Gézuka története - VI. fejezet

Hatodik fejezet – Hétvége

A fiút Ági ébresztette reggel.

- Kelj fel! Gyerünk a WC-be, aztán gyorsan zuhanyozz!

Amíg Gézuka a WC-n ült Ági a fürdőszobában pakolt, rendezkedett, aztán végignézte, ahogy a fiú zuhanyozott. Gézuka el akart fordulni, amikor a mosás közben a fütyije megkeményedett, de Ági egyetlen szavára visszafordult és engedelmesen mosdott tovább, de a fütyije végig merev maradt.

- Jó, elég lesz már – mondta a lány és odadobta a fiúnak a törölközőt. – Vigyázz a pisilődre! Ha elélvezel itt törölközés közben apu kiherél.

Gézuka gyorsan végzett a törölközéssel és lesütött szemmel, álló fütyivel állt meg Ági előtt.

- Na gyere, apu látni akar! – Mondta a lány és elindult ki a fürdőszobából.

- De… - torpant meg a fiú - Ági! Pucér vagyok… Hadd vegyek fel bugyit!

- Szeretnél bugyit felvenni?

- Igen…

- És miért? Annyira szeretsz bugyit hordani? Annyira tetszik? – nevetett a lány. - Akkor kérjed szépen!

- Kérlek szépen Ági, engedd meg, hogy felvegyem a bugyit!

- Nem! Mondd meg, miért akarsz bugyit felvenni? Milyen bugyit, kiét?

A fiú nyelt egyet, aztán elpirulva, lesütött szemmel mondta:

- Kérlek szépen Ági, engedd meg, hogy felvegyem a bugyimat, mert nagyon tetszik nekem és szeretnék mindig bugyit hordani.

- Jó! Így kell kérni, hogy bugyit hordhass! Ügyes vagy, ezt apunak is elmondjuk! De most nem kapsz bugyit. Pucéron viszlek oda apuhoz, hogy lássa a kis pisilődet, hogy felállt a zuhanyzáskor. Indulj! – szólt rá hangosan és lökte ki a fiút a folyosóra.

Gézuka megtántorodott és kilépett a folyosóra. Végignézett magán. Vékony, szőrtelen kisfiús testén. A fütyije már nem állt, pici volt és a két kis golyója felett nagyon nevetségesen nézett ki. Ági is ránézett és elnevette magát.

- Látod, sokkal jobban áll neked, ha hátra van téve, legalább nem látszik milyen kis vacak! – megfogta a fiú karját és bevezette a nappaliba.

István a fotelben ült újságot olvasott, előtte kávéscsésze volt és egy pohár víz. Felnézett, amikor a gyerekek bejöttek.

- Sziasztok! Miért pucér a gyerek, Ági?

- Csókolom, szia apu! – köszöntek a gyerekek – Zuhanyzás közben felállt a fütyije és meg akartam mutatni. De közben összement neki, amíg könyörgött, hogy felvehesse a bugyiját.

- Értem. Gyere ide kisfiam! – mondta István és letette az újságot.

Gézuka félve lépett közel a férfihoz.

- Tedd szét a lábad, kisterpeszbe! – utasította István – Szóval felállt a kis pöcsöd? Mitől? Mire gondoltál?

- Én… - nyögte a fiú – én csak mosdottam, és amikor a tusfürdőt odakentem akkor felállt… Én nem gondoltam semmire… Semmi rosszra, bocsánat!

Miközben a fiú beszélt István előrenyúlt, megfogta a kis fütyit. Megemelte, aztán kicsit hátrahúzta a bőrt a fitymáról, megrázta kicsit, aztán elengedte. Gézuka fütyije az izgatástól, fogdosástól újra merevedni kezdett. A fiú érezte, hogy feláll a fütyije, elpirult, iszonyúan szégyellte, de nem tudott mit tenni ellene.

