adagot engedett a tenyerébe, előrehajolt, felhúzta a lábait és a lábfejeitől kezdve egyenként szétkente rajtuk a vastagon még fehéres színű anyagot. A fiú arra gondolt, hogy az ő spermáját keni szét magán a lány és a farka újra kemény volt és lüktetett a kezében. Amikor a lány széttárta a combjait, hogy a combja belső oldalát és a punciját is bekenje a fiú újra elélvezett. Lihegve folyatta ki a spermát, már nem spriccelt el a csempézett falig, csak folyt ki a farkából és lassan csepegett.

Közben a lány hanyatt feküdt és süttette magát a nappal. A fiúnak eszébe jutott, hogy ma korábban jön haza az anyukája és nagyon nem szeretne lebukni előtte.

Beszaladt a nappaliba, felkapta a telefonját, újra felmászott vele a székre és készített néhány lépet a napozó meztelen lányról. Aztán helyére vitte a széket, lemosta a csempéről a spermáját és újra lezuhanyozott.

Amikor végzett, felhúzta magát az ablakba és kilesett: a lány még napozott. A fiú kicsit gyönyörködött a meztelen lány látványában, de hamar meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó. Összehúzta a zuhanyfüggönyt és törölközni kezdett.

- Szia! Merre vagy? – hallotta az anyukája hangját.

- A mosókonyhában! Most zuhanyoztam, törölközök és megyek.

Megtörölközött, felhúzta az alsóját és kiment a konyhába, ahol az anyukája pakolta ki a pultra a vásárolt ételeket. Kicsit zavarta, hogy csak alsónadrág van rajta, nem szokott az anyukája előtt így mutatkozni.

- Szia anyu!

- Szia! Hogy állsz a dolgozattal, haladtál?

- Igen… Egész délelőtt írtam… De elég nehéz, több idő kellene. Nem szeretnék rossz jegyet kapni rá… Lehet, hogy kérnem kéne a proftól egy hét halasztást. – mondta a fiú elpirulva. Nem szeretett, nem is tudott hazudni. Más dolog, ha valamit elhallgat, nem beszél róla, mint belehazudni az anyukája arcába.

Az anyukája ránézett:

- Ennyire rosszul megy? Azt hittem ez a kedvenc tárgyad! Annyit tanultál már belőle, miért nem tudod megírni ezt a dolgozatot ugyanolyan könnyen, mint a többit, vagy, ahogy felkészültél a vizsgáidra?

- Ez más, anyu! A környezetgazdálkodás szintetizáló tudomány. Van benne kémia, matek, környezetvédelem, közgazdaságtan, jog, még politika is! Ezt nem lehet csak úgy letudni! Jó dolgozatot szeretnék írni.

- Rendben, kisfiam, ezt te tudod. De ne felejtsd el, hogy szükséged van az ösztöndíjadra, nem engedheted meg magadnak, hogy rossz jegyeid legyenek, vagy csúsztass egy tárgyat! Ha úgy gondolod, szükséged van rá, hát menj be holnap az egyetemre és kérdd azt a haladékot, de, csak ha ez nem jár jegyrontással!

A fiú nem mert az anyukája szemébe nézni. A padlót nézte, úgy mondta:

- Jó, anyu. Akkor ma kicsit pihennék, és reggel bemegyek a profhoz és haladékot kérek. Úgyis kellene még egy szakkönyv, amit nem vehettem ki a könyvtárból. Az olvasóban kijegyzetelem, ami kell, aztán 3-4 nap alatt jól meg tudom írni a dolgozatot.

- Rendben, végül is a te nyarad megy rá, ha lassan dolgozol. Csak négyesnél rosszabb ne legyen, tudod, az átlagod…

- Persze anyu! Tuti, hogy jó jegyet kapok, mint mindig! Akkor most felmegyek és netezek kicsit, kikapcsolódok. Aztán majd szólj, ha kell segíteni valamit a vacsival, vagy bármi, OK? – mondta a fiú bűntudattal a hazugság miatt és indult a nappaliba a laptopjáért és a telefonjáért. – Anyu, itt hagyhatom a nappaliban a könyveket, meg a jegyzeteimet? Igazad volt, itt hűvösebb van, jobb itt dolgozni, mint az emeleten.

- Jól van. Menj, kisfiam, pihenj! A dolgaidat hagyhatod, csak rakd össze egy helyre!

- OK, anyu – kiáltott vissza a fiú, gyorsan egymásra rakta a könyveket, papírokat, felkapta telefont és a laptopot és rohant a szobájába. Alig várta már, hogy a meztelen lány képet a számítógépén lássa.

Ahogy a szobájába ért azonnal beolvasta a képeket a telefonról a laptopjára. Nézegette a lányt, négy kép sikerült igazán jól. Három képen a lány a hátán fekszik, az egyiken kicsit szétnyílt lábakkal, hogy látszik a puncija. A negyedik kép akkor készült, amikor a lány valamiért felült, így a mellei csodálatosan formásnak látszottak. Gömbölyű, feszes mellek, pici kemény mellbimbóval. A lány mellei sápadtak voltam, a teste többi részének barnaságához képest, ugyanígy a hasa alatt is látszott a fürdőruha sápadtabb nyoma. Látszott, hogy eddig bikiniben napozott, nem meztelenül. Biztosan a strandon, gondolta fiú és elképzelte milyen lehet a lány bikiniben.

Gyorsan visszatért a pucér képekhez. Kinagyította a lány melleit, punciját. Forgatta a képeket, nézegette őket és érezte, hogy megint merev a farka. Letolta az alsóját és újra kiverte, a kevés spermát egy papír zsebkendőbe folyatta és lehúzta a wc-n.

Azon gondolkodott ki lehet a lány? Tudta, hogy nemrégen új lakók költöztek a szomszédba, de még nem találkozott velük, csak messziről látott egy magas férfit elmenni a háztól. A lány a magas férfi lánya lehet, gondolta. Biztosan kolis, hogy eddig nem találkoztak, csak most hogy, elkezdődött a nyári szünet. Próbálta kitalálni a lány korát. Fiatalabb nála, az biztos. Biztosan gimis, 17 vagy 18 éves lehet.

Újra megnézte a lány képeit. Ez a lány ruhában is nagyon szép lehet, gondolta. Az arca szép volt, a szeme színére nem emlékezett, és a képeken sem látszott a napszemüveg miatt. A haja egészen világosbarna, egy hajgumival volt összefogva, így kibontva kb. a lány válláig érhetett. A teste gyönyörű volt. Gömbölyű mellek, kerek fenék, formás combok, lábak. A fiú elképzelte, hogy egy szűk farmerben feszül a lány segge, aztán eszébe jutott a kép, amikor először látta meg a lányt, meztelenül előredőlve, a lábai kis terpeszben. A feneke csodálatosan kerek volt és rendesen látszott alatta a puncija. A fiúnak újra állni kezdett a farka. Megmarkolta, húzott rajta párat, de azt érezte, hogy már fáj a maszturbálás, nagyon érzékeny a farka, hiszem alig 2 óra alatt már háromszor verte ki. Abbahagyta a játékot, éjjel lesz még rá idő.

Azon gondolkodott, hogyan deríthetné ki, hogy kicsoda a lány? Szívesen találkozott, megismerkedett volna vele, de félt, hogy ezzel mindent elront. Tudta, hogy a lányok nem kedvelik őt, jó esetben észre sem veszik, rosszabb esetben, mint sokszor a suliban is, kiröhögik. Inkább a neten próbálta kideríteni kicsoda a lány. Megnézte a Facebookon a városban lakó 16-18 éves lányok profilját, hátha felismeri a lány arcát. De nem találta meg. Aztán a telefontudakozót nézte meg, lakcím alapján, de nem talált adatot. A keresgéléssel el is ment az idő, hallotta, hogy az anyukája felkiabál, hogy menjen vacsorázni.

Miközben vacsoráztak arra gondolt, lehet, hogy az anyukája tudja kik az új szomszédok, de nem mert rákérdezni, nem tudta mivel indokolja a kíváncsiságát. Az anyukája megkérte, hogy ha másnap megy be az egyetemre ugorjon be egy számtech boltba és vegyen neki tintát a nyomtatójába, mielőtt munkába menne tesz pénzt a konyhapultra.

Vacsora után a fiú elmosogatott, aztán elköszönt az anyukájától és a szobájába ment. Este netezett, chatelt, pornót is nézett, mint mindig, de mindenütt a szomszéd lány arcát, testét látta. Elalvás előtt még maszturbált, arra gondolva, megismerkedik a lánnyal, megtetszik neki és összejönnek. Hogy együtt járnak és rengeteget szexelnek. Amikor elélvezett lezuhanyozott és közben arra gondolt, hogy hátha másnap is meglesheti a lányt, vagy akár egész nyáron nézheti és verheti rá, közben fantáziálhat arról, hogy együtt járnak.

Reggel egy gyors zuhany után ivott egy kávét, eltette a tintapatronra adott pénzt és bebuszozott az egyetemre. Végig szorongott, hogyan, mire hivatkozva kérjen halasztást a proftól? Végül úgy döntött, hogy az anyukájára hivatkozik: neki kellett segítenie, mivel külföldre utazik három hónapra dolgozni és ő intézte a vízumát, rendelte a repülőjegyet, keresett szállást neki. Ez igaz is volt, de nem most, az anyukája csak egy hónap múlva utazik majd.

Idegesen ment be a tanárhoz, akin látszott, hogy nem nagyon hiszi el, amit a fiú mondd, de végül minden további kérdezősködés nélkül megadta az egyhetes haladékot. A naptárába bejegyezte a fiú nevét a következő hétre. Mondta, hogy ő nem lesz bent, de adja le a dolgozatot a titkárnőjének. Figyelmeztette, hogy ne késsen el és, hogy jó dolgozatot vár tőle. A fiú megígérte és megkönnyebbülten jött ki a proftól. Jó kedve volt, könnyen megkapta a halasztást, egy hét alatt játszva megírja a dolgozatát, ha pedig a tanára rákérdezne később az anyukája munkájára, hát mire legközelebb találkoznak szeptemberben az anyukája már tényleg külföldön lesz.

A fiú várta is ezt az utazást és félt is tőle kicsit. Eddig nem sikerült meggyőznie az anyukáját, hogy jól ellesz ő egyedül három hónapig. Az anyukája egy barátnőjét akarta megkérni, hogy a fiú hozzájuk költözhessen arra az időre, de a fiú semmiképpen nem akart odaköltözni, ő egyedül, felnőttként akart élni a saját lakásukban. Ez a vita még nem dőlt el köztük, a fiú ezért is igyekezett jó benyomást tenni az anyukájára, például azzal is, hogy előző nap kérés nélkül elmosogatta a vacsora maradványait.

Most nem akart ezen rágódni, sietett haza, hátha ma is meglesheti a szomszéd lányt. Már elképzelte, hogy amikor hazaér rögtön beviszi a széket a mosókonyhába, szétnéz, aztán a földszinten dolgozik majd, csendben, zene nélkül, hogy hallja, ha a lány a szomszéd udvaron mozog. Már a buszra várt, amikor eszébe jutott a tintapatron. Magában káromkodott a késlekedésért, de most semmiképpen nem akart megbízhatatlannak tűnni, ezért gyorsan bement a kedvenc boltjába. Máskor szeretett számítástechnika üzletekben nézelődni, sokszor vásárlási szándék nélkül is órákat el tudott tölteni ezzel, és ez a bolt szinte törzshelyének számított. A tulaj és az eladók ismerték már, mindig náluk vásárolt, sokszor kért tanácsot tőlük, vagy csak beszélgetett velük az új kütyükről, ha éppen ráértek. Az is előfordult már, hogy ő segített egy-egy vásárlónak kiválasztani a megfelelő terméket. Most türelmetlenül várta, hogy sorra kerüljön, sok volt a vásárló. Amíg a sorára várt, nézelődött. Megakadt a szeme egy vezeték nélküli webkamerán. Levette a polcról a dobozt és nézegette. Arra gondolt, hogy ha egy ilyet tenne a mosókonyha ablakába, akkor nem kellene fülelnie, nyugodtan ülhetne a laptopjánál a nappaliban, akár még tanulhatna is, a háttérben a kamera figyelné a szomszéd udvarát, és ha jön a lány, már rohanhatna is az ablakhoz. A kamerával a kezében ért a pulthoz.

- Szia, Géza! Két tintapatron, egy webkamera, 17.860 Ft. Bocs, hogy most nincs időnk dumálni, látod, milyen roham van…

- Szia! Nem, sajnos csak a tinta lesz, nincs pénzem a kamerára, csak nézegettem és a kezemben maradt, tessék – hadarta a fiú és nyújtotta a kamerát az eladónak.

- Hát sajnálhatod! Ez egy remek kamera, nagyon jó a felbontása és a színhűség is, remekül lehet zummolni is, és 7.600-ért szinte ingyen van. Ráadásul az utolsó darabunk…

A fiú gyűrögette a kezében az anyukája húszezresét… Nem merte megvenni a kamerát, de nagyon sajnálta otthagyni. Az eladó látta rajta:

- Figyelj! Vegyél utántöltött tintát, 10 ezer helyett csak ötezer Ft! Igaz, hamarabb kifogy és kicsit gyengébb a színe, de jövő hónapban majd megveszed az eredetit, ha több pénzed lesz Ez a kamera a jövő hónapban 15 ezer körül lesz...

- Anyu kinyír, ha rájön…

- Figyi! Ismerjük egymást régóta, adok neked számlát az eredeti tintáról a rendes áron, a kameráról pedig nem. Így a visszajárót még kétezerrel kell kipótolnod és anyukád nem tudja meg hogy kamerát vettél, OK?.

- OK! – mondta a fiú megkönnyebbülten.

Vásárlás után rohant a buszhoz, alig várta, hogy beállítsa, kipróbálja a kamerát.

Otthon azonnal a mosókonyhába ment és kinézett, az udvar üres volt. Bement az anyukája szobájába, és kicserélte a tintapatront, kipróbálta a nyomtatót, nem vett észre különbséget. A régi patronokat és az új csomagolását kidobta, a számlát és a pénzt, amihez a sajátjából hozzátette a különbséget, a nyomtató mellett hagyta. Lehozta a laptopját és feltelepítette a kamerát, tényleg nagyszerű képet adott, a beépített mikrofon is jó volt. Bement a mosókonyhába, a kamerát kitette az ablakba és a laptopot figyelve addig forgatta, igazgatta, míg a kamera az egész udvart belátta. Az ablakpárkányos stabilan állt, biztosan nem lehet kintről észrevenni. A mikrofont a legérzékenyebbre állította, így hallhatta is az udvaron lévő hangokat.

A nappaliba visszamenve kényelmesen elhelyezkedett és miközben a háttérben ment a kamera képe és hallotta az udvarról a madarak hangját, olvasgatta a beállítási lehetőségeket, a felvétel módjait. Próbaképpen különböző beállításokkal kis videókat készített az udvarról. Nagyon örült, hogy nem csak meglesni tudja a lányt, de felvételt és készíthet róla, amit bármikor megnézhet maszturbáláshoz.

Vezeték nélküli fejhallgatót tett fel és kiment a konyhába. Evett, aztán szépen eltakarított mindent. Kivitte a szemetet is, benne a kamera és a patronok csomagolásával.

Elégedetten ment vissza a nappaliba ránézett a kamera képére, aztán folytatta a dolgozatát. Meglepően jól haladt vele, úgy látszik a nap sikerei feloldották a gátlásait a munka terén. Pár percenként a kamerára nézett, aztán dolgozott tovább.

Már három oldallal végzett, amikor hangot hallott a fejhallgatóból. Lányok beszélgettek a szomszédban. Azonnal a kamerára nézett: a szomszéd lány és egy másik csaj ültek a teraszon az árnyékban, üdítőztek és beszélgettek. A beszédet nem értette tisztán, annyira nem volt jó a mikrofon. Nem is érdekelte különösebben, inkább a látvány.

Igaza volt, a lány ruhában is nagyon csínos! Kockás blúz volt rajta, felül kigombolva és farmer rövidnaci. Amikor felállt, és előrehajolt, hogy üdítőt töltsön a barátnőjének gyönyörűen feszült a seggén a naci. A másik lány is elég helyes volt, magasabb, mint a szomszéd, nem olyan szép arcú, de elég nagy mellei voltak és szép barna bőre. Pólót és rövidnacit viselt ő is.

A fiú otthagyta a laptopot, levette a fejhallgatót is, és a mosókonyhába ment, felállt a székre és kinézett az ablakon. Innen jól hallotta, miről beszélnek a lányok: szokványos lányduma. A fiút nem nagyon érdekelte, inkább azt szerette volna, ha a vendég elmegy végre és a szomszéd lány levetkőzik napozni.

Visszaült a laptophoz és fél füllel hallgatta ugyan a beszélgetést, de újra dolgozni kezdett. Persze most már nem haladt, nem tudott figyelni. Végül hallotta, hogy a vendég lány azt mondja, hogy mennie kell:

- Köszi az üdcsit, Ági! Lépek, majd talizunk – mondta a lány, aztán ajtócsapódást, elmosódott beszédhangot hallott még: bementek a házba.

A fiú örült, végre lelépett a csaj és megtudta, hogy a szomszéd lányt Áginak hívják.

A fiú nézte a kamera képét és várt. Pár perc múlva Ági meg is jelent a teraszon, bevitte a házba a poharakat és az üdítős flakont. Nemsokára újra megjelent, egy hosszú, a combja közepéig érő bő fehér póló volt rajta, a fején fajhallgató és napszemüveg, a kezében telefon. A fiú felvételre kapcsolta a kamerát, aztán felugrott a laptoptól és már mászott is fel a székre a mosókonyhában.

Akkor nézett ki az ablakon, amikor Ági éppen kibújt a pólóból, letérdelt az ágyra, aztán végigfeküdt rajta, ezúttal hason. A fiú jól látta a melleit és amikor térdelt a punciját is hátulról. Azonnal felállt a farka. Gyorsan ledobta az alsóját és megmarkolta a farkát, húzogatni kezdte.

A lány közben elhelyezkedett a hasán, lábait kis terpeszbe rakta, a karjait a teste mellett kinyújtotta, az arcát a fiú felé fordítva az összetűrt pólójára fektette.

Gyönyörű feneke volt, gyönyörű volt az egész lány. A fiú sajnos ebből a szögből nem látta a combjai tövét, a punciját, de a lány fenekének a látványa is elég volt, hogy pár húzástól a csempére élvezzen. Lihegett, lenézve látta, ahogy a spermafolt lassan folyik lefelé a csempén.

Egy papír zsebkendővel megtörölte a farkát, aztán ahogy volt pucéron bement a nappaliba a laptophoz. Csak két perce ment a felvétel, de ő azóta már elélvezett. Feltette a fejhallgatót, nehogy lemaradjon valamiről, kiment a konyhába és ivott egy nagy pohár jeges teát. Sietett vissza a laptophoz. A videón semmi nem változott, a lány ugyanúgy feküdt, a feneke izgatóan gömbölyödött.