- Látod Ágikám, megint áll neki. Mindegy neki, hogy mások előtt, lányok előtt, hogy ő maga fogdossa mosdás közben, vagy egy férfi fogja meg neki, azonnal feláll a kis buzinak. – A férfi keményen megmarkolta Gézuka fütyijét a golyókkal együtt és maga felé rántotta. A fiú előre tántorodott, majdnem ráesett a férfira, aki az utolsó pillanatban megtartotta a másik kezével, aztán még egyet rántva a fütyijén megfordította szembe a lánnyal. Gézuka felvisított fájdalmában és sírni kezdett, de a kis fütyi még mindig kemény volt, amikor a férfi elengedte.

- Látod Ági, fáj neki, szégyelli, de mégis kemény a pöcse. Ha most megengednénk neki, hogy kiverje, egy perc alatt elélvezne. Hozd ide a kis korbácsot, Ági!

Ági nevetve szaladt a szekrényhez, hozta a sokágú kis korbácsot és nyújtotta oda az apjának.

- Ne add ide! Hanem üss rá a farkára! Ügyesen, ne a hasát, vagy a combját találd el, hanem csak a farkát és esetleg a golyóit.

Még ki sem mondta végig, a fiú fel sem fogta mi fog történni, amikor Ági nagyot csapott feléje a kezében lévő kis korbáccsal. Égő fájdalmat érzett a fütyijében és a jobb heréjében, odakapta a kezeit és visítva összeesett. A földön az oldalára fordulva zokogott, míg István a fülét megfogva fel nem húzta a földről. A férfi felállította a zokogó fiút, megrázta és rákiáltott:

- Állj meg egyenesen! Kis terpesz! Kezeket hátra!

Gézuka még mindig sírt, de azonnal engedelmeskedett. Hüppögve, lehajtott fejjel állt meg, terpeszben. A férfi megnézte az ágyékát, aztán megfogta és felemelte a fájdalomtól teljesen lekókadt kis fütyijét:

- Ügyes vagy Ági! Gyere, nézd meg!

Ági közelebb lépett, lehajolt, aztán leguggolt és úgy nézte a fiú ágyékát. A fütyin két vékony és egy jóval vastagabb vörös csík húzódott végig, a vastag csík a végén kettéágazott. A herezacskón, jobb oldalon egy vékony csík és egy kis folt vöröslött.

- Felülről és jobbról ütöttél rá, látod? Itt – mutatott a zacsin a foltra István – csak a szíj vége érte el, ezért nincs csík, hurka, csak egy pont. Itt pedig – mutatta az elágazó vastag csíkot a fütyin – nem váltak szét a korbács szálai, csak a végén, az elágazásnál. A korbács többi szála nem találta el a célt. Ahhoz, hogy több találjon lassabban kell ütni, és az kell, hogy mozdulatlan legyen a célpont. Most az első fájdalomra elmozdult és a többi szíj csak a levegőt találta el. Ha le lett volna kötözve, akkor több nyomot találnál a farkán és a zacsiján. De összességében jó ütés volt. Kemény, gyors és teljesen elérte a célját: lekókadt a kis pöcse, már el lehet tenni hátra, megkötni és ráadni a bugyiját, ha szépen kéri. Ügyes vagy, Ági!

- Köszönöm szépen Apu! – mosolygott boldogan a lány.

- Ha ráadtad a bugyiját, gyorsan reggelizzetek, takarítsatok ki és indítsátok el a mosást. Nemsokára átjön Éva néni és elbeszélgetünk a tegnapi napról. Na, Gézuka, hadd halljam, hogy kéred a bugyidat és a szalagodat?

A fiú felnézett, aztán lesütötte a szemét és engedelmesen mondta:

- Kérlek szépen Ági, add rám a bugyimat és kösd meg a fütyimet a szalaggal.

- Jól van – nevetett István – nem a legszebben kérted, de legyen! Ági, kösd gyorsan hátra a pöcsét, adj rá egy bugyit és egyetek, aztán munkára!