A fiú kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, nézte a meztelen lányt és lassan elkezdett játszani a farkával, ami újra merev volt és nagyon nedves. Pár perc alatt ismét elélvezett, a spermája a hasára folyt. Lassan szétkente magán, miközben arra gondolt, hogy a lány fenekén keni szét a spermát.

A lány a videón hirtelen megmerevedett, összerándult, azonnal felugrott az ágyról. A fiú is felpattant és rohant az ablakhoz, hogy élőben lássa, mi történik. Mire kinézett az ablakon Ági már a pólóban volt, felkapta a telefonját és szaladt be a házba. Becsapódott utána az ajtó.

A fiú egy ideig még nézte az udvart, nem értette, mi történhetett? Visszament a laptophoz és megállította a felvételt. Nézte a kamera képét, de az udvar üres volt.

A fiú sóhajtott egyet, aztán lekapcsolta a kamerát és leszedte az ablakból. Kihozta a széket is, aztán lezuhanyozott, a csempéről is lemosva a spermát. Miután megtörölközött, már rutinszerűen nézett ki az ablakon. A meglepetéstől majdnem leesett: a teraszon a magas férfi állt. Ági éppen akkor lépett ki mellé a házból. A délelőtti kockás blúz volt rajta és rövidnadrág. A kezében egy kosárban mosott ruhák.

- Kiteregetek, apu, aztán mehetünk ebédelni, jó? - hallotta a fiú Ági hangját.

Szóval tényleg ez a pasi az apja. És tuti azért ugrott fel, mert meghallotta, hogy jön haza, gondolta a fiú.

- Jól van, kislányom. – mondta a férfi és leült a teraszon – Mit csináltál ma?

- Reggel bevásároltam hétvégére, találkoztam a boltban Eszterrel, tudod az osztálytársam. Segített hazahozni a kaját, ittunk egy üdcsit, aztán beraktam a mosást. Éppen amikor jöttél járt le a program. – miközben mesélt a napjáról Ági elkezdett teregetni.

Sorban kerültek a kötélre a pólók, férfialsók, bugyik, az ingeket vállfára tette úgy akasztotta ki, a zoknikat egy kerek zoknitartóra csipeszelte fel.

A fiú lábujjhegyen ágaskodott az ablakpárkányba kapaszkodva és nézte a hajladozó, nyújtózkodó lányt, ahogy tereget.

Az apja is őt nézte, aztán megszólalt:

- Ági, nincs rajtad melltartó? Tudod, mit mondtam erről! Büntetést akarsz kapni megint?

A lány ijedten fordult meg, elpirult, dadogva mondta:

- De apu… Hát itthon vagyunk egyedül… Itt is muszáj? Olyan meleg van… És itt tényleg nem lát senki… Itt még pucéron is lehetnék, apu…

- Az kéne még! Menj be azonnal és öltözz fel rendesen!

- De apu! Itt senki sem lát… És amikor… tudod… olyankor meg teljesen pucér vagyok…

- Arra gondolsz, hogy amikor büntetést kapsz pucér vagy? Az más, kislányom! Akkor azért vagy pucér, hogy szégyelld magad, azért amiért büntetést kapsz! Ha nagyon akarsz pucérkodni, megkaphatod!

- Nem apu, bocsánatot kérek! Megyek, felveszem a melltartót.

- Elég meleg van, nyugodtan felveheted a fürdőruhád is, az udvaron lehet abban, az ebédhez meg felveszel egy pólót és kész.

- Köszi apu! – Ági letette a kosarat és beszaladt a házba.

A fiú döbbenten hallgatat: miről beszélnek ezek? Pucér büntetés? Mi van itt?

Sok ideje nem volt a töprengésre, mert hallotta az utcáról az anyukája kocsiját, ahogy beparkol a garázsba. Gyorsan felkapta az alsóját és egy rövidnacit, végignézett a mosókonyhán, semmilyen árulkodó nyom. A nappaliban a laptop mellett ott volt a kamera, felkapta a laptoppal együtt és felrohant a szobájába. A kamerát betette a fiókba, felkapott és pólót és mire az anyukája bejött már a konyhában volt, éppen teát töltött magának.

- Szia Anyu! Kérsz jeges teát?

- Szia Gézuka, igen, köszi szépen, kérek!

A fiú töltött teát az anyukájának, aztán leültek és beszámolt a napjáról: elintézte a haladékot, vásárolt tintapatront, és be is rakta a nyomtatóba, a pénz az asztalon. Elmondta, hogy miután hazajött jól haladt a dolgozattal, hogy biztosan csak a stressz a határidő miatt, ami hátráltatta, most hogy van ideje meg is nyugodott, és sokkal jobban megy a munka, a tanulás.

Péntek kora délután volt. Megebédeltek, aztán együtt elmentek vásárolni. Este a fiú a szobájában többször végignézte a felvételt a szomszéd lányról, közben maszturbált elképzelve mi mindent tenne ő a lánnyal, ha együtt járnának.

A hétvége eseménytelenül telt, a fiú segített takarítani, dolgozott a kertben, lenyírta a füvet. Írta a dolgozatát is, de nem haladt vele valami jól. A szokásos figyelemelterelő dolgok, a netes pornó, szexchat mellett most itt volt a felvétel Ágiról is. Hétvégén párszor kilesett a mosókonyha ablakán, nem látja-e Ágit, legalább ruhában, de csak egyszer pillantotta meg, amikor éppen bevitte a megszáradt ruhákat. A lányon melegítő naci és póló volt, a fiú látta a hátán a melltartó pántját kirajzolódni a póló alatt.

Hétfőn, amikor az anyukája munkába ment, a fiú is felkelt és lement a nappaliba dolgozni. Kirakta a kamerát az ablakba és nappaliban írta a dolgozatát. Tíz óra után látta meg Ágit, ahogy a nagy fehér pólójában kijön a házból. Azonnal felvételre állította a kamerát és rohant a mosókonyhába, már a gondolatra is merevedni kezdett a farka.

Ahogy kilesett az ablakon a fiú sajnálattal látta, hogy Ágin ma bikini van a póló alatt. A lány kibújt a pólóból és hasra feküdt a napozóágyon. Az egész fenekét betakaró, nagyalakú piros, fényes bikini alsó volt rajta. Ahogy lefeküdt, hátranyúlt és megigazgatta a fenekén a bugyit, kisimította, hogy ne vágjon be, ettől megfeszült az anyag a seggén. A fiú nem erre számított. Azt remélte, hogy újra pucéron látja majd a lányt, de azért gond nélkül el tudta képzelni az eddigiek alapján, mit takar a lány fürdőruhája. A farka mereven állt. Lenyúlt és elkezdte verni, pár húzás után már teljesen nedves volt és érezte, hogy azonnal elélvez.

- Mi a fenét csinálsz te itt?!? – A fiú riadtan fordult a hang irányába, majdnem leesett a székről. A keze még befejezte az utolsó mozdulatot, és ahogy megfordult éppen az anyukája előtt élvezett el. Érezte, hogy az arca, az egész teste elpirul, ég a szégyentől.

- Anyu, ez… - nem tudta folytatni, elakadt a hangja.

- Ez a legmocskosabb dolog, amit valaha láttam! Hogy lehetsz ilyen disznó? Azt hittem, hogy a nagynénéd leszoktatott erről az undorító szokásról, te kis perverz!

Az anyukája elkapta a karját és megrántotta. A fiú majdnem leesett a székről, csak úgy maradt meg a talpán, hogy az anyja utána kapott és elkapta a fülét. Erősen húzta, így vezette ki a fiút a nappaliba.

- Mi ez? – mutatott a laptopra, rajta a kamera felvételére, amin látszott, hogy Ági fürdőruhában napozik az udvarukon.

- Anyu…

- Szóval nálad ez a tanulás?!? Ezért kértél haladékot? Hogy a szomszéd lányt bámuldd és disznólkodj? És mi ez a kamera? Tudtommal én nem vettem neked ilyet, honnan van? Tudod, hogy amit csinálsz az nem csak undorító, hanem bűncselekmény is? – kiáltotta az anyukája, aztán a fülénél fogva megrázta a pucér fiút. - Mióta csinálod ezt?

- Csak pénteken, akkor vettem a kamerát…

- Miből? Nem adtam rá pénzt. Ilyen sok a zsebpénzed? Na, majd gondoskodok róla!

- De anyu…

- Csend! Úgy látszik igaza volt a nagynénédnek, a jó szó nem használ, az ilyet, mint te, verni kell!

Újra megrázta a fiút, a fülénél fogva, aztán a másik kezével két nagy pofont adott neki. A fiú felvisított és hangosan sírni kezdett. Ha nem fogja a fülét, a fiú biztosan összeesik, mint egy rongybaba, úgy lógott az anyja kezében.

Anyukája végigmérte a fiút:

- Undorító vagy! Lesed a lányokat, vered a kis pöcsödet, és amikor kapsz két pofont, akkor meg elkezdesz visítani meg nyivákolni, mint egy kis szerencsétlen puhány! Na, takarodj a szemem elől!

Elengedte a fiú fülét, aki azonnal összekuporodott a padlón és hangosan sírt.

- Ne bőgjél már te szerencsétlen! Hát nem tudsz férfi módra viselkedni? Gyerünk! – Lehajolt, megfogta a fiú fülét és talpra rántotta. A fülénél fogva húzta végig a lakáson a konyha melletti kamrához, kinyitotta az ajtót és belökte a fiút.

- Itt rinyálhatsz, te kis undorító puhány!

Becsapta az ajtót és ráfordította a kulcsot.

A fiú összekucorodott a padlón és sírt. Teljesen sötét volt, a kamrának nem volt ablaka, a villanyt pedig kívülről lehetett bekapcsolni, amit az anyukája nem tett meg.

Rázkódott a sírástól, nem a két pofon fájt neki, hanem a szégyen. A szégyen, hogy megint lebukott, mint pár éve már, és hogy az anyukája kapta el, és amiket mondott neki, aminek nevezte… Éppen úgy, mint régen a fiúk a suliban, akik kinevették és csúfolták.

Nem tudta mennyi idő telt el, eleinte hallotta, hogy az anyukája csapdossa az ajtókat, káromkodik, szidja őt. Ettől még jobban elkeseredett és tovább sírt. Később, mintha telefonon beszélt volna az anyukája, csak az ő hangját hallotta, de nem értette, mit mond. Végiggondolta mit mondjon majd, amikor az anyukája kiengedi, hogyan kérjen bocsánatot, de igazán nem jutott semmire, amivel magyarázhatná, amit tett. Tudta, hogy bűnt követett el, amiért akár börtönbe is kerülhet, ha a szomszédok feljelentik. Egy idő után felállt a padlóról, de mozogni nem mert, mert teljesen sötét volt és félt, hogy lever egy üveget a polcokról. Hallgatózott az ajtóra tapasztott füllel, ami még mindig sajgott attól, hogy az anyukája rángatta. Csend volt a lakásban. A fiú újra lekuporodott, aztán leült a padlóra, felhúzta a térdeit és a falnak dőlt. Nagyon szégyellte magát és nagyon félt attól, mi lesz, amikor kiengedi az anyukája. Egy idő után elnyomta a fáradtság, elaludt.

Arra ébredt fel, hogy nagyon kell pisilnie. A lakásból mintha beszélgetést hallott volna, de nem volt benne biztos, hogy nem a tévé az. Kopogni akart az anyukájának, hogy engedje ki pisilni, de nem mert. Amikor már az ajtóhoz ért volna a keze, hogy kopogjon, mindig visszahúzta. Legszívesebben meghalt volna, hogy ne kelljen az anyukája szeme elé kerülnie. Újra lekuporodott, de nem bírta sokáig nagyon feszült a hólyagja, reggeltől nem pisilt.

Végül elszánta magát és halkan kopogott az ajtón. Senki nem válaszolt. Még mindig mintha beszélgetést, vagy a tévét hallotta volna. Újra kopogott, most hangosabban. Bent elhallgatott a beszélgetés, csend volt. Újra kopogott és halkan megszólalt:

- Anyu… Kérlek szépen engedj ki! Kérlek, ne haragudj rám! Engedj ki, kérlek, nagyon kell pisilni!

Lépteket hallott, aztán az ajtó előtt megszólalt az anyukája:

- Ha máskor is csak pisilésre használtad volna a kis fütyidet most nem lennél ilyen bajban!

- Bocsánat anyuka! Ígérem, hogy nem csinálok soha többet ilyet! Kérlek szépen, engedj ki pisilni!

Felgyulladt a villany, aztán hallotta, hogy fordul a kulcs a zárban. A fiú a farka elé kapta a kezeit, lehajtotta a fejét, amikor kinyílt az ajtó, akkor sem nézett fel, csak halkan megszólalt:

- Bocsánat anyu, kérlek, ne haragudj! – éppen folytatta volna az ígérettel, hogy soha többet nem csinál ilyet és rendesen fog viselkedni, felnőttként, amikor meghallotta az anyukája hangját, de az nem hozzá szólt:

- Látod milyen szerencsétlen? Hát ez az én szépreményű, egyetemista, felnőtt fiam! Az arcomról sül le a bőr miatta!

A fiú döbbenten felkapta a fejét: a szomszéd állt az ajtóban, hozzá beszélt az anyukája. A fiúnak elkerekedett a szeme a meglepetéstől, elpirult, gyorsan megfordult a fal felé és könyörögve szólt ki:

- Anyuka… Kérlek szépen…

- Na, gyere fiam! Ideje szembesülni a tetteid következményével! – A férfinak mély, határozott hangja volt.

A fiú nem mozdult, még jobban a fal felé húzódott, igyekezett elbújni a sarokban.

- Mindig ez van a rossz gyerekekkel – sóhajtott fel a férfi, aztán a fiú érezte, hogy egy kemény kéz markol a fülébe, és egy mozdulattal kirántja a kamrából.

A váratlan fájdalomtól és az ijedtségtől a fiú felvisított és érezte, hogy elenged a hólyagja. A férfi is meglepődött a mozdulata következményeitől, mert elengedte a fiú fülét, aki azonnal összekuporodott a padlón és csak pisilt, nem tudta abbahagyni. Magzati pózba kucorodott, sírt és pisilt egyszerre és a tócsa csak nőtt alatta.

A férfi felnevetett:

- Azt hittem húsz éves a fiad, nem egy kis pisis bőgőmasina!

- Húsz éves, de látod milyen! Nem tud parancsolni magának, teljes csődnek érzem magam, hogy ilyen szerencsétlen kis nyámnyila! És még csak nem is tudtam róla, milyen beteges hajlamai vannak! Így is tudsz segíteni nekem, hogy látod, milyen problémáim vannak?

- Igen. Megígértem, hogy nem jelentem fel a fiad és segítek a megnevelésében is. Ahogy látom, lehet, hogy húsz éves, az életkora szerint, de a viselkedés alapján legfeljebb 10… Még nem késő megnevelni.

- Köszönöm István, nagyon rendes vagy velem! Ígérem, hogy megfogadom a tanácsaidat! Meg kellett volna fogadnom a húgom tanácsát is, amikor először rajtakapta a gyereket a leselkedésen. Akkor még én voltam felháborodva, hogy elfenekelte a gyereket… Már látom, hogy erre van szükség, nincs más lehetőség, a jó szó, a bizalom, ha felnőttként kezelem, az nem segít rajta! És… Most mi legyen Gézukával?

- Legszívesebben most addig verném a seggét, amíg fel nem nyalja a padlóról ezt a mocskot! De ez az első alkalom és még nem ismeri az új szabályokat sem… Hozass vele egy felmosót és vizet, takarítsa fel a mocskát, aztán küldd el zuhanyozni! De ha még egyszer előfordul ez, akkor a nyelvével takarít!

- Hallottad Gézuka?! Takaríts fel és irány zuhanyozni, de 10 perc múlva rend legyen és te is tisztán itt legyél a szobában, vagy megbánod!

A fiú nem akart hinni a fülének! Az anyukája tényleg képes lenne elverni? És ilyen megalázó dologra kényszeríteni? Hogy nem is tiltakozott, amikor ez az idegen férfi azt mondta, hogy a pisijét felnyalatná vele a padlóról!

- Lódulj már te szerencsétlen és mosd fel a padlót! – kiáltotta az anyukája, és seggbe rúgta a kucorgó fiút.

Gézuka sírva feltápászkodott és kiment a mosókonyhába, ahol még ott volt a szék az ablak alatt. Vitt egy veder vizet és felmosta a padlót, aztán bement a mosókonyhába zuhanyozni. Amikor megengedte a vizet, hirtelen szétnyílt a zuhanyfüggöny és ott állt az anyukája a férfival.

- Gézuka, mostantól csak felügyelet mellett zuhanyozhatsz, vagy pisilhetsz! Nem vagy megbízható, ha a fütyidről van szó. – mondta a férfi, aztán az anyukájához fordult – Minél előbb be kell szerezned egy erényövet a kisfiúra, nem lehetsz állandóan mellette…

A fiú eltátotta a száját és döbbenten nézett a férfiara és az anyukájára, de az rákiáltott:

- Ne tetézd a bajt! Mosdjál gyorsan és befelé a nappaliba!

A fiú a két felnőtt előtt teljes zavarban zuhanyozott. A fal felé fordult, de a féri rászólt, hogy látni akarják, hát visszafordult a felnőttek felé. A farkát alig merte megérinteni, csak lemosta a zuhannyal, aztán amikor rászóltak, hogy elég tiszta lesz már a törölközőért nyúlt. Gyorsan megtörölte magát, amikor a farkához ért, előbb el akart fordulni, de amikor ránézett az anyukájára, nem mert. Gyorsan megtörölte és nyúlt volna az alsójáért, ami ott volt a mosógépre dobva.

- Arra nem lesz szükséged, kisfiam – mondta az anyukája, megfogta a fiú karját és bevetette a nappaliba. A férfi mögöttük ment. A két felnőtt leült a kanapéra a laptop elé. A fiú zavartan állt a szoba közepén, a kezével eltakarva a farkát. A férfi ránézett és azt mondta:

- Ideje, hogy megismerkedjünk, kisfiam! István vagyok, a szomszédból, ahogy azt már biztosan tudod. Édesanyád, amikor felfedezte, mit tettél értesített engem és megkért, hogy ne jelentselek fel, inkább segítsek a nevelésedben. Megígértem neki, hogy segíteni fogok. Tehát mostantól én leszek a nevelőd. A megszólításom: Uram. Értetted?

A fiú az anyukájára nézett, könyörögve, de az szigorúan nézett rá:

- Válaszolj, ha kérdeznek!

- Igen… - mondta a fiú lesütött szemmel.

- Igen? Igen mi? – szólt szigorúan a férfi.

- Igen, értettem… Uram.

- Így már jobb. Mostantól, ha kérdeznek, azonnal felelsz! És a válaszodhoz tisztelettudóan hozzáteszed, hogy anyu, vagy Uram, ha én kérdezlek. Értetted?

- Igen Uram – mondta a fiú, még mindig a földet bámulva.

- Ha ezt elrontod, ha rosszul válaszolsz, tiszteletlen vagy, akkor büntetést fogsz kapni. Anyukáddal majd megbeszéljük még milyen hibákért milyen büntetéseket kapj, ezt időben meg fogod tudni. Nem nehéz ez, csak egy kis figyelem és önuralom kell, amit hamar meg fogsz tanulni, arról gondoskodom. Mielőtt rátérnénk mit tettél és milyen következményei leszek számodra, tisztázunk még pár alap dolgot, szóval figyelj! – a férfi végigmérte a fiút, aztán folytatta.

- Először is, ha kikérdezünk, akkor, ha nem kapsz más utasítást mindig egyenesen állsz, lehajtott fejjel és a kezed hátrateszed. Értetted?

- Igen Uram – mondta a fiú és állt tovább.

- Hol a kezed, te szerencsétlen? – kiáltott rá az anyukája.

A fiú összerezzent, aztán felnézett az anyukájára és kérlelni kezdte:

- De anyu, pucér vagyok! Én nagyon szégyellem magam és bocsánatot kérek! És az Úrtól is bocsánatot kérek, de kérek anyu, ne csináld ezt velem ez nagyon ciki… Kérlek szépen! - Hadarta a fiú egy szuszra.

- Azonnal hagyd abba ezt a nyavalygást! És tedd hátra a kezed! - kiáltott rá az anyukája.

A fiú még jobban elvörösödött és elvetet a kezét a farka elől és hátra tette.

- Ne gondold kisfiam, hogy a kis fütyidre vagyunk kíváncsiak az anyukáddal - mondta a férfi. - Nem sok látnivaló van rajta… Azért kell így állnod, mert ez a testhelyzet kifejezi a társaságban elfoglalt helyedet. És mostantól nem lehet titkod az anyukád előtt, és amíg én a nevelőd vagyok előttem sem. Nem érdemled meg, hogy titkaid lehessenek, ha mások titkait kilesed és becsapod az anyukádat! Ha nem szabályszerűen állsz meg előttünk ezután büntetést fogsz kapni. Értetted?

- Igen Uram!

- Rendben van, tanulsz te, kisfiam. Nos, anyukád elmondta mit tettél: meglested a lányomat és maszturbáltál közben. Sőt videó felvételt is készítettél, ami már bűncselekménynek számít. És ezt nem is egyszer tetted meg! Amíg a kamrába voltál zárva, anyukád átnézte a számítógépedet és megtalálta a csütörtöki fényképeket és a pénteki videót is. És még sok minden mást is talált, de erre majd később térünk rá. Most először elrendezzük ezt a kérdést. – A nőre nézett, aztán azt mondta:

- Éva, javaslom, hogy most menjünk át hozzám, szembesítsük a két bűnöst! Mert a lányom is meg fogja kapni a büntetését, azért, mert a kertben meztelenkedett!

- Rendben István, ahogy gondolod – mondta a nő, aztán a fiúhoz fordult:

- Gézuka! Menj a szobádba és öltözz fel gyorsan! Nem kell sok ruha, egy póló, rövidnadrág és papucs elég lesz. Két perc múlva itt legyél! Ha utánad kell menni, megbánod, értetted?

- Igen anyu – nyögte ki a fiú. A két felnőttre nézett, aztán felszaladt a lépcsőn.

A szobájában, miközben öltözött arra gondolt, hogy meg kellene szökni. Kimászna az ablakon, leugrana és eltűnne a városban. Mire előkerülne az anyukája már biztosan lenyugodna, elfelejtené ezt az egészet a szomszéddal. Az ablakhoz lépett, kinyitotta, de ekkor meghallotta lentről az anyukája hangját és megtorpant:

- Kisfiam! Siess, várunk rád!

A fiú sóhajtott egyet, aztán bedugta a lábát a strandpapucsba és lement a lépcsőn.

A felnőttek a lépcső aljánál várták, a férfi kezében ott volt a laptop. Anyukája kinyitotta az ajtót, előreengedte a vendéget, aztán kiterelte maga előtt a fiút is. Pár lépést kellett csak tenni az utcán a szomszéd házig, ahol a férfi előrement, kinyitotta a kaput és bevezette a vendégeket az udvarra, onnan a házba. Ahogy a nappaliba értek, hellyel kínálta a nőt, a fiúra ránézve pedig annyit mondott:

- Te állj meg ott a falnál, ahogy tanultad!

A fiú megállt a falnál, lehajtotta a fejét és hátratette a kezeit. Nagyon félt, hogy most mi következik, de mégis jobb volt kicsit, hogy volt rajta ruha.

A férfi felkiáltott az emeletre:

- Ági, gyere le!

- Igen apu! – hallatszott azonnal, majd lábdobogás a lépcsőn és betoppant a lány a nappaliba, ahol meglepve állt meg.

- Szia apu, csókolom, szia – mondta egy szuszra, majd kérdően az apjára nézett.

- A szomszédjaink, Éva néni és a fia, Gézuka. – a nőhöz fordult – Ő a lányom, Ági. Kérsz valamit inni, Éva? Vizet, üdítőt, valami erősebbet?

- Egy pohár hideg ásványvizet, ha lehet.

- Kislányom, hozz hideg vizet és poharakat! – mondta a férfi és a lány azonnal indult a konyhába, egy perc múlva meg is jelent egy tálcán 3 poharat hozott és egy flakon ásványvizet. Letette a tálcát a dohányzóasztalra a nő elé, aztán kinyitotta a flakont és töltött neki, egy másik pohárba az apjának, aztán kérdőn felnézett a falnál álló fiúra.

- Ő nem iszik velünk – mondta az apja. – Gondjai vannak a vizelettartással. Ági, állj oda a falhoz Gézuka mellé!

A lány előbb ránézett az apjára, aztán a nőre, aztán gyorsan lesütötte a szemét – Igen apu! – mondta, és a fiú mellé állt.

- Nagyon jól nevelt a lányod, István – mondta a nő – és nagyon szép is.

- Igyekszem, hogy jó nevelést adjak neki. – A férfi ránézett a lányra – Igen, szép. És ez meg is nehezíti a helyzetet. Ha csúnya lenne, talán nem jutna eszébe, hogy pucérkodjon az udvaron!

A lány felkapta a fejét, az apjáról előbb Évára, majd a fiúra nézett, az arca egy pillanat alatt teljesen elpirult, gyorsan lesütötte a szemét és lehajtotta a fejét.

- Kislányom! Szégyenbe hozol a vendégem előtt! Az, hogy amikor egyedül vagy illetlenül viselkedsz, meztelenkedsz nem is elég neked? Amikor itt vagyunk, két felnőtt, akkor sem tudsz illendően viselkedni, nézelődöl, ahelyett, hogy tisztelettudóan állnál és hallgatnál?

- Bocsánatot kérek, apu! – mondta halkan a lány.

- Nos, kiderült a titkod, kislányom – folyatta a férfi. – Tudod, hogy a titkolózásért külön büntetést is kapsz, ne nehezítsd tovább a helyzetedet, mondj el szépen mindent!

- Igen apu – súgta a lány.

- Hangosabban, Ági! Ha nem szégyellted magad meztelenül az udvaron, akkor ne szégyelld elmondani sem, mit csináltál! Gyere ide középre és mesélj el sorban mindent!

A lány a szoba közepére állt, lehajtotta a fejét, hátratette a kezeit és kicsit akadozva, de beszélni kezdett. Tudta, hogy nem tagadhat, nem hallgathat el semmit, mert nem tudta hogyan derült ki a meztelen napozása, csak sejtette, hogy a szomszédok láthatták meg és árulhatták el az apjának.

- Apu, tudod, láttam a lányokat zuhanyozáskor és olyan szép egyformán barna a testük. Nem látszik a fürdőruha nyoma, minden a mellük is, a fenekük is egyformán barna. És olyan szépek így… Te pedig nem engeded, hogy szoláriumba menjek… És, hát gondoltam, hogy az udvaron ahol megengedted, hogy napozzak, mert magas fal van, és nem lehet belátni… Hát hogy itt úgysem lát meg senki – felnézett a nőre, aztán gyorsan lesütötte újra a szemét - és pucéron napoztam… Gondoltam, hogy nem lesz baj belőle…

- Rosszul gondoltad, látod, mégis meglátott valaki. Mikor napoztál pucéron?

A lány meglepetten felkapta a fejét. Hát nem tudja az apja? Nem mondták meg neki? Akkor most mit mondjon, mit valljon be? Ma nem vette le a fürdőruháját, mert szombaton kikapott és még nagyon érzékeny volt a feneke, nem akarta, hogy égesse a nap. Szóval nem ma láthatták meg. De akkor miért csak most mondták el az apjának? Mikor láthatták.

- Ilyen sokszor meztelenkedtél, hogy ennyi időbe kerül megszámolni? – kérdezte az apja szigorúan.

- Nem apu! Csak pénteken… - ránézett az apjára, lehajtotta a fejét és gyorsan hozzátette – És csütörtökön. Csak kétszer, csütörtökön próbáltam ki és még pénteken. Hétvégén és ma fürdőruhában voltam.

- Azt tudom, hogy hétvégén mi történt, mert itthon voltam veled. Ma biztosan rajtad volt a fürdőruha?

- Igen apu.

- Miért? Ma egyedül voltál, miért nem meztelenül napoztál, ha annyira egyformán akarsz lebarnulni?

A lány elpirult és halkan mondta:

- Tudod apu…

- Mit? Nem tudom kislányom, mire gondolsz! És érthetően, hangosan beszélj, ne kelljen még jobban szégyenkeznem miattad!

- Mert fájt a fenekem – mondta a lány. - Mert kikaptam szombaton és fájt a fenekem és nem akartam, hogy nap égesse…

- Értem Ági. Na és mégis, meddig akartad ezt csinálni? Mit gondoltál, nem fogsz lebukni soha? Tudod, kislányom én mindig azt hittem, hogy okos lány vagy. Mit gondoltál, nem fog feltűnni, hogy egyformán barna vagy? Hogy barna a melled és a segged, a pinád? Ennyire hülye vagy, vagy ennyire hülyének nézel engem?

A lány égő vörös arccal nézte a padlót maga előtt:

- Bocsánatot kérek, apu! – mondta halkan. – Csak kipróbáltam milyen… Erre nem gondoltam, bocsánatot kérek!

- Hát most majd lesz alkalmad elgondolkodni rajta a büntetésed alatt! – a férfi Évához fordult: - Nos, mit gondolsz arról, amit a kislány vallott?

- Szóval csütörtökön is! Gondolhattam volna, hogy pénteken a kisfiú nem véletlenül vett kamerát, hogy már tudta, lesz mit meglesnie! Igaz, Gézuka? – fordult a fiához.

A fiú meglepődött. Eddig csendben állt a falnál, örült, hogy nem őt faggatják. Most felkapta a fejét és látta, hogy mindenki őt nézi, a két felnőtt nyíltan, a válaszra várva, Ági lehajtott fejjel, a szeme sarkából.

- Válaszolj anyukádnak, azonnal! - Csattant a férfi hangja.

- Bocsánat… Hát csütörtökön láttam meg véletlenül Ágit. És, hát, amikor a tintapatront kellett venni, akkor vettem a kamerát pénteken. Ne haragudj anyu! – aztán felnézett és folytatta – Bocsánatot kérek uram! Bocsánat Ági! – lehajtotta a fejét és állt csendben a falnál.

- Még jó, hogy eszedbe jutott, hogy Istvántól és Ágitól is bocsánatot kérj! De ne hidd, hogy ennyivel megúszod! – mondta az anyja.

- Biztos lehetsz benne, Éva, nem ússza meg – nevetett fel a férfi – Rendben. Akkor meghallgattuk a bűnösöket, akik mindent bevallottak. Lássuk akkor a bizonyítékot, amiről a fiad gondoskodott! - A férfi bekapcsolta a laptopot.

- Gyertek ide! – szólt a két gyereknek.

Ági azonnal az apja mellé lépett és lehajtott fejjel állt, a fiú előre lépett egyet és tétován megállt.

- Gyere ide, Gézuka! – szólt az anyukája és a lába mellé mutatott.

- Ági, kettes pozíció! – mondta a férfi.

A lány azonnal letérdelt az apja lába mellett, összezárt térdekkel, a kezeit a combjaira tette, a fejét lehajtotta és a padlót nézte. A férfi ránézett, aztán a fiúhoz fordult:

- Kisfiam, ahogy eddig álltatok, az az egyes pozíció. A kettes pozíció az, ahogy most Ági térdel. Ha ezt meghallod anyukádtól, vagy tőlem, azonnal letérdelsz, összetett térddel, úgy, ahogy most Ági. Értetted?

- Igen Uram – mondta a fiú és ránézett az anyjára. Az kicsit felvonta a szemöldökét és bólintott.

A fiú ránézett Ágira, aztán letérdelt, felvette a lány testtartását.

- Tanul a fiad – mosolyodott el a férfi. – Rendben, nézzük mit látott, mit vett fel Gézuka a mosókonyha ablakból!

Ági a szeme sarkából a fiúra nézett, a pillantásával ölni lehetett volna. A fiú lesütötte a szemét. István úgy fordította a laptopot, hogy mind a négyen lássák és megnyitott egy mappát.

- Igen, ezek a képek csütörtökön készültek, telefonnal. Korábbi kép nincs a kislányról, szóval a fiú igazat mondott, hogy csütörtökön leste meg először. Na, nézzük a képeket! Ági, Gézuka, ti is!

A férfi sorban megnyitotta a négy képet. Ági arca égővörös lett, amint meglátta magát meztelenül a napozóágyon feküdni. A széttárt combú képnél, ahol a lány puncija is látszott az apja megállt és ránézett a lányra:

- Sütteted a pinád? Hát erre neveltelek?

A lány teljesen vörös arccal lehajtotta a fejét.

- Nézzed csak, ne szégyenlősködj! – szólt rá az apja – Így látják a pucér testedet, a pinádat a szomszédból! És örülj neki, ha az interneten még nem vagy fent!

- Bocsánatot kérek apu! Ígérem, hogy soha többé nem teszek ilyet! – mondta a lány halkan.

- Gondoskodom róla, hogy ne legyen kedved! – mondta az apja, aztán Évára nézett – Mit szólsz a kis kurvához?

A nő a térdelő lányra nézett, aztán a képre és újra a lányra, alaposan végigmérte:

- Nagyon szép kislány! Formás a teste, igazán nagyon csínos! És, nem is tudom most szebb-e az arca, így elpirultan, vagy amikor napozik? – nevetett fel a nő.

- Hallod Ági? Köszönd meg szépen a bókot Éva néninek!

A lány felnézett Évára, aztán gyorsan lesütötte a szemét, úgy mondta:

- Köszönöm szépen a bókot, Éva néni!

- Ugyan, kislányom, ez az igazság, tényleg nagyon szép lány vagy!

- Csak kár, hogy minden nevelés ellenére még mindig nem tud rendesen viselkedni. – mondta a férfi – Nézzük, mit vett fel a kisfiad pénteken!

Elindította a videót, és együtt nézték végig, hogyan megy Ági a napozóágyhoz, bújik ki a pólójából, helyezkedik el az ágyon. Amikor oda értek, hogy letérdel és kilátszik a puncija, a férfi megállította a videót.

- Szóval nem elég, hogy meztelenül napozol, meg pucsítol is, hátha meglátja valaki a pinádat?!? – kiáltott a lányára István, aztán Évához fordult:

- Látod? Nem is tudja, hogy nézik, mégis kelleti magát! Láttad, hogy megriszálta a seggét? És mutogatja a pináját?

Éva ránézett a lányra, aztán a képre és elmosolyodott:

- Tudod, István ez olyan lányos dolog. A lányok sokszor eljátszanak a gondolattal, hogy megnézik őket. De ha tudják, hogy nézik őket, nem így viselkednek, csak ha biztonságban gondolják magukat, főleg, ha még nincs tapasztalatuk fiúkkal.

- A fiúk is sok mindennel eljátszanak, igaz Gézuka? – nevetett fel a férfi – De ez nem mentség! Ne védd a lányom, Éva, ő is pontosan tudja, hogy hibázott, nézz csak rá, nem véletlenül pirul.

Éva a lányra nézett és elmosolyodott:

- Igen, hibázott, és biztosan meg is fogod büntetni érte, ahogy megérdemli. De tényleg nagyon szép kislány!

A férfi ránézett a nőre és elmosolyodott, aztán tovább nézték a videót.

Miután vége lett a hétfői, fürdőruhás videót is végignézték, aztán a férfi kikapcsolta a laptopot.

- Nos, úgy látszik a két gyerek igazat mondott. Ági tudja mi a hazugság következménye, ha kiderül, így elhiszem neki, hogy csütörtökön volt az első alkalom. A kisfiad pedig biztosan máskor is készített volna képeket a telefonjával, ha korábban is látja Ágit. Tehát, Ágit két meztelen napozásért kell megbüntetni, és azért mert titkolózott és ráadásul még hülyének is nézett engem. – Mondta a férfi, aztán Évához fordult – Tudod, van egy szokásunk, amit később, ha tapasztaltabb lesz Gézukánál is bevezethetsz. Jó hatással van arra, hogyan értékeli a gyerek önmagát, a tetteit. Arról van szó, hogy amikor megállapítottuk mi a bűn, milyen hibákért jár büntetés, én felírom egy papírra mi lesz az, Ágit pedig megkérdezem, ő milyen büntetést javasol saját maga részére. Mivel ismeri a szabályokat és a büntetési tételeket, jó közelítéssel tudja megállapítani mit fog kapni. Az alapbüntetés mindig fenekelés, amit kiegészítő büntetések kísérnek, majd meglátod, mire gondolok. Ági feladata az, hogy végiggondolja a tetteit, melyik mivel jár, és javasoljon egy eszközt, amivel a verést kapja és egy mennyiséget. Ha ez egy hibahatáron belül egyezik azzal, mit én kiszabtam rá, akkor kedvezményt kaphat az alap, vagy a kiegészítő büntetésből. Ha az általa javasolt büntetés nagyobb, mint amit én állapítottam meg, akkor azt kapja meg, ha jelentősen kisebb, akkor vagy mind a kettőt, vagy az általa javasolt többszörösét. Így rá van szorítva, hogy pontosan értékelje a tetteit, különben nagyobb büntetést kap, mint megérdemelné.

- Értem, - mondta Éva - ez jó módszernek tűnik. Így biztosan hamar megtanulja majd Gézuka is, milyen következményekkel jár, ha rosszul viselkedik!