- Igen apu! – mondta a lány és kiszaladt. Egy perc múlva szalaggal és egy bugyival jött vissza. A fiú mögé lépett, lenyúlt a lába között és erősen hátrahúzta a fütyijét és a golyóit. Gézuka felnyögött a fájdalomtól, de szó nélkül tűrte.

- Tedd össze a lábad! – utasította Ági és ő azonnal engedelmeskedett.

A lány erősen megkötötte a hátrahúzott fütyi tövét, a golyókat külön megkötötte, aztán masnit kötött a szalagra, ami a fiú segge alatt látszott. István nézte és elmosolyodott:

- Szép masni, de ez nem fog látszani a bugyiban. Előre kellene a masnit rögzítened.

- Tudom apu és van ötletem is hogy, csak most gyorsan meg akartam kötni.

- Rendben, majd megmutatod délelőtt, amikor felpróbálja az új ruháit.

- Igen apu – mosolygott a lány, közben gyorsan ráadott a fiúra egy szűk rózsaszín pamut bugyit. – Apu… Éva néni tegnap akart nekem pár bugyit venni cserébe azokért, amiket Gézukának adtam. Mondtam neki, hogy csak olyat szabad, amit te megengedsz. De tényleg kellene néhány új bugyi és atléta és melltartó is. Nem csak, mert odaadtam Gézukának, hanem kinőttem meg már kopottak… És más is, pólók és egy farmer is. Szabad vennem?

- Rendben. A hétvégén átnézzük a ruhatáradat és összeírjuk, mit kell vásárolnod. Ha Éva néni tényleg meg akar ajándékozni, elfogadhatod, de ne költsön rád túl sokat! És persze csak olyasmit vehet neked, amit erőre megbeszélünk.

- Köszönöm apu! Hétvégén megnézhetjük a ruhákat?

- Ma délután Éva nénivel és a fiúval elmegyünk pár órára. Addig összeírhatod, mire van szükséged szerinted és rákereshetsz a neten. Holnap pedig megnézzük együtt, ahogy szoktuk. És akkor a jövő héten meg is veheted magadnak.

- Köszönöm apu!

Míg Ági az apjával beszélgetett a két gyerek gyorsan ételt rakott ki az asztalra és leültek reggelizni. Utána eltakarítottál az asztalt és Gézuka elmosogatott. A szennyest betették a mosógépbe. Aztán felmentek az emeletre és sorban kitakarították a szobákat. Gyorsan dolgoztak, nem volt rendetlenség. Két óra alatt végeztek mindennel és a mosógép is lejárt, gyorsan kiteregettek és bementek a nappaliba jelenteni, hogy elkészültek. István és Éva éppen kávéztak és beszélgettek.

- Csókolom Éva néni! Szia anyu - a gyerekek bementek és köszöntek Évának.

- Sziasztok! – mosolygott Éva a lányra – Ágikám, jó gyerek volt ma Gézuka?

- Reggel felállt a fütyije és rá kellett ütni a korbáccsal, hogy hátra lehessen kötni és ráadhassam a bugyikáját. Azóta ügyesen takarított és jó gyerek volt.

- Mitől állt fel a kis pöcsöd, meséld el szépen anyukádnak, kisfiam! – parancsolt rá István.

- Amikor zuhanyoztam és mostan a tusfürdővel, akkor lett kemény – mondta csendesen, elpirulva a fiú. Felnézett egy pillanatra Istvánra, aztán lesütötte a szemét és folyatta: – és utána… Amikor István bácsi megfogta, akkor megint felállt.

- Szégyelld magad kisfiam! – Éva odafordult Istvánhoz és folyatta: - Igazad volt István, tényleg buzi Gézuka. Ha egy férfi érintésétől is felizgul, akkor biztos.

- Igen, biztos, hogy részben legalábbis buzi a gyerek. Igaz felizgult Ági pinájára is, de lehet, hogy csak irigyelte, amiért neki nincs – nevetett István és vele nevetett a két nő is.