- Nos, ez a módszer csak akkor alkalmazható sikerrel, ha a gyerek már tapasztaltabb. A fiad esetében még nem vezetne igazi eredményre, túl sok felesleges verést kapna így. Pedig nem az a cél, hogy szenvedjen a gyerek, hanem, hogy megtanuljon megfelelően viselkedni és mindig pontosan tisztában legyen vele, mi a kötelessége, mit vársz el tőle. A kisfiú még nem ismeri a tettei súlyát, könnyen lehet, hogy sok tettéről nem is gondolja még, hogy büntetés jár érte. Azt sem tudja melyik büntetési forma milyen fájdalommal jár. Neki ezt még mind ki kell tapasztalnia. Le kell írnod neki és megmagyarázni mit szabad és mit nem. Ezt a szabálykönyvet a gyereknek meg kell tanulnia, hiszen csak akkor várható el helyes viselkedés tőle, ha tudja mi a helyes. – mondta férfi – Bocsáss meg Éva, de azt hiszem, sok olyan dolog van, amit te sem tartasz hibának, bűnnek, pedig a gyerek nevelésében, tanításában a későbbi fejlődésében nagyon fontos, hogy ezek a dolgok is pontosan szabályozva legyenek. Ebben és minden felmerülő kérdésben segítek majd neked. Ezeket később majd négyszemközt megbeszéljük. Most büntessük meg a két gyereket, azután lesz időnk beszélgetni.

- Köszönöm István, igazán nagyon rendes vagy hozzám – mondta Éva.

- Örülök, hogy segíthetek – mosolygott a férfi, aztán a lányához fordult:

- Ági, hozd ide a naplódat, közben gondolkodj a büntetéseden!

A lány felállt, a nappali sarkában álló szekrényhez ment és egy vastag, bőrkötéses füzetet hozott oda az apjának, szó nélkül odaadta és újra letérdelt.

A férfi kinyitotta a naplót, a borítóra tűzött tollal beírta a dátumot és pár sort írt alá, a végét kétszer aláhúzva. Becsukta a naplót és letette az asztalra, a lányára nézett:

- Nos, kislányom, mit követtél el és milyen büntetést javasolsz?

Ági felnézett az apjára, aztán Évára és a mellette térdelő fiúra nézett és lehajtotta a fejét, mielőtt megszólalt:

- Apu… Muszáj most? Nem lehetne, amikor egyedül vagyunk?

- Nem! Pontosan tudod milyen szabályokat sértettél meg és ez mivel jár! Ha szégyenkezel, az a büntetésed része. Különben is Éva néni nő és látott már pucér lányokat, a fiú… Hát a fiú már látott meztelenül, éppen ezért büntetünk most meg. Tehát ne húzd az időt, mert újabb büntetést kapsz!

- Igen apu, bocsánatot kérek! – mondta a lány és elpirulva, kicsit akadozva folyatta:

- Meztelenül napoztam kétszer és nem vallottam be szombaton a heti beszámolómban. Ezért két adagot kérek pálcával és a mulasztásért egy adagot hajkefével. És a pucérkodásért… az illetlenül megmutatott testrészeimre ruhacsipeszt, addig, amíg ötvenszer leírom a büntetésemet. És két hét szobafogságot. – a lány elhallgatott. Pirult és kicsit remegett, ahogy térdelt, tudta, hogy nem volt tökéletes, amit mondott, de szégyellte kimondani, amit kellett volna.

Az apja végigmérte, aztán Évához fordult:

- Tudnod kell Éva, hogy az egy adag, az a gyerek életkorának megfelelő mennyiség. Ági 16 éves, tehát most 32 pálcaütést és 16 hajkefe ütést kért a pucér seggére. 16-16 pálcát a két pucérkodásért, 16 hajkefét, azért mert ezt be kellett volna vallania, ha már elkövette, szombaton, amikor az egész heti viselkedéséről számolt be. Nos, - a férfi kinyitotta a naplót és odaadta Évának, megmutatva mit írt a mai dátumhoz – hibahatáron belüli az eltérés. Én, mint látod, 32 pálcát és 16 bőr paskolót szabtam ki rá. Ennyi eltérést elfogadok, tehát kedvezmény jár a kislánynak. A szigorú nevelésnél alapfeltétel a következetesség! A gyereknek mindenek felett tisztelnie kell a felnőttet, és csak akkor tisztelheti, ha a felnőtt korrekt, igazságos. Hogyan várhatnánk el a gyerektől az általunk hozott szabályok betartását, ha mi magunk nem tartjuk be őket? – A lányra nézett és folyatta:

- Ági kedvezményt kap: az általa javasolt, kisebb fájdalommal járó, hajkefével fogja megkapni a mulasztásáért járó büntetést és először a hajkefével kap.

A lány megkönnyebbülten sóhajtott, egy pillanatra felnézett, majd gyorsan újra lesütötte a szemét, és azt mondta:

- Köszönöm apu!

- Még nem fejeztem be, kislányom! – Újra Évához fordult – A gyerek az alapbüntetést jól becsülte meg és meg is kapta a kedvezményét érte. De a mellékbüntetés kérésénél komoly hibát követett el. Látod, mit írtam, ezt kellett volna mondania, de ő szégyellte kimondani. Ezért külön büntetést fog kapni.

A lányára nézett:

- Rajta, kislányom, mondd ki, ahogy kell!

A lány teljesen vörös arccal, rekedten mondta ki:

- Ruhacsipeszt kérek a mellbimbóimra és a pinámra a nagyajkaimra… Bocsánatot kérek, apu!

- Látod, így is, úgy is ki kellett mondanod és most számíthatsz egy külön büntetésre is, amit kicsit később mondok el. A többit elfogadom, mondd el mi lesz a büntetésed!

- A pucérkodásért 32-t kapok pálcával, a mulasztásért 16-ot hajkefével a pucér seggemre. Mellékbüntetésként a pinámra és a mellbimbóimra csipeszt kapok, amíg a büntetésemet ötvenszer leírom. És két hétig szobafogságban leszek. A hibázásért külön büntetést kapok, amit később mondasz el, apu. – mondta beletörődve a lány.

- Rendben van, Ági! Készülj fel a büntetésre és hozd ide az eszközöket!

A lány azonnal felállt, de megtorpant és az apjára nézett:

- De… Apu kérlek szépen!

- Kislányom! Ne fokozd a bajod! Igen, Éva néni és a fiú előtt fogsz kikapni, törődj bele! Most menj és 2 percen belül itt legyél, készen! A széket is hozd, négyes pózban kapod a pálcázást!

A lány kiszaladt a szobából, a férfi pedig Évának magyarázta:

- A négyes póz, hogy kisterpeszben áthajol a szék támláján és az ülőkére támaszkodik a kezeivel. Így fogja megkapni a 32 pálcaütést. Előtte a térdemre fektetve kapja meg a hajkefével a 16 ütést. Ez szintén kedvezmény, mert a hajkefe sokkal kevésbé fáj, ha szűz fenékre kapja, mint ha elpálcázottra. Jobban meggondolva nem érdemli meg ezt a kedvezményt, mert nagyon neveletlenül viselkedett a büntetés kiszabása alatt: többször is felnézett, tiltakozott, próbált kibújni a nyilvános megverés alól. Ezért elnézést kell kérjek tőled, Éva! Azt reméltem már jobban meg van nevelve ezen a téren a kislány, de sajnos tévedtem. Tudod három éve él ilyen szigorú nevelés alatt, de mások előtt csak néhányszor kapott ki, olyankor is más lányokkal együtt. És tapasztalatom szerint a szégyen kisebb, ha többen vannak egyszerre pucéron, ha többen kapnak büntetést.

- De a kisfiam is büntetést érdemel! Igazából ő érdemeli a nagyobb büntetést! Ha Ágival egyszerre kapna ki, könnyebb lenne a kislánynak.

- Igen. De Ági nem érdemel több könnyítést és, ne haragudj, de szerintem te még nem tudnád megfelelően elfenekelni a fiad, és ha egyszerre vernénk meg a két gyereket, nem tudnék segíteni. Kérlek Éva, ezt az első büntetését a fiadnak bízd rám! Lehet, hogy amikor kiszabom rá a büntetést túl keménynek, vagy túl könnyűnek fogod találni, de hidd el, nem leszek a kelleténél keményebb vele, de finomabb sem. Azt fogja kapni, amit megérdemel. – a férfi végigmérte a lehatott fejjel, lesütött szemmel térdelő fiút. – Azt viszont megtehetjük, hogy most ráparancsolsz, hogy vetkőzzön le és álljon egyes pózba.

Éva a fiúra nézett:

- Hallottad! Vetkőzz és állj meg szépen, azonnal!

A fiú felkapta a fejét:

- De anyu…

- Csend! Ne tetézd a bajod, Gézuka! Pucérra és megállni hátratett kezekkel! Most!!

A fiú felállt, könyörgően az anyjára nézett, aztán a férfira is, de nem látott könyörületet rajtuk. Sóhajtott és egyre vörösödő arccal kibujt a pólójából, aztán lehúzta a rövidnadrágot is, majd megállt a vetkőzésben.

A két felnőtt nézte. A férfi mosolygott, majd megszólat, halkan, nyugodtan, de fenyegetően mondta:

- Le az alsót, most!

A fiú levette az alsót és a többi ruhájára dobta, aztán megállt a felnőttek előtt. Egy pillanatra a farka elé tette a kezeit, de gyorsan eszébe jutott, hogy kell megállnia és hátratette a két kezét, lehajtotta a fejét.

- Látod, Éva, tanul a gyerek, csak megfelelő szigor kell. – mondta a férfi, aztán felnézett a belépő Ágira. Gézuka követte a tekintetét, de aztán gyorsan újra lesütötte a szemét.

A lány pucér volt. Nem takargatta magát, lesütött szemmel, sietve jött. Egyik kezében egy műanyag hajkefe volt és egy vékony, kb. 70 cm hosszú pálca, aminek a végén egy bőr szíjakból font fogó volt egy hurokkal. A másik kezében egy kis kosarat hozott tele műanyag ruhacsipeszekkel. Mindent letett az apja mellé a dohányzóasztalra, felnézett és meglátta a meztelenül álló fiút. Meglepetten megtorpant egy pillanatra, aztán lehajtotta fejét és a fal mellől egy nagy, magas támlájú, nehéz széket próbált a szoba közepére vinni.

Éva ránézett a fiára:

- Nem szégyelled magad? Hát milyen fiú vagy te? Egy lány cipekedik, te meg csak bámulsz, ahelyett, hogy segítenél? Azonnal segíts Áginak!

A fiú ránézett a lányra, aztán lehajtotta a fejét és odament, megfogta a széket és közösen a szoba közepére vitték. Mozgás közben Ági válla és kicsit a melle is a fiúhoz ért, aki összerándult az érintéstől, de aztán cipelte tovább a széket. Amikor a helyére tették a széket a fiú ránézett Ágira, aztán csak állt, a kezét maga előtt tartva.

- Gyere ide Gézuka! És a helyére a kezedet! Azonnal! – szólt rá az anyja, amikor a fiú habozott.

Géza vörös arccal, lehajtotta a fejét és hátratette a kezeit. Az anyukája felnevetett, aztán egy pillanat múlva Ági is: a fiúnak merevedése volt. Nem bírta tovább a szégyenét. A farka elé kapta a kezeit, elfordult, aztán hirtelen körülnézett és az ajtó felé futott. Odaért az ajtóhoz és ki akarta nyitni, de zárva volt, hiába rángatta a kilincset. Sírva fordult meg, űzötten nézet szét a szobában és a konyhába vezető ajtó felé szaladt. Nem érte el, egy kemény kéz markolta meg a vállát és megperdítette. A következő pillanatban a kéz már a fülét szorította és húzta felfelé. A fiúnak lábujjhegyre kellett állnia, de a férfi tovább húzta a fülét.

- Ne!!! Kérem ne!!! - visított a fiú – Anyu!!! Ne engedd neki, kérlek!!!

Aztán már csak sírt, tehetetlenül hagyta, hogy a férfi visszavigye a fülénél fogva az anyja mellé.

- Számítottam rá, hogy szökni próbál. Ilyen idősen már nehezebb megszokni a fegyelmet, nehezebb elviselni a szégyent. De meg fogja tanulni a gyerek az engedelmes viselkedést, fájni fog neki, de megtanulja. – ránézett Évára:

- Jobb lesz, ha most kicsit megbéklyózzuk a fiad, Ági büntetése közben nem lesz időnk rá figyelni.

- Igazad van, István, és bocsánatot kérek tőled, hogy ilyen gyerekem van! – Mondta Éva.

- Nem mondom, hogy nem hibáztál, Éva, korábban kellett volna kezdened a nevelését, nem húszéves korában. De még most sem késő, hidd el, megneveljük!

Ági meglepetten felkapta a fejét. Húsz éves??? Hiszen akkor már felnőttnek számít! És most kezdik el szigorra nevelni? És... Húszévesen így néz ki? Ő kb. egyidősnek gondolta magával, 15-16 évesnek, legfeljebb 17-nek. Ilyen lenne egy húszéves pucér fiú? Ránézett a fiú farkára, ami közben lekókadt, összement és újra felnevetett.

A fiú összegörnyedve, szipogva állt, a szeme könnyes volt, az arca égett. Éva végigmérte a fiát, aztán Ágihoz fordult:

- Igen, Ági, ez az én húszéves nagyfiam! Az egyetemista! Aki akkor férfi, ha tinilányokat kell meglesni és verni a kis farkát, de akkor nem, ha viselkedni kell, ha el kell viselnie a következményeket. – Újra végigmérte a fiút – Szégyellem magam miattad, te szerencsétlen!

- Hát igen – mondta a férfi – nem egy férfiideál, ugye, kislányom? Sőt, férfinek nem is nevezném. Semmiképpen. Csak egy kisfiú, aki nem tud parancsolni magának. Nem ilyen fiúkra gondolsz, amikor jövendőbelidről álmodozol, ugye? Pedig hidd el, Éva – nézett a nőre – nem teljesen reménytelen eset! Szigorú nevelés, képzés és majd kiderül mire alkalmas a gyerek. Akár még jó férj is lehet belőle, aki, – ránézett a fiú apró farkára – ha a szexben nem is, de minden másban ki tudja elégíteni a feleségét. A szex nem minden. Ha egy jólnevelt, szolgálatkész férje van, aki okos, jól keres és engedelmeskedik neki mindenben, boldog lehet egy nő. A szexet megtalálhatja máshol is, nem igaz?

- Van benne valami! – nevetett fel a nő – Nem gondolkodtam még el rajta, hogy Gézuka valaha megnősül. Soha nem volt barátnője. Azt hiszem az unokatestvérén kívül Ági az egyetlen lány, akit meztelenül látott. És mind a kettővel elég csúfos véget ért a kalandja. Nincs szerencséd a nőkkel, kisfiam!

- Talán a fiúkkal… - nevetett a férfi is – lehet, hogy nem is feleséget kell neki keresned, hanem férjet! Na, de ez majd kiderül, most foglalkozzunk azzal, amit elkezdtünk!

A lányához fordult, aki, hogy a figyelem elterelődött róla a fiút bámulta és vigyorogva hallgatta a felnőttek beszélgetését:

- Hozz egy-egy csukló, derék, és bokaszíjat, egy csengős csipeszt és a hozzá tartozó kiskorbácsot! Közben a büntetésedre készülj, hidd el, hamar eltűnik az arcodról a vigyor!

A lány összerezzent, azonnal lehajtotta a fejét és csendben válaszolt:

- Igen apu! Bocsánatot kérek! – És már szaladt is a szekrényhez a kért dolgokért.

A férfi a lépcső oszlopához vezette a fiút.

- Éva, kérlek segíts, ezeket a dolgokat úgyis meg kell tanulnod.

A nő azonnal felállt és odament az oszlophoz, közben Ági is odaért a kért szíjakkal.

- Kislányom, add oda Éva néninek a derékszíjat! Éva, a szíjjal a fiú derekát rögzítsd az oszlophoz. A csat hátul legyen, nem kell túl erősen meghúzni, csak ne tudjon mozogni, de ne sértse fel a bőrét, ha esetleg mocorog. Ha megvagy, a bokái jönnek. Ez lényegében egy bilincs szíjból, az egyik bokájára csatold rá a szíjat, aztán a középső hosszabb részt vezesd át az oszlop mögött.

A nő elvette Ágitól a következő, bonyolultabb, szíjat és leguggolt a fiú lábához és felcsatolta a szíjat.

- Úgy, jól csinálod. Most a másik boka és kész van. Ügyes. Ha a csuklók is megvannak majd ellenőrzöm. – Mondta a férfi, aki eddig a fiút tartotta fülénél fogva. Most elengedte, a fiú már egyáltalán nem tiltakozott, nem állt ellen. Csendesen, szipogva tűrte a sorsát.

A férfi felerősítette a szíjbilincset a csuklóira, aztán felemelte a fiú kezeit és a feje felett felfelé húzta, míg az oszlopból kiálló, egymástól kb. 5 centire lévő kampók egyikébe beakasztotta. A fiú így kinyújtózva, felemelt karokkal állt, a bokája és a dereka az oszlophoz szíjazva. A férfi gyorsan ellenőrizte a szíjakat: derékban egy kicsit kiengedett, a bal bokánál kicsit szorosabbra húzta, aztán felnézett Évára:

- Nagyon jó elsőre! Így a kisfiú egyenesen áll, nem tud mozogni, de nem túl kényelmetlen számára a helyzet, sehol nem szorítja a szíj. Ebben a pózban kikötve 1-2 órát is kibír, anélkül, hogy túlzott fájdalma lenne, legfeljebb másnap egy kis izomláz. De most nem lesz ilyen hosszan kikötve, és holnap sokkal nagyobb baja is lesz az izomláznál – mosolyodott el a férfi. Elvette a lánytól az utolsó eszközöket: egy rövid, legfeljebb 30 centis kis korbácsot, ami kb. 20 cm hosszan 1-2 mm vastag bőrszíjakból állt, amik összefonva alkották a rövid nyelét és egy elég nagy műanyag ruhacsipeszt, amin egy vékony kis láncon egy kis csengő lógott. A mozgástól a csengő azonnal megszólalt. István a fiúhoz fordult:

- Gézuka, most ezt a csipeszt a fitymádra teszem. Egy kicsit kellemetlen lesz, de nem fog fájni, ellenben ha a kis farkad megint feláll, a csengő megrándul és megszólal. Ahányszor megszólal a csengő valamelyikünk ezzel a korbáccsal a farkadra fog ütni, addig, amíg le nem kókad. Érted? Hogy megtudd milyen érzés, most ki fogjuk próbálni a combodon. – Megsuhintotta a kis korbácsot a levegőben. A fiú összerándult, pedig nem érte a bőrét az eszköz. István átadta a korbácsot Évának:

- Azt hiszem ez a te feladatot lesz, legalábbis részben. Most üss egyet a fiú combjára. Nagyon rövid, nem tudsz túl nagyot ütni vele, tehát nyugodtan adj bele mindent! Ezzel a korbáccsal Ági a mellére szokott kapni, amikor nem tud mozdulatlan maradni, és a csengő megszólal, a fiú combja simán kibírja azt, amit Ági mellei.

A nő elvette a korbácsot, ránézett a fiúra, aki ijedten nézte. Előbb mondani akart valamit, aztán egy hirtelen mozdulattal nagyot csapott a korbáccsal a fiú combjára.

- Áááááááááááááá! – üvöltött fel a fiú fájdalmában és meglepetésében is. Akármi történt eddig, akármit hallott büntetésről, pálcázásról, eddig nem hitte el teljesen, hogy igaz lehet ez az egész, hogy az anyukája tényleg meg akarja verni, fájdalmat okozni neki. 

- Ugyan, kisfiam - mondta a férfi – ez semmi volt, elhiheted! Csak egy kicsi ízelítő, hogy mit kapsz a farkadra, ha megint feláll a kislányomra! Szóval jobban teszed, ha becsukod a szemed, vagy illendően lesütöd! Ha leskelődsz, abból könnyen bajod lehet. Na, ezzel megvagyunk, lássunk munkához! Ági, készülj!

A lány arcáról rögtön lefagyott az addigi vigyor. Lehajtotta fejét, és halkan mondta:

- Igen apu!

A két felnőtt a kanapéhoz ment, István hellyel kínálta a nőt és udvariasan megvárta, míg leül:

- Éva, akarod te fenekelni a kislányt?

Éva a lányra nézett, látta, hogy elpirul, ahogy lehajtott fejel áll előttük.

- Nem… - Mondta – A te lányod. Én inkább csak nézem és tanulok.

- Rendben. – Mondta a férfi és felvette a hajkefét – Ági, kész vagy?

- Igen apu- mondta csendesen a lány.

- Feküdj a térdemre! Kicsit tágabbra a combod! Így. Számolj!

Egy halk suhintás, egy csattanás. Ági felszisszent, de egy pillanat múlva halkan, de nyugodtam mondta:

- Egy.

A fenekének jobb oldalán egy halványpiros, kb. 5 centis folt támadt. Az apja újra lecsapott, most a bal oldalra.

- Kettő.

A férfi felváltva verte a lány seggének két felét. Ági minden ütés után várt egy pillanatot, amíg megnyugodott kicsit és úgy mondta ki a számot. A lány végig halkan lihegett, próbált nyugodtan, egyenletesen lélegezni. Az apja kivárta, amíg a szám elhangzik, utána ütött csak. Közepes erővel ütött, a lány seggén egyre nagyobbak és vörösebbek lettek a foltok. Tizenkettőnél már az egész segge vörös volt. A következő ütésnél a lány újra felszisszent, egy kicsit tovább tartott, míg nyugodt, de kissé rekedt hangon ki tudta mondani:

- Tizenhárom.

Még hármat kapott és szabályosan végigszámolta. Az utolsó ütés után, ami talán nagyobb volt kicsit, vagy a bőre lett már túl érzékeny előbb elcsuklott a lány hangja, de ki tudta mondani:

- Ti… Tizenhat. Köszönöm, apu. Bocsánatot kérek!

- Rendben van, kislányom. Ügyes voltál. Áll fel, egyes póz!

A férfi Évára nézett, aki csendben, egy hang nélkül nézte végig a jelenetet. A nő arca kipirult, mélyeket lélegzett. Észrevette a férfi tekintetét, vett egy mély levegőt és kicsit rekedt hangon mondta:

- Nagyon fegyelmezett a kislányod!

A férfi elmosolyodott:

- Igen, van már gyakorlata. És gondolom nem akart szégyenben maradni előtted, vagy példát akart mutatni a kisfiadnak, hogyan kell elviselni egy büntetést.

A férfi ránézett az oszlophoz szíjazott fiúra. Géza a fenekelés kezdeténél még nagyon félt, hogy mi fog történni? A lány vajon visítani fog, mint ő, amikor a combára ütött az anyukája? Vagy sírni, szipogni fog? Látni akarta mi történik, hogyan verik meg a lányt és, hogy viselkedik közben. Ahol állt, onnan nem látta jól a lányt, csak oldalról és a szék is takarta kicsit. Igazából csak combtól lefelé látta a lányt, így kibírta, hogy ne álljon fel a farka, ne szólaljon meg a csengő. A büntetés végére kicsit megnyugodott. Nem tűnt olyan szörnyűnek, Ági nem is sírt, rendesen számolt, nyugodt hangon. A hajkefés fenekelés biztosan nem fáj annyira, mint a korbács a combján. Remélte ő is így fog kikapni és akkor nem ég le még jobban a felnőttek és Ági előtt. Amikor észrevette, hogy a férfi nézi, gyorsan lesütötte a szemét.

- Úgy látom a fiad is jól viselkedett, nem kellett megbüntetni a farkát. Nos, Ági tényleg nagyon fegyelmezetten viselte a fenekelést, amiért dicséretet érdemel. Viszont ez csak egy kis része volt a mai adagjának, a java még hátra van! – Mondta a férfi és a lányára nézett:

- Ideje folytatnunk, még a fiú is hátravan. Ági, felkészültél?

- Igen apu – mondta csendesen a lány.

A férfi a szoba közepére állított székhez lépett és megfordította. Aztán a nőhöz fordult:

- Éva, javaslom, hogy ülj át ide, a fotelba, innen jól láthatod a büntetést, és szükség esetén eléred Gézukát is. Ági – folytatta István – ideje kezdenünk! Helyezkedj el!

Miközben Éva átült a fotelbe, a lány is elfoglalta a helyét a széknél. Háttal állt a nőnek és Gézukának kis terpeszben, áthajolt a szék támláján és az ülőke szélén erősen megfogózkodott. A feneke kidudorodott és megfeszült, alatta látszott a puncija. Nagyon izgató látvány volt, amit Éva egy kis sóhajjal vett tudomásul, majd zavarában megsuhintotta a korbácsot: kényelmesen elérhette vele a fiú farkát. Ránézett a fiára:

- Rendesen viselkedj, ne kelljen ezt használni! Figyelj, mert utána te következel!

A fiú felnézett az anyjára, aztán a pucsitó lányra, majd a férfira villant a szeme és gyorsan újra lesütötte:

- Igen anyu.

- Rendben – mondta a férfi – kezdjük! Felkészültél, kislányom? Egy adagot kapsz, aztán kis szünet, utána a másik adag. Számold érthetően, tizenhat után köszönd meg! Értetted?

- Igen apu.

István a lány bal oldalán kicsit mögötte állt meg, a legjobb pozícióban a veréshez és a látványt sem takarta el. Megsuhintotta a pálcát a levegőben:

- Kezdjük! – mondta és lecsapott.

A pálca süvített a levegőben, aztán egy csattanással érte el a célját.

- Ááá – jajdult fel a lány. Összerándult a teste, a kezei kifehéredtek a szék szélén, ahogy megszorította. A fenekén, ami az előző verés után egyöntetű halványpiros volt, keresztben egy vékony sötétebb piros csík maradt. Mély levegőt vett, aztán nyugodtan, halkan mondta:

- Egy.

A férfi várt egy pillanatot, amíg a lány teste újra elernyedt és megint ütött.

- Kettő. – mondta a lány.

István lassú, nyugodt tempóban verte a seggét, a lány minden ütés után összerándult, röviden felszisszent és mondta számot. Már a tizediknél járt, 10 piros csík húzódott a seggén, amikor először feljajdult az első ütés óta.

- Auu – lihegett, a szeme könnybe lábadt, aztán kinyögte – Tizenegy.

A férfi megvárta, míg lenyugszik, elernyed a teste, aztán újra ütött.

A lány térdei megroggyantak, a combjai szélesebbre nyíltak. Egy pillanatra a széket is elengedte és picit felegyenesedett – Áuuu – tört fel belőle egy nyögés. Visszahajolt, megmarkolta a széket:

- Ti… - a lány hangja elakadt, ahogy egy kis csengő szólalt meg a háta mögött.

A fiú a pálcázás kezdete óta leste mi történik. Néha az anyukájára nézett, lesütötte a szemét, aztán újra a lányt kezdte lesni. Ettől a büntetéstől már komolyan félt. Látta, hogyan remeg meg a lány teste minden ütéskor, és ahogy a vörös csíkok sokasodtak a lány seggén, egyre jobban félt. Ahogy a tizenkettedik ütés után berogytak Ági térdei és szétnyíltak a combjai a fiú alig 2 méterről látta maga előtt a lány szétnyíló pináját. A farka, amin folyamatosan érezte a csipesz szorítását, megkeményedett, megrándult a csengő pedig megszólalt. Ijedten sütötte le a szemét, de az ágaskodó farkát nem lehetett eltitkolni. 

Éva összerezzent a hangra. Mintha nem is itt lett volna eddig, vagy mintha aludt volna. Most kipirultan, kicsit lihegve nézett fel a hang irányába. Meglátta a kisfiú kemény farkát, ami éppen ekkor újra megrándult és megszólalt a csengő. Felkapta az ölében heverő kis korbácsot és odacsapott.

- Auuuuuuuuuuu – visított fel a fiú. A farka azonnal lekókadt, de a csipesz fent maradt a fitymáján. Az anyja ránézett a már ernyedt pöcsre, aztán újra ráütött a korbáccsal. Most a csipesz is leesett, a fiú pedig felüvöltött aztán zokogni kezdett.

A férfi Évára nézett és elmosolyodott.

- Ügyes – dicsérte meg. Odalépett a zokogó fiúhoz, lehajolt, felvette a csipeszt, aztán megfogta a farkát és megnézte. – Látod Éva – mutatta a nőnek a gyerek fütyijét, amin egymást keresztezve 4-5 vékony piros csík látszott és a fitymán sötétebb vörösen a csipesz nyoma – a csipesztől, vagy pár ilyen ütéstől semmi baja nem lesz a gyereknek, de nagyon jól fegyelmez. Látod azonnal elernyedt a kis pöcse. Persze, fáj neki, de tanuljon meg uralkodni magán! Tegyük vissza rá a csengős csipeszt, aztán folytassuk a dolgunkat!

A nő csak bólintott és Ágira nézett. Találkozott a tekintetük, a lány áthajolva a szék támláján, a hóna alatt nézett hátra. Az arcán széles vigyor ült. Láthatóan élvezte a fiú kínját. Amikor a nő szemébe nézett eltűnt a vigyor, lesütötte a szemét és várta a folytatást.

A férfi közben hátrahúzta a fiú fitymáját, aki ettől újra felsírt, aztán a fitymát előrehúzva az előző helyre tette vissza a csipeszt. A fiú felszisszent. A férfi megmarkolta a golyóit, és ahogy felállt felfelé húzta, amitől Gézuka felvisított. Lenézett a fiú vörös, könnyes arcára, megrázta a golyóit, aztán halkan azt mondta:

- Így jársz, ha a kis nyamvadt pöcsöd feláll a lányomra! Ha eddig még nem tudtad, hát hamar megtanulod, hogy ő nem hozzád való! – a férfi elengedte a golyóit, aztán farkát markolta meg erősen. A fiú kis fütyije eltűnt a férfi tenyerében. – Ezt sosem fogod bedugni a lányomnak! Sőt, azt hiszem más lánynak sem, ne is ábrándozz róla! Majd megtanulod, hogy csak pisilésre használd és, hogy örülhetsz, ha néha megengedik, hogy játsszál vele. Másra úgysem jó. – elengedte a kis fütyit és Évára, aztán a lányára nézett:

- Folytassuk! – Felvette a pálcát, a helyére állt, suhintott egyet és megkérdezte:

- Ági, készen vagy?

- Igen apu. – mondta a lány lesütött szemmel.

- Hol tartottunk?

- Tizenkettő volt.

- Nem, tizenegy! A tizenkettőt nem mondtad ki. Az most jön. Készülj! – felemelte a pálcát és nagyot csapott a lány seggére. Az feljajdult, beroggyantotta a térdét, az arca elvörösödött, a szeme könnyes volt. Lassan fújta ki a levegőt:

- Tizenkettő.

A maradék négy ütést az apja pontosan, egyforma időközökkel végezte el. A lány minden ütésnél rogyasztott kicsit, fújt egyet, aztán nyögve, de mindig érthetően mondta ki a sorszámot. A végén felsóhajtott mielőtt kimondta:

- Tizenhat. Köszönöm apu.

- Jól van, kislányom. Megdörzsölheted.

A lány hálásan felnézett, felegyenesedett és a két kezével lassan tapogatni, dörzsölni kezdte a seggét.

- Menj, hozz friss vizet nekünk, mondta az apja.

Ági elvitte a dohányzóasztalról az ásványvizet és kiment vele a konyhába. Egy perc múlva bontatlan, hideg vízzel tért vissza. Töltött a két felnőttnek és tálcán odavitte nekik a poharakat. Amikor ittak felnézett az apjára:

- Apu, ihatok én is egy pohárral?

- Igen, igyál csak. A kisfiút is itasd meg, ha kér.

Ági töltött magának egy pohár vizet és megitta, aztán a fiúra nézett:

- Iszol? – kérdezte durcásan.

- Igen, – mondta fiú rekedten, kiszáradt szájjal, aztán gyorsan hozzátette: - kérek szépen.

A lány teletöltötte a poharat és odament hozzá. Egy magasságban volt a szemük, a tekintetük összetalálkozott. A fiú érezte, hogy elpirul, elszégyelli magát, gyorsan lesütötte a szemét, aztán halkan azt mondta:

- Bocsánat… Ne haragudj…

A lány nem szólt semmit, csak a szájához emelte a poharat és megitatta. A fiú mohón ivott, amikor végzett kért még.

- Elég lesz az egyelőre. – szólt a férfi, aztán a nőhöz fordult – Éva, szeretném, ha a következő 16 pálcát te adnád Áginak. Nemsokára a fiad következik, meg kell tanulnod, hogyan büntesd.

- Rendben – mondta a nő nagyot nyelve – figyeltelek az előbb István, de mégis mekkorát kell ütnöm?

- Nyugodtan üss oda erősen! Ági megérdemli a büntetést és ki is bírja. Ha túl gyenge, vagy túl erős lesz, majd szólok. Bárhol ütheted a seggét, de vigyázz, hogy érje mind a két felét! Ha az eddigi csíkok közé ütsz az nem fog annyira fájni a kislánynak, mintha eltalálod a pálca nyomát. Rajtad múlik hova ütsz. Suhints néhányat a levegőbe, hogy érezd a pálca húzását. A hangja is szép és felkészít téged is, a kislányt is arra, ami jön. Ha úgy érzed felkészültél, szólj Áginak, hogy foglalja el a helyét, kérdezd meg készen áll-e és ha igen, akkor kezdheted.

A nő felállt a fotelből, felvette a pálcát és méregette a kezében. Meghajlította, aztán átdugta a kezét a hurkon és megmarkolta a fogót. Kinyújtotta egyenesen maga előtt, aztán a feje felé emelte és nagyot ütött a levegőbe. Még két, három nagy ütést csinált, aztán pár kisebbet is. A férfi, a fotelben ült és mosolyogva nézte:

- Igen, így ki lehet próbálni egy pálcát. A kisebb és nagyobb ütéseknél érzed menyire rugalmas, milyen a húzása, milyen a hangja. Készen állsz?

- Azt hiszem igen… - Odafordult a lányhoz – Ágikám, kérlek, foglald el a helyed!

A lány az apjára nézett, aztán a nőre, majd lehajtotta a fejét és szó nélkül a székhez lépett. Áthajolt a támlán, elhelyezkedett és várt.

- Készen vagy, Ágika? – kérdezte a nő kicsit bizonytalanul.

A lány felnézett az apjára, de az szótlanul, rezzenéstelen arccal ült. A lány nagyot sóhajtott:

- Igen… Igen, Éva néni.

Éva a férfira nézett, kicsit bizonytalan volt magában. Még sosem vert meg senkit, leszámítva, hogy ma a korbáccsal a fia combjára és farkára ütött. De ez a pálca sokkal gonoszabbul nézett ki, mint a kis, játékszerű korbács. Sajnálta a lányt és izgatta is a meztelen, elvert seggű lány látványa. Amikor az apja fenekelte nagyon felizgult. Hirtelen megértette a fiát, hogy merevedése volt ettől a látványtól. Negyvenkét éves volt és soha nem izgatták a nők, nem gondolta, hogy leszbikus hajlami lennének. Furcsa volt számára ez a helyzet. Azt sem tudta eldönteni, hogy a meztelen lány, a jóképű, férfias, határozott férfi, vagy a büntetés maga, a hajkefe, majd a pálca hangja, a csattanások, a lány fenekén keletkező nyomok hatnak rá izgatóan. Vagy az egész együtt, a helyzet maga. A lány szép volt, és ahogy kiszolgáltatott helyzetben várta a verést még izgatóbb. A nő össze volt zavarodva. Amikor első dühében felhívta a szomszédot keményen meg akarta büntetni a fiát, nem is gondolt másra, arra semmiképp, hogy ez lesz belőle.

Nem, nem bánta meg. Ezt határozottan tudta, érezte. Tudta, hogy szigorra van szüksége a fiának, szégyellte, hogy a fia nem tud úgy viselkedni, mint ez a négy évvel fiatalabb kislány. Ránézett a fiúra, aki félig ernyedten a kezeit összefogó szíjon lógatta magát az oszlop mellett. Miért nem tud egyenesen megállni? Úgy viselkedni, mint egy férfi, ahogy elvárható lenne egy húszéves fiútól? Miért nincs benne egy pici büszkeség?

Igaz, mire lenne büszke? Soha, semmiben nem ért el kimagasló eredményt. Mindig jó jegyei voltak, de azért, mert jók voltak a képességei, nem azért mert meg kellett volna küzdenie érte. Soha nem kellett sokat tanulni. Ez persze lehet az iskolarendszer hibája, hogy mindenkitől egyformán követelnek és így a tehetséges gyerekekből nem hozzák ki a maximumot, hiszen szinte tanulás nélkül lehetnek kitűnőek. Az egyetemre az érettségi eredménye alapján jutott be, ott sem volt igazi megmérettetés. Az első évben kitűnő volt, de Éva látta, hogy, mint annakidején a gimiben, szinte most sem tanul a fiú. Az első akadályt ez a mostani dolgozat jelentette. Nyilván ez sem okozott volna gondot, ha csak egy kicsit is tud összpontosítani, figyelni. Ha van egy kis önuralma. De ő tanulás, munka helyett inkább leskelődött és maszturbált! Éva érezte, hogy felgyülemlik benne a düh. Felemelte a pálcát, a lányra nézett, hogy hova üssön, aztán leengedte a pálcát, mert rájött, hogy nem a kislány a hibás, nem őt kell megverni. Ez a lány egy jólnevelt, engedelmes gyerek, aki az apja első szavára ugrik. Nem keres kifogásokat, hanem azonnal megteszi, amit mondanak neki, még ha tudja is, hogy nagyon fog fájni. Igen, hibázott, hogy megsértette a szabályokat és letagadta, de éppen elég büntetést kapott már érte. És tisztességgel elviselte. A fia pedig az első kis fájdalomra visított, mint a malac és sírva fakadt. Ráadásul annyira nem tud magának parancsolni, hogy ha tudja milyen büntetést kap, akkor sem embereli meg magát, hanem bámulja egy lány szenvedését és felizgul tőle. Ez a gyönyörű, szófogadó lány pedig itt várja engedelmesen, hogy ő megverje.