- Na, vedd le a bugyid Gézuka és mutasd magad – szólt rá az anyja.

A fiú lehúzta a bugyiját a combja közepéig, amikor az anyja rászólt:

- Hagy ott a bugyid, így nagyon csinoska vagy! Fordulj meg!

A fiú lassan körbefordult.

- Állj meg, hajolj előre, fogd meg a bokád, pucsítsd ki a segged, állj kisterpeszbe, szélesebb terpesz, amennyire bírod. Egyenesedj ki! – jöttek sorban az utasítások a két felnőttől. Ági csak állt oldalt, nézte a feladatokat teljesítő fiút és mosolygott, egy-egy ügyetlen mozdulatnál felnevetett, aztán az apjára nézett és gyorsan elhallgatva csak figyelt és mosolygott tovább.

- Mutasd a kis pöcsöd, fiam, látszik-e még a korbács nyoma? – utasította István.

Gézuka megállt a felnőttek előtt kisterpeszben. A rózsaszín szalaggal körben és a golyóknál megkötött fütyije aprón lógott le. Egy vastagabb vörös hurka látszott a kis fütyin felül, kicsit jobb oldalt. István megfogta a fiú farkát és felhúzta erősen, amíg a gyerek lábujjhegyre nem állt.

- Látod Éva, ennyi a korbács ütés nyoma, amit reggel kapott. De biztos vagyok benne, hogy most is azonnal felállna a kis pöcse, ha párszor meghúznám neki. Erre megoldást kell találnunk mielőbb. Kiválasztunk egy megfelelő erényövet, addig az erős kötözés is megteszi, csak néha kell meglazítani a kötést, hogy a vérkeringés biztosítva legyen. Hacsak nem akarod kiheréltetni és a pöcsét is leoperáltatni.

- Hát megérdemelné! – mondta Éva szigorúan aztán a fia riadt arcát látva elnevette magát - Nyugi Gézuka! Nem vágjuk le a kis fütyikédet. Legalábbis, amíg jó gyerek leszel. Vagy szeretnél helyette egy kis puncit?

Már mind a hárman nevettek, és fiú riadt arccal nézett rájuk.

- Na, ez azért egy komoly dolog – mondta István – nagyon sok hivatalos eljárás van, és sokba kerül, szóval majd ha nagyon kéri Gézuka és meg is érdemli, akkor el lehet gondolkodni rajta. De addig is csinálunk neki puncit a saját lyukaiból. A száját és a seggét is ideje használatba venni. Sok kis buzi elélvez, amikor megdugják őket és nem kell a kis pöcsüket fogdosni. Majd meglátjuk hamarosan milyen puncija van Gézukának. – István végigmérte a fiút – Úgy látom ideje kipróbálni rajta a szőrtelenítő kenőcsöt is. Ha majd szép sima szőrtelen lesz az egész teste, akkor megvizsgáljuk a pináját is. Most szabjuk ki a büntetését a tegnapi viselkedéséért, aztán jöhet a tisztálkodás, öltözködés, ruhapróbálás.

- Rendben – mondta Éva és a fiúhoz fordult – Kisfiam, a tegnapi viselkedésed tűrhetetlen volt! Remélem, belátod, hogy büntetést érdemelsz érte?

A fiú lehajtotta a fejét és halkan mondta:

- Igen anyu. Bocsánatot kérek! Nem fogok többet ilyet csinálni…

- Remélem is! – mondta István szigorúan - Botrányt csináltál, megszégyenítetted édesanyádat, Ágit és ráadásul még loptál is. Igaz, hogy nem szándékosan loptál el valamit, de az, hogy fizetés nélkül kiszaladtál a boltból, mégis csak lopásnak számít. A tulajdonos rendőrt is hívhatott volna és akkor a rendőrségen töltötted volna az estédet magyarázva miért loptad el a ruhákat. Amíg tisztáztuk volna a dolgot valószínűleg bezártak volna egy cellába másokhoz és ott hamar megtanultad volna milyen dolga van a kis bugyis fiúknak a börtönben.