A nőben felforrt a düh, a földre dobta a pálcát, két lépéssel a fia mellett volt és két hatalmas pofont adott a meglepett fiúnak.

- Ez mind miattad van, te kis mocsok – sziszegte, aztán ahogy látta, hogy a fiú sírni kezd újra felpofozta. – Semmi tartás nincs benned, te szerencsétlen! Már régen oda kellett volna állnod István elé és megkérni, hogy ne verje meg Ágit, mert az egész a te hibád! Hogy téged büntessen meg, helyette is! De te nem! Te csak leskelődni tudsz meg játszani a nevetséges kis farkaddal! Még egy szegény lány szenvedésén is felizgulsz! Hát milyen ember vagy te?

Éva újra felemelte a kezét, de aztán csak legyintett és elfordult. Találkozott a tekintete Istvánéval, aki csendben ülte végig a jelenetet, nem szólt, csak figyelt komolyan.

- Bocsáss meg István, de szerintem Ági nem érdemel több büntetést. Ideje lenne a fiamat megbüntetni.

A férfi bólintott, aztán odaszólt a lánynak, aki még mindig a büntetésre várva, a székre hajolva állt:

- Ági, menj, főzz egy kávét!

A lány azonnal felpattant – Igen apu! - Mondta és már szaladt is ki a konyhába. A férfi Évához fordult:

- Gyere, levegőzzünk kicsit az udvaron. – karon fogta és kivezette a teraszra. – Láttam mi történt és megértem. Ne! Ne tiltakozz, elég jó megfigyelő és emberismerő vagyok. Te még sok mindent nem tudsz magadról, ami egy gyakorlott szemnek nyilvánvaló. Látom, hogy tetszik neked Ági. Tetszik a viselkedése, az engedelmessége és tetszik a teste is. Tetszik, hogy fegyelmezetten viseli el a fájdalmat, a büntetést. És megsajnáltad. Nincs ebben semmi rossz.

A férfi hellyel kínálta Évát a teraszon, aki teljesen piros arccal, lesütött szemmel ült le. István vele szemben ült le, aztán átnyúlt az asztalon és megfogta a nő kezét.

- Ági megszegte a szabályokat, és amikor megszegte őket pontosan tudta, hogy milyen következményei lesznek. Ezért is tudta olyan pontosan eltalálni, hogy milyen büntetést szabok ki rá. Kiszabtam rá a büntetést, és ő elfogadta. Ezt csak nagyon indokolt esetben lehet megváltoztatni, vagy elhalasztani. Az ilyen halasztások pedig nem tesznek jót. A legjobb, ha a gyerek azonnal megkapja a büntetését. Neki is sokkal jobb, hiszen túl lesz rajta, túl lesz a legrosszabb részén. Ha megkérdezzük Ágit, hogy most, vagy később szeretné-e megkapni a maradék pálcázást, azt fogja válaszolni, hogy most. És igaza lesz, jobb így mindenkinek.

Az ajtó felől halk kopogás hallatszott. A férfi felnézett és meglátta a lányát, aki pucéron állt az ajtó mögött. Intett neki, a lány kinyitotta az ajtót:

- Bocsánatot kérek. Apu, kész a kávé. – Mondta a lány.

- Hozd ki, kislányom. Nem kell felöltöznöd, most senki nem fog meglesni a szomszédból! –mosolygott a férfi.

A lány elpirult és az oszlophoz szíjazott fira pillantott. Aztán felvette a tálcát a kávéval, kivitte a teraszra és az asztalra tette.

- Köszönöm, kislányom! Hozz vizet is, és kérdezd meg a kisfiút, hogy szomjas-e, ha igen itasd meg. Utána egyes pózban várj, nemsokára bemegyünk mi is. – István a nőhöz fordult – Parancsolj, Éva. Iszunk egy kávét, közben elmondom miért fontos, hogy megverd Ágit, ha már az előbb beleegyeztél. A lány közben kihozta a vizet és lesütött szemmel töltött a két felnőttek, amikor meghallotta, mit mond az apja felpillantott, előbb az apjára, aztán Évára. Gyorsan újra lesütötte a szemét, még egy pohár vizet töltött és bevitte a fiúnak.

A felnőttek nézték, hogy bezárja maga mögött az üvegajtót, odamegy a fiúhoz, mond neki valamit, amit nem hallottak, aztán megitatja a fiút, aki hálásan iszik. Utána a fiú mondott valamit, biztosan megköszönte a vizet. A lány végigmérte, valamit mondott, aztán otthagyta, a fiú háta mögött, a fal mellett állt meg lehajtott fejjelt, hátratett kézzel.

- Elég jól kijön egymással a két gyerek, legalábbis amíg a fiad ki van kötözve – nevetett István.

- Nos – folytatta – látom, hogy tetszik neked a lány és, hogy sajnálod. De a büntetését mindenképpen meg fogja kapni, a nevelőnek mindig következetesnek kell lennie. Nem szórakozásból verjük meg a gyereket, hanem hogy fegyelmezzük, neveljük, helyes irányba tereljük a fejlődését. Ezért mindegy, hogy mi mit érzünk a büntetés közben, dühöt, vagy sajnálatot, vagy izgalmat. Az a fontos, hogy a gyerek mit érez. Hogy a fájdalom és a szégyen, amit büntetéskor érez, meggátolja benne, hogy újra elkövesse a hibákat.

A férfi ivott a kávéból, aztán folyatta:

- Azért kell, hogy te büntesd meg, hogy kivívd a tiszteletét. Most csak a szomszéd nő vagy, az apja vendége, aki előtt kikapott, aki előtt szégyelli magát. Ha most megkéred valamire, vagy utasítod előbb rám fog nézni jóváhagyást kérve, mint előbb, amikor a büntetéséhez kezdtél volna. Ha én megparancsolom neki, hogy engedelmeskedjen, akkor megtesz neked bármit, amire utasítod, de azt kell elérned, hogy nélkülem is, amikor nem vagyok jelen, akkor is azonnal engedelmeskedjen neked. El kell érned, hogy elfogadjon parancsolójának, úrnőjének.

- Értem – mondta halkan a nő.

- Ezért nem tétovázhatsz, nem habozhatsz, amikor bünteted. El kell verned Ágit, hogy tiszteljen téged és azért is, hogy gyakorolj, tapasztalj. Meg kell tapasztalnod, hogy milyen hatással van a fenekelés a rossz gyerekre. Mert a fiad büntetése még csak most következik, és én segítek neked, de őt elsősorban mégis neked kell majd büntetned. Nem csak most, hanem bármikor, ha megérdemli. Mert láthattad, hogy egy fenekelés nem változtatja meg a gyereket. Szabályozni kell, állandóan ellenőrizni, és ha megérdemli, akkor megbüntetni. Nem dühből elverni, hanem megfontoltan, a hiba, a bűn mértékének megfelelő büntetést kiszabni és végre is hajtani habozás, megingás nélkül. Nem az a cél, hogy levezesd a haragodat, hanem hogy tanuljon a büntetésből.

A férfi letette a kávéscsészét, ránézett a nőre, aztán azt mondta:

- Most azt javaslom, hogy menjünk be és verd meg Ágit. Ha mégsem akarod, most mondd meg, akkor tőlem fogja megkapni a büntetését, és én nem fogom sajnálni, hidd el. Vagyis ha sajnálod a lányom, jobb, ha te pálcázod meg.

- Értem – mondta a nő. Nagyot nyelve folyatta – Megverem a lányod, ahogy tanácsoltad.

- Rendben, ez így helyes. – mondta a férfi – Azt javaslom, hogy ne üss nagyokat, legalábbis az elején. De túl kicsit sem szabad ütnöd, éreznie kell a gyereknek a fájdalmat, különben céltalan az egész. Úgy állj mögé, ahogy én álltam, de egy kicsit közelebb a lányhoz. Így, amikor lecsapsz a pálcával, az süvít a levegőben, de a seggét nem a legnagyobb sebességgel mozgó vége éri el, hanem a kezedhez közelebbi része. Ezzel sokkal kisebb fájdalmat okozol, ugyanolyan összhatással. A büntetés során végig légy határozott, ne tétovázz, ne lássa, érezze rajtad, hogy sajnálod, hogy bizonytalan vagy magadban. Mindig határozottnak kell lenni a gyerekeddel, különösen, amikor éppen bünteted. Ha jól hajtod végre ezt a pálcázást, Ági ugyanazt fogja érezni, mint amikor én büntetem meg. Tisztelni fog, de mivel mégsem fáj majd neki annyira, mint az előző verés, ezért meg is kedvel téged. Néhány alkalom után el fog fogadni úrnőjének és örömmel engedelmeskedik majd neked, bármit parancsolsz is. Menjünk, essünk túl rajta!

A férfi felállt, felsegítette Évát, aztán kinyitotta előtte az ajtót és bementek a nappaliba.

Amikor beléptek a két gyerek felkapta a fejét, aztán gyorsan újra lesütötték a szemüket. A férfi kényelmesen leült a fotelbe, a szemével bíztatóan intett a nőnek, aki ránézett a lányra, aztán halkan, de határozottan mondta:

- Ági, gyere a székhez, helyezkedj el!

A lány az apjára pillantott, de csak a hátát látta. Egy pillanatig habozott, aztán a székhez ment és elhelyezkedett. A hóna alatt az apjára nézett újra, de a szigorú arcot látva azonnal lesütötte a szemét. Ahogy a segge kidomborodott és megfeszült rajta a bőr, tisztán látszott az eddigi büntetések nyomai: a hajkefe okozta egyöntetű piros szín már sokat halványult, de a pálcázás nyoma tisztán látszott. Az eddigi vékony, sötétvörös csíkok most kicsit halványabbak és szélesebbek voltak, egy-egy piros sáv, a közepükön sötétebb csíkkal.

- Készen vagy, Ági: - kérdezte a nő.

A lány újra felnézett, de gyorsan lesütötte a szemét, nagyot sóhajtott és halkan mondta:

- Igen Éva néni.

- Rendben, kezdjük – mondta a nő. Megnézte a lány seggét, nyelt egy nagyot, aztán kicsit oldalt lépett és megállt a lány mögött, ahogy a férfi tanácsolta. Vett egy mély levegőt, aztán felemelte a pálcát és nagy suhintással lecsapott. Pontosan talált: két sötétebb vörös sáv között most egy újabb keletkezett.

- Au – Ági és Éva egyszerre sóhajtottak fel az ütés után. A lány teste összerándult, aztán halkan kimondta:

- Egy.

A hangra a fiú is felkapta a fejét. A férfi ránézett, aztán azt mondta:

- Nézd csak, kisfiam! Nézd végig, anyukád hogyan bünteti meg Ágit. Figyelj, mert rád is ez várj! Tanulj Ágitól tisztességgel viselkedni, fogadni a büntetést, amit megérdemelsz! De ne feledkezz meg a csengőről a pöcsödön! Ha megszólal, tudod mit kapsz!

A fiú lesütötte a szemét. Az anyukája ránézett, aztán rákiáltott:

- Mit nem értettél, te szerencsétlen? Nézzed és tanulj! – aztán Éva a férfira nézett, az bólintott és rámosolygott. A nő megvárta, míg a lány teste elernyed a székre dőlve és újra ütött.

- Kettő. – Ági egy nagy levegő után teljes nyugalommal mondta ki a számot.

A nő újra ütött, majd megint és megint. Minden ütése éles pálcasuhogással járt, de egyik sem volt túl erős és mindegyik az előző nyomok között találta el a lány fenekét. Kezdett belejönni, kitapasztalni a verés módját.

Ági apró lihegéssel fogadta a pálcázást és mindig pontosan számolt.

Éva most nagyobbat ütött. A lány feljajdult, a térdei berogytak kicsit, a két combja és a feneke szétnyílt. Nagyot sóhajtott, ahogy visszaereszkedett a szék támlájára, a szemei könnyesek voltak, ahogy kimondta:

- Tizennégy.

A maradék két ütést szipogva, könnyezve fogadta, de végig kitartott és számolt. Az utolsó után nagyot sóhajtva mondta:

- Tizenhat. Köszönöm Éva néni! Bocsánatot kérek! – és visszahanyatlott a székre.

Éva kipirultan, mélyeket lélegezve állt. Már belejött a fenekelésbe, élvezni kezdte az ütés után felhangzó süvítést és csattanást, aztán a lány lihegését, szipogását és a számot, amit halkan kimondott. A légzését a lányéhoz igazította, ő is átélte a fenekelés minden mozdulatát és fel is izgult tőle. Már emelte a kezét a következő ütéshez.

Amikor meghallotta, hogy a kislány megköszöni a verést, zavarba jött. Leeresztette az ütésre emelt pálcát, körülnézett, felkuncogott:

- Szívesen. Vagyis… – tért észhez hirtelen és komolyan mondta – Rendben, Ágikám. Felállhatsz. Ügyes voltál…

A lány felegyenesedett és megállt a szék mellett, a kezei az oldala mellett lógtak. Ránézett az apjára.

- Rendben, kislányom. Tényleg ügyes voltál. Megdörzsölheted a segged. – Mondta a férfi és mosolyogva nézte, ahogy a lánya rögtön a fenekéhez nyúl két kézzel és dörzsölgetni kezdi. Évához fordult:

- Nagyon jól csináltad! Még néhány alkalom, amiről a fiad biztosan hamarosan gondoskodni fog, és egészen profi leszel.

- Köszönöm István – mondta a nő lassan lenyugodva – Köszönöm, hogy ennyit foglakozol velünk, hogy segítesz, tanítasz.

- Szívesen. Nekem is jól jön majd egy szigorú szomszéd, aki ismeri a lányomat, a szabályokat, ami szerint él. Akire rábízhatom majd, ha el kell utaznom néha. Így kisegíthetjük egymást, ahogy jó szomszédokhoz illik.

A lány felkapta a fejét, aztán beletörődve a dologba újra a fenekét kezdte masszírozni. A két felnőtt nézte, aztán az apja szólt hozzá:

- Kislányom, megkaptad a büntetésed első részét. A mellékbüntetést most kicsit későbbre halasztjuk, a fiúval együtt fogod megkapni. Előbb kiszabjuk az ő büntetéslét és végrehajtjuk. Utána megírjátok a büntetéseteket. Most elmehetsz a mosdóba. Ha felfrissültél kicsit, kettes pózban helyezkedj el a dohányzóasztalnál. Igyekezz!

- Köszönöm apu! – mondta a lány és kiszalad a nappaliból.

- Ülj le Éva – mondta a férfi – ideje a fiad büntetésén gondolkoznunk.

A fiú felkapta a fejét. Látta, hogy a két felnőtt leül a dohányzóasztal mellett és a férfi vizet tölt két pohárba és az egyiket ez anyukájának nyújtja. Amikor a felnőttek ránéztek, lesütötte a szemét.

Arra gondolt, hogy amit itt látott az nem lehet igaz. Biztosan álmodik. Az anyukája nem ilyen, ő nem ver meg valakit egy pálcával. Őt biztosan nem. Ez a gonosz férfi nem veheti rá az anyukáját, hogy őt megverje, főleg nem így mások előtt. Ez kizárt. Az anyukája most azt fogja mondani, hogy köszöni szépen, megtanulta, hogyan büntesse meg. Aztán ő bocsánatot kér, és hazamennek. Lehet, hogy kikap, és biztosan nem kap majd zsebpénzt és nem jöhet majd ki a szobájából egy ideig. De az anyukája nem fogja itt megverni egy idegen férfi és egy lány előtt. Biztosan nem!

Felemelte a fejét és az anyukájára nézett, várva mit mond majd. Amikor meghallotta nem hitt a fülének:

- Az biztos, hogy többet érdemel, mint a kislányod! – mondta a nő és végigmérte az oszlophoz szíjazott fiút – Kérlek, István, döntsd el, mit kapjon. A te lányodat leste meg és miatta kapott ki ennyire! Szabd ki a büntetését, akkor megverem itt előttetek, és ha úgy gondolod, hogy eleget kapott hazaviszem és bezárom!

- Igen, az biztos, hogy nagy a bűne a fiúnak – mondta a férfi – és komoly büntetést érdemel. Meg is fogjuk büntetni. Elsősorban te, Éva, a te fiad és a te felelősséged a nevelése. De ha megfogadod a tanácsomat, akkor a fiú kapni fog Ágitól is és tőlem is. Egyrészt az én lányomat leste meg, ezzel a lányom és ellenem követett el bűnt és jogunk van megbüntetni. Másrészt, neked Éva, még nincs kellő gyakorlatod a büntetésben és lehet, hogy megsajnálod a fiút, nem leszel elég kemény hozzá. – A nő tiltakozását látva a férfi felemelte a kezét – Várj, hallgass meg! A fiú számára külön büntetés lesz, hogy egy fiatalabb lány fenekeli el. Ezenkívül, ha a későbbiekben számítasz a segítségemre a fiú nevelésében, hát jó, ha megtanulja, hogy Ági felette áll. Ági, néhány hibától eltekintve, jó gyerek, ritkán kell a maihoz hasonló komoly büntetést kiszabnom rá. Sokat segíthet a kisfiadnak, taníthatja magaviseletre, viselkedésre. Ráadásul mindketten dolgozunk, ha a két gyereket együtt hagyjuk itthon, számíthatunk rá, hogy mind a kettő jobban viselkedik, mintha egyedül lennének.

- Igazad van – mondta a nő – és köszönöm, hogy ennyit segítesz nekünk!

- Szóra sem érdemes, Éva! Ha úgy alakulnak majd a dolgok, ahogy gondolom, akkor hamarosan egy nagyon jól működő szomszédi közösséget fogunk alkotni. Egymás segítve neveljük majd a gyerekeket és ez mindannyiunk számára kedvező lesz. – A férfi felnézett a belépő Ágira, aki a dohányzóasztalhoz sietett és azonnal letérdelt, lehajtotta a fejét. A lány arcán látszott, hogy megmosta, lemosta a könnyeit. – Rendben, kislányom – mondta a férfi – Mindjárt megkapja ez a leskelődő fiú a büntetését, amiben számítunk a te segítségedre is.

A lány felkapta a fejét, fény csillant a szemében, aztán a fiúra nézett és gonoszul elvigyorodott.