- Bocsánatot kérek! – suttogta lehajtott fejjel Gézuka.

- Rendben kisfiam, – István Évához fordulva folyatta – Javaslom, hogy most légy elnéző a kisfiúval Éva és ne büntesd meg annyira, mint különben megérdemelné! Új dolog még ez számára, még nem találja a helyét, nem eléggé fegyelmezett, jól nevelt. Ha megengeded kiszabom én a gyerek büntetését és ha egyetértesz jóváhagyod, vagy esetleg könnyítesz vagy nehezítesz rajta.

- Rendben, István. - Mondta a nő – Köszönöm, hogy segítesz, neked van tapasztalatod ebben, el fogom fogadni, amit mondasz.

- Kisfiam – fordult a férfi Gézukához – Mivel még teljesen újonc vagy, ezért nem is kapsz nagyon szigorú büntetést, csak annyit, hogy mindig emlékezz rá, hogy ilyet nem szabad tenned. De, ha a későbbiekben még egyszer előfordul hasonló viselkedés, akkor a mostani büntetésed tízszeresét fogod megkapni, értetted?

- Igen Uram – mondta a gyerek gyorsan felpillantva, aztán azonnal lesütötte a szemét és hozzátette – Köszönöm szépen Uram!... Köszönöm anyuka!

István Évára nézett, aztán a gyerekre és kiszabta a büntetést:

- Nyilvános helyen kellemetlen helyzetbe hoztad édesanyádat és Ágit, aki segített neked a bevásárlásban és egész nap vigyázott rád, felügyelt téged. Ezért most egy-egy adagot, vagyis 20-20 ütést kapsz a seggedre mindkettőjüktől hajkefével…

Amikor a férfi elhallgatott Gézuka csodálkozva felkapta a fejét. Ennyi lenen a büntetése? Tudta hogy fájni fog a fenekelés, hogy biztosan sírni fog végig, de azért sokkal fájdalmasabb dologra, pálcázásra, nagyobb verésre számított. De amint meglátta a férfi arcán a mosolyt, rájött, hogy korán örül. Lehajtotta a fejét, miközben István folyatta.

- Tehát ma egy-egy adagot kapsz hajkefével. Ezenkívül mostantól minden nap egyszer, amíg csak vissza nem vonjuk ezt a büntetést, odaviszed a hajkefédet édesanyádhoz, vagy Ágihoz és megkéred őket, hogy fenekeljenek el. Ági – fordult a lányhoz a férfi – hozz papírt és tollat, légy szíves!

- Igen apu! – kiáltotta a lány és már szaladt is a szekrényhez, hozta az írószereket.

- Gézuka – folyatta a férfi – térdelj el az asztalhoz és írd le, amit most diktálok. Ezt kell majd holnaptól minden nap mondanod, amikor kéred a fenekelésedet.

A fiú letérdelt, és amikor István diktálni kezdett írta a szöveget:

Bocsánatot kérek, hogy hisztis rossz gyerek voltam a vásárláskor, hogy bepisiltem és botrányt okoztam. Ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet, mindig engedelmes, szófogadó gyerek leszek! Kérlek szépen Anyuka/Ági, fenekelj el engem, hogy megtanuljak engedelmes, jól nevelt gyerek lenni!

Gézuka leírta és felnézett a férfiara. István elvette a papírt, elolvasta, aztán visszaadta a gyereknek.

- Jól tanuld meg a szöveget, mert holnaptól ezt minden nap el kell mondanod hiba nélkül! Ha hibázol, akkor nem 20-at kapsz a seggedre a hajkeféddel, hanem 40-et. Értetted?

- Igen Uram – mondta a kisfiú lesütött szemmel.

- Éva, elégedett vagy a büntetéssel?