- Igen apu – mondta, miközben lehajtotta a fejét.

- Akkor most hozzuk ide a fiút és kérdezzük meg, tudja-e miért fog büntetést kapni. Utána kiszabjuk a büntetését és végrehajtjuk. Aztán a két gyerek majd megírja a büntetését és ezzel a mai napot lezárjuk.

- István, szeretnék előbb kimenni a mosdóba – kérte a nő.

- Persze. Ágika, kísérd Éva nénit a fürdőbe és engedelmeskedj, bármit parancsol, értetted?

A lány felnézett a két felnőttre:

- Igen apu. – Felállt, megvárta, amíg a nő is feláll, aztán mutatta az utat – Erre tessék, Éva néni.

Amikor a két nő kiment István felállt és a fiúhoz ment.

- Most eloldozlak. – mondta. – Amikor leengeded a kezed, zsibbadást fogsz érezni. Forróságot a visszaáramló vértől és szúrásokat. Ne ijedj meg tőle, mozgasd meg a karjaidat, nyújtózkodj, tornázz egy kicsit. Különben is rád fér a tornázás! Undorító, ha egy fiatal fiú így el van hízva, ilyen hájas. Mit gondolsz, ki fogja így megkívánni a tested? Legfeljebb aki el akarja verni a hájas seggedet, vagy a pufi arcodba akarna nyomni a farkát. Tehát most elengedlek. Ne gondolj szökésre! Mozgasd meg a tested, aztán, mire anyukád visszajön, térdelj a dohányzóasztalhoz kettes pózban! Értetted? – Miközben beszélt leakasztotta a szíjat, ami fiú kezeit a rögzítette a feje felett.

A fiú kezei lehulltak a hasához, felszisszent a karjaiba nyilalló zsibbadástól. Rekedten mondta:

- Igen… Igen uram!

- Rendben – mondta a férfi és kicsatolta a kezeit összekötő szíjakat, aztán a derekáról és a lábairól is levette őket.

A fiú ellépett az oszloptól és megroggyantak a térdei.

- Fogózz meg az oszlopban, aztán guggolj le néhányszor, – utasította a férfi – utána körözz a karjaiddal, mozgasd meg a nyakad, hajolj párszor előre.

A fiú csinálta, amit mondtak neki, nyújtózkodott, guggolt, tornázott. Néhány perc múlva már lihegett, de merevség a testéből és a zsibbadás a karjaiban elmúlt. A férfi bólintott.

- Elég lesz. – mondta – Kettes pózban a dohányzóasztalhoz, rajta!

A fiú az asztalhoz ment, letérdelt és lehajtotta a fejét. A férfi leült vele szemben a fotelben és csendben nézte.

Nemsokára visszajött Éva, mögötte csendben jött Ági is. Éva leült a kanapéra, kényelmesen elhelyezkedett. Látszott rajta, hogy felfrissült.

- Kezdhetjük, Éva? – kérdezte a férfi.

- Igen – mondta és a fiára nézett.

- Ági, kettes pózban Éva néni lába mellé! – mondta a férfi, aztán a fiúhoz fordult:

- Nos, kisfiam, mondd el, ahogy Ági mondta el az elején, hogy mit követtél el, miért vagy most itt, miért érdemelsz büntetést!

A fiú könyörögve nézett fel az anyjára.

- Rajta Gézuka! Ne húzd az időt. Tudjuk, mit csináltál, már be is vallottad egyszer, most csak meg kell ismételned! – mondta az anyukája szigorúan – Arra ne számíts, hogy megkönyörülünk rajtad! Essünk túl ezen minél előbb, neked is jobb lesz.

A fiú lesütötte a szemét és nagyot nyelt. Pirulva, elakadó hangon, dadogva mondta:

- Meg… Meglestem Ágit, amikor… amikor meztelenül napozott… És felvettem videóra… És… - elakadt a hangja, a szája teljesen kiszáradt, hiába nyelt párat nem tudott megszólalni.

- Ági, adja egy pohár vizet Gézukának – mondta a férfi. Amikor a lány töltött egy pohárba és a fiú elé tette az asztal szélére folyatta – Igyál, aztán mondd tovább, ne hagyj ki semmit. Ha valamit elhallgatsz, akkor azért külön büntetést kapsz!

A fiú remegő kézzel vette el a poharat és megitta a vizet. Amikor visszatette az üres poharat az asztalra, annyira zavarban volt, hogy leverte a kezével. Gyorsan felkapta a padlóról, szerencsére nem tört el a pohár. Lehette az asztalra, lehajtotta a fejét, és halkan mondta:

- Bocsánat… Bocsánatot kérek! …

- Nincs semmi baj, kisfiam. De most ne várakoztass tovább minket! Rajta, beszélj! – mondta az anyukája.

- Hát… Meglestem Ágit. És videóra vettem és a telefonommal lefényképeztem… És… És maszturbáltam rá…

A lány felkapta a fejét és a fiúra nézett. Az arca piros volt, szégyellte hallani, hogy egy fiú őt bámulva maszturbált, de a szemében harag látszott.

- Hányszor csináltad ezt? – kérdezte a férfi.

- Háromszor uram. Először csütörtökön, aztán pénteken és ma…

- Tehát háromszor lested meg a lányomat. És hányszor verted ki rá?

- Hát… kétszer amikor csütörtökön meglestem… És még utána este is kétszer. És pénteken is. És ma is, amikor… Amikor anyuka elkapott. De ma nem fejeztem be, mert jött anyuka…

- Szóval hétvégén nem is maszturbáltál? Vagy esetleg nem a lányomról készült videót nézted közben, hanem valami mást? – kérdezte a férfi szigorúan.

- De igen… bocsánat… hétvégén is csináltam párszor és néztem a videót – ismerte be csendesen a fiú.

- Rendben van. Bevallottad a bűnödet. – mondta a férfi és Évához fordult. – Nem lenne értelme, hogy Ágihoz hasonlóan a fiad a maga számára kérjen büntetést, hiszen még nem tudja milyen az, és azt sem tudja, egy ilyen súlyos bűnért mi jár. Ha megengeded én kiszabom a büntetését és utána, ha túl soknak találod, te elengedhetsz belőle valamennyit. Jó lesz így?

- Igen. – mondta a nő, aztán a fiára nézett, majd folytatta – Kérlek, István, mondd meg, mit érdemel a gyerek, nem fogok elengedni belőle. A legszigorúbb büntetést érdemli!

- Rendben, – mondta a férfi – Gézuka 20 éves, ezért húsz pálcaütést fog kapni minden leskelődésért. És húszat a fényképekért, húszat-húszat a két videó felvételért! Ez összesen 120 pálca lesz.

A fiú ijedten kapta fel a fejét, még Ági is meglepve nézett az apjára. Százhúsz pálcaütés nagyon sok volt, a lány tudta, hogy ezt ő sem bírná ki.

- István… - szólalt meg halkan a nő.

- Nyugalom! – nevetett fel a férfi – tudom, hogy ez sok lenne egyszerre, még egy tapasztaltabb gyereknek is sok. A büntetést több részletben fogja megkapni a gyerek. Most először húszat kap Ágitól, mivel őt leste meg, illendő Áginak esélyt adni egy kis viszonzásra. Rendben van, kislányom?

Ági elvigyorodott, ránézett a fiúra, utána Évára, aztán illedelmesen lehajtotta a fejét és halkan, komolyan azt mondta:

- Igen apu. Köszönöm szépen!

- Én köszönöm, Ágikám! – mondta a nő mosolyogva – rendesen verd el ezt a kis leskelődőt!

A fiú arca vörös volt a szégyentől és döbbenten nézett fel az anyjára. Hogy mondhatta ezt? Megengedi, hogy ez a lány elfenekelje? És még biztatja is?

- De… Anyuka, kérlek!

- Csend! Ezt érdemled, sőt sokkal többet! Köszöndd meg azonnal István úrnak, hogy csak húszat kapsz most!

István felemelte a kezét.

- Várj, Éva, nem fejeztem még be. – mondta mosolyogva – Megosztjuk a büntetést, mert 120 nagyon sok egyszerre, viszont ennél kevesebbet nem lehet kiszabni ilyen súlyos bűnre. Így is nagyon elnéző voltam, mert hozzá kellett volna tennem még minden maszturbálásért is húszat. De ezeknek a pontos számát egyelőre nem ismerjük. Úgy látszik, a fiad másra sem használja a kezét, mint hogy a kis fütyijével játsszon. Ezért a későbbiekben még megkapja a büntetését, vagy fenekelést, vagy mást. És természetesen szabályoznod kell majd milyen feltételekkel engeded meg neki a maszturbálást. De ezt majd később, egyelőre végezzünk ezzel a büntetéssel. Tehát a 120 pálca felét ma kapja meg. Először húszat Ágitól, utána húszat tőlem, majd végül húszat tőled, Éva. Ez a mennyiség már nagyon komoly büntetés, de ezt még ki lehet bírni. A fiú 2-3 napig nem fog tudni rendesen ülni, és ha mozgás közben a seggéhez ér a nadrág, az is fájni fog. Mellesleg, ha nem kell kimennie a házból, akkor javaslom, hogy amíg a büntetése tart ne engedd felöltözni.

- Igen, István ezt megfogadom – mondta a nő.

- Rendszeresen ellenőrizzük majd a fiú seggét, amikor megfelelő állapotban lesz hozzá, megkapja a második hatvan pálcát is. – A férfi felemelte Ági naplóját az asztalról – Egy ilyen naplót pedig holnap elkezd vezetni a kisfiad. Odaadom neked Ági egyik régebbi naplóját, hogy olvasd végig, milyennek kell lennie. Nos, ez lenne tehát a fiú alapbüntetése: 120 pálca, két részletben, a fele most, a fele, ha megfelelő állapotban lesz a segge. Mellékbüntetésként büntetést fog írni, mint Ági, és legalább egyhónapos szobafogságot, internet és tévé megvonást ajánlok. Ez alatt nem fog unatkozni, meg kell majd tanulnia a szabályokat, a házirendet, amit majd segítek összeállítani a számára. Rendben van, Éva?

- Igen, István, rendben van és köszönöm szépen! - Ránézett a fiúra és megkérdezte:

- Megértetted kisfiam, milyen büntetést kapsz? Mondd fel szépen hangosan!

- Igen anyu… – mondta a fiú beletörődve a sorsába – Hatvanat fogok kapni pácával a seggemre és majd később, amikor már nem fáj, megint hatvanat. És büntetést kell írni, mint Áginak, és szobafogság lesz egy hónapig tévé és internet nélkül.

- Megteszi – mondta a férfi – akkor kezdhetjük, kisfiam?

A fiú az anyjára nézett, könyörögve, de az szigorúan rászólt:

- Ne könyörögj kegyelemért, meg fogod kapni, ami jár! Gyerünk a székhez, azonnal!

A fiú lassan felállt, ránézett a többiekre, akik várakozva nézték őt. Ági száján mosoly játszott. A fiú tétován a székhez ment. Újra megtorpant a kezét a szék támlájára téve és visszafordult, hátha kegyelmet kap.

- Készen állsz, Gézuka? – kérdezte a férfi.

A fiú nagyot sóhajtott és válaszolt:

- Igen uram.

- Rendben. Ági, légy szíves add ki a 20 pálcaütést Gézukának!

- Igen apu – mondta a lány és azonnal felállt, felvette a pálcát a dohányzóasztalról és két lépéssel a fiú mellett termett. Megállt kicsit hátrébb és oldalt, felemelte a pálcát é nagyot suhintott a levegőbe:

- Készen vagy?

- Igen…

- Akkor helyezkedj el! Hajolj a támlára, fogd meg az ülőke szélét és szorítsd!

Amíg a fiú elhelyezkedett, a két felnőtt közelebb jött. Éva leült a fotelbe, István pedig mellette állt meg. Innen mindketten jól láthatták a büntetést.

Ági a felnőttekre nézett, aztán megnézte a fiú fehér, kicsit kövérkés seggét és elmosolyodott.

- Kezdhetjük? – kérdezte.

- Igen… - mondta halkan a fiú.

- Ne felejtsd, kisfiam, minden ütést hangosan számolj, és a végén köszönd meg szépen Ágikának! – mondta az anyja.

- Igen anyu – mondta a fiú felnézve rá, aztán lehajtotta a fejét, összeszorította a száját és várta az ütést.

Kis ideig nem történt semmi, aztán egy süvítést hallott, ahogy a pálca a levegőben mozgott. Összerándult, majdnem feljajdult, aztán rájött, ahogy a lány nevetését meghallotta, hogy nem is ütötték meg, csak ijesztgették.

- Ági! Ne játsszál! Komoly feladatod van! Rajta! - mondta a férfi.

- Igen apu, bocsánatot kérek – mondta azonnal a lány, aztán a fiúhoz szólt:

- Készen vagy? Kezdhetjük?

- Igen… - mondta a fiú halkan.

Azonnal meghallotta a pálca süvítését, aztán egy iszonyú égő fájdalom hasított a seggébe. Nem tudott uralkodni magán, felugrott a kezeit a seggére szorította és felüvöltött:

- Auuuuu!!! – Aztán térdre esett és sírva összekucorodott a padlón. Rázkódva sírt és érezte, hogy valami meleg önti el.

- Fúj de undi! - hallotta a fiú Ági kiáltását, aztán a nevetését, ekkor tudatosult benne, hogy összepisilte magát. Ma már másodszor, most ráadásul egy lány előtt. Még jobban zokogott, érezte, hogy a pisi folyik ki belőle, egyre nagyobb a tócsa körülötte. Szeretett volna elsüllyedni, eltűnni innen. Magzati pózba kucorodott és zokogott.

- Szégyellem magam miattad, te kis szerencsétlen! - hallotta az anyukája kiáltását, aztán egy kemény kéz a fülénél fogva felrántotta és addig húzta, amíg fel nem térdelt.

- Mit mondtam neked, amikor otthon összemocskoltad a padlót? Megmondtam, hogy ha ez még egyszer megtörténik, fel fogod nyalni! Ráadásul az én padlóm mocskoltad össze! Gyerünk kis köcsög, takarítsd fel! A nyelveddel! – kiáltotta a férfi, aztán a fiú fülét addig húzta, amíg az arca a padlóra került. Nyaljad, mert szétverlek! Éva, add ide a korbácsot!

A fiú a pisis padlóra szorított arccal feküdt. A száját szorosan összezárta és rázkódott a zokogástól. Hirtelen éles fájdalom hasított a seggébe. Felvisított, de ahogy a szája kinyílt a férfi a pisi foltba nyomta a fejét:

- Nyaljad! Dugd ki a nyelved és nyaljad! Addig foglak verni, amíg tiszta nem lesz a padló! – mondta a férfi, aztán gyors egymásutánban háromszor a fiú seggére csapott a kis korbáccsal. - Térdelj fel! Térdre, a segged kipucsítod, a fejed a padlón, a nyelved kint és nyalod a pisidet, amíg azt nem mondom, hogy elég! – Addig rángatta a fiú fülét, amíg az felvette a kívánt pózt, kis terpeszben térdelt, az arca a padlón.

- Nyald fel, kisfiam! – hallotta most az anyukája hangját – jobban jársz, ha gyorsan végzel!

A fiú feladta, nem ellenkezett tovább, kidugta a nyelvét és szipogva nyalni kezdte a pisis padlót.

- Húzd össze a kezeiddel egy helyre a húgyod és szürcsöld fel! Aztán nyelni! – a férfi újra a fiú seggére vert a korbáccsal, a fiú felvisított, aztán szürcsölni kezdte a pisit.

Undorodott, majdnem hány először, de visszanyelte és újabb adag pisit szürcsölt fel és nyelt le. Négyszer kellett nyelnie, mire a folt nagyobb részét feltakarította.

- Jól van, te kis mocsok – mondta a férfi. – Ilyen kis szerencsétlennel még nem volt dolgom, de majd belejössz! Van erre a problémára is megoldás. Elég volt! Ági, – fordult a lányához – vidd ki ezt a kis húgyost a zuhanyzóba és csapasd le egy kis vízzel. Adj neki egy törölközőt, aztán hozz egy veder vizet és mosd fel a padlót!

- Igen apu – mondta Ági még mindig nevetve, aztán lehajolt és megfogta a fiú másik fülét, húzni kezdte kifelé a nappaliból:

- Gyere már te szerencsétlen! – kiáltott rá.

A fiú nehezen talpra állt, aztán lehajtott fejjel ment, amerre a lány a fülét húzva vezette.

A férfi Évához fordult:

- Ne haragudj, talán nem helyesled, hogy vizeletet itattam a fiaddal, de nem lesz tőle semmi baja, és megtanulja, hogy ha egy felnőtt mondott neki valamit, akkor ahhoz tartsa maghát.

- Sajnálom István! Életemben nem szégyelltem még magam ennyire! – mondta Éva.

- Nem tehetsz róla. Többször is megkérdeztük, hogy készen áll-e a büntetésre, azt mondta igen. Ha pisilnie kellett, akkor mondania kellett volna, kikérezkedni a wc-re! De mindig azt mondta igen, készen van. Hát ez lett az eredménye, hogy szégyellt kikérezkedni. De erről majd leneveljük. Megtanulja majd, hogy előttünk csak azt kell szégyellnie, ha hibát követ el, ha nem tanul meg valamit, a testi funkcióit nem.

Közben bejött Ági és felmosta a padlót. Aztán egy száraz ronggyal fel is szárította.

- Rendben, kislányom, köszönöm! – mondta az apja – Menj, hozd vissza a gyereket, fejezzük ezt be végre!

- Igen apu – mondta a lány és pár perc múlva a még mindig szipogó fiúval jött vissza. Most nem húzta a fülét, a karját fogta a könyöke felett, így vezette maga mellett. A fiún látszott, hogy hideg vízzel zuhanyozott, az arca kevésbé volt piros, a testén kis libabőr volt. A seggén egy sötétvörös pálcanyom mellett sok apró, halványabb csík látszott keresztül-kasul: a korbács nyoma.

- Legközelebb, ha pisilned kell, vagy bármi más bajod van, amikor megkérdezik, hogy készen állsz-e a büntetésre, szólj! Kérezkedj ki wc-re, hogy ilyen többé ne forduljon elő! Értetted?

- Igen uram - mondta a fiú újra elpirulva, lehajtott fejjel.

- Rendben, fejezzük be a büntetésed! Készen állsz?

A fiú nyelt egyet, aztán kinyögte:

- Igen uram.

- Ági, hozd a szíjakat! Éva, kérlek segíts, nem akarom, hogy állandóan felugráljon, odakötözzük a székhez, így gyorsabban végzünk, neki is jobb lesz. – mondta a férfi. – Helyezkedj el, kisfiam! A lábaidat a szék lábaihoz tedd, hajolj át a támlán, a kezeiddel szorítsd meg a szék első lábait, gyerünk!

A fiú elhelyezkedett a széknél, közben Ági odahozott négy rövid szíjat, amivel a két felnőtt gyorsan rögzítette a gyereket a székhez.

- Ági, kezdjed és számold is! Előlröl! – szólt a férfi, aztán visszaállt Éva fotelje mellé, ránézett és azt mondta:

- A fiad nem tudná rendesen számolni az ütéseket, nem bírná kimondani. Ági majd számolja, ő csak hadd sírjon, visítson. Majd, ha megtanul uralkodni magán, neki is menni fog a számolás. – Odafordult a két gyerekhez: - Készen vagy?

- Igen uram – mondta csendben a fiú.

- Ági, rajta!

A lány megsuhintotta a levegőben a pálcát, aztán újra felemelte és ütött. A fiú felüvöltött, megpróbált felegyenesedni, de a szíjak tartották, sírni kezdett.

- Egy. – mondta a lány és újra ütött. – Kettő… három… négy…

Minden ütés után újabb visítás hallatszott, újabb vörös csík jelent meg a fiú seggén. Tizenötnél a fiú már nem bírt visítani csak rázkódott és zokogott. A lány nyugodt, egyenletes tempóban fenekelte, nem törődött a fiú kis rángatózásával, a visításokkal a zokogással.

- Húsz. – mondta a lány és a felnőttekre nézett várakozva.

- Jól van, Ági, köszönöm. – mondta férfi – hagyjuk a fiút, hagy bőgje ki magát, utána majd megköszöni neked illendően! Éva, gyere, nézzük meg közelről az eredményt!

A felnőttek mögé álltak és megnézték a pálcázás nyomait. A fiú segge csupa hurka volt, pár vékony vörös csík, de a többi sötétvörös, kidagadó hurka. A férfi megmarkolta a seggét, összenyomta az egyik dagadt hurkát, nem szivárgott vér. Ránézett a lányára, aki mellettük állt, még mindig pucéron, pálcával a kezében:

- Szép munka volt kislányom! Párszor féltem, hogy túl nagyot ütsz, de megálltad, nem töltötted ki a dühödet a fiún, csak nagyon alaposan megverted.

- Köszönöm apu – mondta a lány, aztán Évára nézett: - Ugye… Ugye, nem baj, hogy ennyire megvertem Gézukát?

- Nem, kislányom! Azt kapta, amit megérdemelt! Én nem tudtam volna ilyen szépen megverni, köszönöm neked!

- Nincs mit, Éva néni, szívesen – mosolyodott el a lány, aztán újra lehajtotta a fejét és állt türelmesen utasításra várva.

A fiú zokogása közben lecsillapodott, már csak szipogott, néha nyögött egy kicsit.

- Ideje, hogy megköszönd Ágikának a verést! – szólt rá az anyja.

- Köszönöm… - szipogta a fiú.

- Ne így, te szerencsétlen! Mondd utánam: Köszönöm szépen, Ági, hogy megbüntettél, amiért meglestelek! Köszönöm, hogy számoltad helyettem, mert én csak egy kis rinyáló vakarcs vagyok!

A fiú nagyot nyelt, aztán meg-meg akadva, de engedelmesen ismételte az anyukája szavait:

- Köszönöm szépen, Ági, hogy… hogy megbüntettél, amiért meglestelek!... Köszönöm, hogy számoltad helyettem, mert… mert én csak egy kis rinyáló vakarcs vagyok!

A végére érve újra elsírta magát.

- Szívesen Gézuka – nevetett fel Ági – ha kell, bármikor elfenekellek, csak szóljál!

- Ne viccelődj, Ági – szólt rá az apja – nemrégen még te szipogtál azon a széken. Igaz, téged nem kellett odakötözni… Na, hozz egy vizes szivacsot, frissítsük fel egy kicsit a fiút, aztán folytassuk.

- Igen apu – Ági kiszaladt a fürdőszobába és egy vizes szivaccsal jött vissza.

- Mosd le a fiú arcát, aztán a seggét is! – mondta az apja.

A lány gyorsan végrehajtotta az utasítást, aztán kivitte a szivacsot. Amikor visszajött csendben megállt a két felnőtt mögött, lehajtotta a fejét és hátra tette a kezét.

- Folytassuk! – mondta a férfi – Ági, te fogod számolni. Gézuka, készen vagy?

A fiú nyelt egyet, aztán kinyögte:

- Igen uram.

- Akkor kezdjük! – A férfi a helyére állt, felmérte a távolságot, hogy hova üssön és lecsapott.

- Auuuuu – üvöltött a fiú összerázkódva, aztán sírni kezdett.

- Egy. – mondta halkan a lány.

A férfi közepeseket ütött, elkerülve az addigi hurkákat. Mire végzett a fiú segge egyöntetű vörös volt. Egymást érték a sötétvörös csíkok, néhány lilulni kezdődő dagadt hurka társaságában. A fiú a verés alatt egy ideig üvöltött, aztán már nem bírt, csak lihegett, rázkódott a teste és folytak a könnyei.

A férfi letette a pálcát, a fiú elé állt és a fülénél fogva megemelte kicsit a fejét. A fiú hangosan bőgött, néha csuklott egyet, nem tudott szólni.

- Nagyon gyenge a fiad – mondta a férfi Évának – Tudtam, hogy puhány, de azt gondoltam ennyit még kibír.

- Nagyon szégyellem, hidd el, István – válaszolta a nő.

- No, nem baj, majd megszokja idővel! – nevetett a férfi. – Kis szünetet kell tartanunk, mert ilyen állapotban nincs értelme folyatni. Ági, csatold ki a fiú kezeit, hogy fel tudjon egyenesedni és hozz nemi egy tálban vizet a szivaccsal, hogy megmoshassa az arcát és pár papír zsebkendőt is.

- Igen apu – mondta a lány és letérdelt a szék mellé, kicsatolta a fiú kezein a szíjakat, aztán egy kis tálban hideg vizet hozott egy szivaccsal, letette a székre és zsebkendőket tett mellé.

A fiú nem mozdult, csak bőgött tovább.

- Fújd ki az orrod és mosd meg az arcod! – szólt rá az anyja – Rossz rád nézni.

A fiú lassan felemelkedett, a mozgástól a seggébe nyilallt a fájdalom, felszisszent és újra hangosabban sírt. Nagy nehezen összeszedte magát, megtörölte a szemeit és kifújta az orrát, több zsebkendőt is elhasználva. Aztán a vizes szivaccsal megtörölte a szemét és az arcát. Utána a kezét a seggére tette és tapogatni kezdte a verés nyomait.

- Megmoshatod a segged is, fiú. A hideg víz jót tesz majd neki – mondta engedékenyen a férfi.

A fiú a szivaccsal törölgette a hurkás seggét, minden mozdulatra, érintésre felszisszenve. Pár percig hagyták így pihenni, közben a sírása csillapodott, már csak szipogott. Végül a férfi megelégelte:

- Ideje befejeznünk! Éva, te következel. Ági, szíjazd vissza a fiú kezeit!

- Igen apu – mondta a lány és a fiú keze után nyúlt, de az elrántotta. Sírva nézett az anyjára:

- Anyuka, kérlek szépen! Ne verj meg! Már nagyon fáj… Kérlek! Bocsánatot kérek! Én soha többet nem csinálok ilyet, ígérem! – és újra zokogni kezdett.

- Nem, kisfiam! Ezt a büntetést érdemled és most meg is kapod! Add oda a kezedet Áginak, ne ellenkezz! – aztán a lányhoz fordult – Ági, ha ellenkezik, pofozd fel!

- Igen, Éva néni – mondta Ági, és a fiú keze után nyúlt újra. A fiú elrántotta a kezét, de abban a pillanatban hangosan csattant az arcán egy pofon. Aztán a lány megmarkolta a fülét, kicsit felfelé húzta és a másik kezével két nagy pofont adott neki. A fiú teljesen összeomlott, hangosan zokogni kezdett újra és megadóan tűrte, hogy a lány lehúzza a szék ülőkéjéhez, és sorban odaszíjazza a kezeit a szék lábaihoz. Közben Éva a kezébe vette a pálcát és megsuhintotta párszor a levegőben.

- Készen vagy, Gézuka? – kérdezte.

- Anyu, kérlek ne… - szipogta a fiú – kérlek szépen! Auuuu! – üvöltött fel, mert az anyja a seggére vert a pálcával.

- Kisfiam! Addig foglak verni, amíg nem válaszolsz rendesen, megértetted? És ezt nem számoljuk, nincs benne a húszban! Készen vagy?

A fiú sírt, de nehezen kinyögte:

- Igen anyu…

- Akkor kezdjük! Kérlek Ági, számold – mondta a nő és már ütött is.

A fiú felüvöltött, majdnem felborította a nehéz széket, ahogy szabadulni próbált a fájdalomtól.

- Egy. – mondta a lány mosolyogva.

A nő újra és újra ütött, a fiú visított, Ági pedig szemtelenül számolta az ütéseket. Tizenegynél a fiú hangja elakadt, nem volt már ereje üvölteni csak zihált, mocorgott amennyire a szíjak engedték és folytak a könnyei.

Éva gépiesen emelte a karját és erőseket ütött a fiú seggére. Amikor meghallotta, hogy a lány kimondja, hogy húsz, majdnem még egyet ütött, de aztán megállt, nagy levegőt vett és leeresztette a kezét. Elfordult, letette a pálcát, sóhajtott egyet és úgy fordult vissza Istvánhoz, aki az egész fenekelést csendben nézte végig a fotelből.

Most felállt és odament a nőhöz és együtt megnézték a fiú seggét. Az eddigi párhuzamos nyomokat most keresztezte néhány és ahol a nyomok találkoztak erősebben megdagadt és lilult a bőr. A férfi megmarkolta, megszorította pár helyen a fiú seggét, aki folyamatosan bőgött, az új fájdalom hatására megrándult és csuklott.

- Nem vérzik sehol – állapította meg a férfi – 3-4 napig megmaradnak a nyomok és addig nem lesz kellemes ülni sem. Almaecetes hideg vízzel kell majd lemosni, borogatni. Mivel nem vérzik, nem fogja nagyon csípni és enyhíti a fájdalmat, csökkenti a dagadást. Utána körömvirág kenőccsel bekenni és pár nap múlva nyoma sem lesz. Legalábbis a seggén nem, de a fejében megmarad, remélhetőleg. Mert ha nem, ha nem tanul a verésből, akkor hamar megkapja a következőt is, amíg meg nem tanulja a rendet.

A fiú folyamatosan zokogott, ömlöttek a könnyei, folyt az orra. Az arca ugyanolyan vörös volt, mint a segge és teljesen maszatos.

- Ági, oldozd el a fiút! Kisfiam, te pedig fújd ki az orrod, törölgesd meg magad! – mondta István.

A lány kioldotta a szíjakat a fiú kezein és lábain, de a fiú nem mozdult, ugyanabban a pózban maradt és csak zokogott. Éva a hajába markolva felemelte a fiú fejét.

- Szedd már össze magad, te szerencsétlen – kiáltotta.

Ahogy elengedte a fiút, akit már szék támlája sem tartott, az összeroskadt a padlón és összekucorodva zokogott tovább. Éva felkapta a pálcát és ütni akart, de a férfi megállította:

- Ne üsd meg. Már csak a testét rongálnád vele, nem bír el több fájdalmat. – mondta. - Elértük a határait, jelenleg ennyit bír ki. Azt reméltem, hogy ennél azért erősebb a gyerek, hatvan pálcát ki kellene bírnia az ő korában. De nagyon gyenge, puhány. A későbbi büntetéseknél ezt majd figyelembe kell venni. Kisebb tételekben kell rá kiszabni a büntetést, fokozatosan szoktatni. Ma már nem bír el többet. És a kiegészítő büntetését sem tudja végrehajtani. Ebben az állapotban nem fog tudni írni és csipeszeknek sem lenne hatása.

A férfi nézte a padlón zokogó fiút, aztán folyatta:

- Mára ennyi volt a gyerek büntetése, nem folyathatjuk. Éva, azt javaslom, hogy éjszakára hagyd itt nálam. Van egy szoba, ahol Ági szokta tölteni a büntetése utáni éjszakát, ott fog aludni. Reggel ráérek később bemenni munkába, így lesz időm eligazítani a két gyereket, beosztani a napjukat. Adok neked kulcsot a lakáshoz és jó lenne, ha ebédkor haza tudnál jönni, ellenőrizni őket.

- Rendben – mondta a nő. Letette a pálcát a kezéből, és végigmérte a gyereket. – Szánalmas vagy kisfiam!

A fiú nem reagált, nem is hallotta miről beszélnek, nem érzékelte a világot maga körül, csak zokogott.

A férfi végigmérte a gyereket, aztán a lányát és Évát:

- Megmosdatjuk, most nincs olyan állapotban, hogy ellássa magát, aztán lefektetjük aludni. Holnap napközben a két gyerek egymásra fog vigyázni, hogy egyik se kövessen el szabálysértést. A fiad tanulni fog, elolvassa Ági házirendjét és igyekszik majd megtanulni, mert hasonlót fogunk neki is összeállítani.

- Gézukának tényleg tanulnia kell, vagyis dolgozatot kell írnia! – jutott a nő eszébe hirtelen. – Pénteken kell leadnia és fontos, hogy jó jegyet kapjon rá, ezen múlhat az ösztöndíja.

- Nem gond – mondta a férfi – Ma este letakarítom a laptopját, letörlöm róla a pornót, aztán jelszavat, gyerekzárat rakok rá, hogy ne érjen egy pornót az interneten. Így holnap már tanulhat, írhatja a dolgozatát. Ági majd vigyáz rá, hogy nem mással foglalkozzon. Most vigyük a mosdóba, aztán fektessük le. Ági – szólt a lányához – készíts egy gyenge ecetes borogatást és a büntetőszobában készítsd el az ágyat!

- Igen apu – mondta a lány és kiment.

A férfi lehajolt, megfogta a fiú karját és felhúzta a földről. A fiú nem bírt megállni a lábán, roskadt össze. István sóhajtott egyet, aztán könnyedén felkapta a fiút, és ölben kivitte a fürdőszobába, letette a fiút a wc-re. Éva ment utánuk.

- Intézd el a dolog, vécézz, mert éjszaka nem fogsz tudni kimenni – mondta a férfi.

De a fiú nem reagált, csak zokogott tovább. István felállította és a zuhanytálcába tette. Odaszólt az éppen belépő lányhoz:

- Mosdasd meg, még úgyis pucér vagy!

- Igen apu – mondta a lány és belépett a zuhanytálcára a fiú mellé, aki a falnak dőlve állt. A lány megnyitotta a vizet és ügyesen megmosdatta a fiút. A farkánál kicsit habozott, felnézett az apjára, aki jóváhagyólag bólintott. A lány hátrahúzta a fitymát, és ügyesen megmosta a fiú farkát is. Amikor kérsz volt ő is gyorsan lemosdott, aztán egy nagy fürdőlepedőt terített a fiúra és megdörzsölte szárazra vele. Az elvert seggénél a fiú felvisított és újra összegörnyedt volna, ha István el nem kapja a vállát és meg nem tartja. A lány is gyorsan megtörölközött, aztán együtt betámogatták a fiút a szemben lévő kis szobába.

A keskeny, kemény heverőn egy fehér lepedő volt. István felkapta a fiút és hassal lefektette az ágyra. Az ágy aljáról széles, puha, de erős szíjakat emelt fel és a térde alatt és a derekánál a fiúra fektette. Átment a másik oldalra és meghúzta a szíjakat.

- Azért kell leszíjazni, hogy a borogatás a seggén a helyén maradjon. Hogy ne forduljon meg álmában, mert akkor felébredne a fájdalomra. Nem húzom meg erősen a szíjakat, nem fognak vágni, nem kényelmetlenek, csak nem engedik szabadulni, megfordulni. – magyarázta Évának, miközben dolgozott.

Az ágy melletti asztalon egy tálban ecetes víz volt és egy szivacs, mellette kendők és egy nagy tégely kenőcs. István kivett a kenőcsből és gyakorlott kézzel bekente vele a fiú csuklóit és bokáit, ahol halvány nyoma látszott a szíjaknak. Utána az ecetes vízbe mártott egy kendőt, egy kicsit kicsavarta, aztán a fiú seggére terítette.

- Így. – mondta – Most így marad pár órát, majd időnként megnedvesítjük a kendőt. Mielőtt lefeküdnék, bekenem a seggét kenőccsel. Reggelre sokkal jobb állapotban lesz.

- Köszönöm szépen – mondta Éva – nagyon rendes vagy velünk!

- Éva, ezeket a dolgokat neked is meg kell tanulnod. Hogyan verd meg a fiút, mennyire lehet, vagy érdemes megverni és hogyan kell kezelni a sérüléseket, hogy minél előbb gyógyuljanak. Majd belejössz, a fiadat elnézve lesz alkalmad gyakorolni. – a lányához fordult – Takarítsd ki a nappalit, aztán kezeld le a segged te is. Mára veled is végeztünk, utána mehetsz a szobádba. A mellékbüntetésed holnap kapod meg. Írd meg a naplód, este ellenőrzöm. Net, tévé, rádió nincs! Értetted?

- Igen apu. Köszönöm szépen! – mondta a lány és kiment.

A férfi egy fóliát terített a nedves kendőre a fiú seggén, aztán egy fürdőlepedővel letakarta a szipogó fiút. Néhány zsebkendőt tett a keze ügyébe, aztán azt mondta:

- Most pihenj, aludj. Néhányszor még bejövök ma és ellenőrizlek. Reggel majd ébresztelek időben és folytathatod a dolgozatodat. Szervusz.

A fiú nem válaszolt, nem köszönt csak szipogott.

A két felnőtt kiment, István bezárta az ajtót. A nappaliban Ági éppen befejezte a takarítást. A férfi végignézte a szobát, bólintott, aztán azt mondta:

- Rendben. Köszönj el Éva nénitől és mehetsz.

- Csókolom Éva néni – mondta a lány, aztán elvette a naplóját a dohányzóasztalról és kiszaladt a nappaliból.

A férfi elővett egy kulcscsomót és odaadta Évának:

- Kulcsok a lakáshoz. Kérlek, holnap dél körül ellenőrizd a gyerekeket. Én négy után érek haza, délután ellenőrzöm őket. Ha hazaértél gyere át, kérlek és megbeszéljük a továbbiakat. Rendben?

- Rendben István – mondta a nő – és köszönök mindent!

- Szívesen. Most menj. Tudom, hogy sok kérdésed van még, de most pihenj, gondolkodj a ma történteken és holnap megbeszéljük a kérdéseidet. Itt van Ági egyik régi naplója – mondta a férfi és a szekrényből kivett egy vastag füzetet. – Olvass bele este. Jó éjszakát.

- Köszönöm. Jó éjszakát – mondta a nő és kiment.

Vége az első résznek.