- Ha úgy gondolod, István, hogy elégséges, akkor igen… - mondta a nő kicsit bizonytalanul – Valahogy én kicsit kevésnek érzem…

- Tudom és igazad is van, Éva! Ha már tapasztaltabb lenne a gyerek sokkal súlyosabb büntetést kapna! Most ehhez az alapbüntetéshez még egy büntetésírásos kiegészítő büntetést adunk, a szokásos feltételekkel: a hibákért verés jár, és mostantól a csúnya, olvashatatlan írásért is! Azt hiszem egy kis változtatással a fenekelés kérő szöveg jó lesz büntetésnek is. Javaslom, hogy amíg vissza nem vonjuk, vagy nem lesz más írásbeli büntetése minden nap százszor kelljen leírnia a gyereknek, olyan helyzetben, olyan kiegészítéssel,amit aznap jónak látunk. Elfogadod, Éva?

- Igen, István, így már komolyabb a büntetés.

- Rendben, kisfiam – mondta a férfi – írd le, amit diktálok:

Bocsánatot kérek, hogy hisztis rossz gyerek voltam a vásárláskor, hogy bepisiltem és botrányt okoztam. Ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet, mindig engedelmes, szófogadó gyerek leszek! Köszönöm szépen, hogy Anyuka, István Úr és Ági törődik a nevelésemmel, megtanít helyesen viselkedni, és rendszeresen elfenekel engem, hogy engedelmes, jól nevelt gyerek legyek!

István elvette a gyerektől a papírt, elolvasta, aztán továbbadta Évának. Amikor a nő is elolvasta visszaadta a lapot Gézukának:

- Értetted kisfiam, hogy mi lesz a büntetésed?

- Igen, anyu – mondta csendesen fiú: Felnézett, és amikor látta, hogy várják a folytatást, lesütött szemmel elismételte a büntetését.

- Jól van, megjegyezted, úgy látom. Akkor fogjunk is hozzá! Hozzad a hajkefét és kérjed a mai fenekelésed, előbb Ágitól, aztán majd tőlem is – utasította Éva.

Gézuka felnézett, felállt és tanácstalanul megállt. Nem tudta hova tették a tegnap vásárolt hajkefét.

- Ági, mutasd meg Gézukának, hol tartjuk a fenekelős hajkefét! – mondta a férfi. – Később veszünk majd Gézukának sajátot mindenből.

- Tegnap már vettünk neki, apu, azonnal hozom – mondta a lány.

Kiszaladt, hozta a hajkefét, aztán a szekrényhez kísérte a fiút, kinyitotta és rámutatott az eszközökre. Gyorsan csinált egy kis helyet és letett a fiú új hajkeféjét. Gézuka ránézett a lányra, aztán nagyot sóhajtott és kivette a szekrényből a hajkefét. Megállt, újra a lányra nézett, aztán az anyjára és megint Ágira. István megunta a habozását és rászólt:

- Gyere ide, te is Ági. Gézuka, itt előttünk szépen megkéred Ágit, hogy fenekeljen el. Amit lediktáltam neked, azt kell mondanod. Olvasd el, aztán szépen hiba nélkül mondd el Áginak, kérd meg, hogy fenekeljen el!

Ági közben odament a dohányzóasztalhoz és megállt, várta a fiút, akinek térdig lehúzott bugyiban, lassabban ment a járás. Végül odaért, felvette a papírt az asztalról, elolvasta és letette. Rápillantott a felnőttekre, akik várakozva nézték, aztán Ágira, aki vigyorogva állt előtte. Sóhajtott egyet, odafordult a lányhoz, felé nyújtotta a hajkefét és lesütötte a szemmel, halkan mondta:

- Bocsánatot kérek, hogy hisztis rossz gyerek voltam a vásárláskor, hogy… hogy bepisiltem és botrányt okoztam. Ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet, és mindig engedelmes, szófogadó gyerek leszek! Kérlek szépen Ági, - elcsuklott egy pillanatra a hangja, majd folyatta – Kérlek szépen Ági, fenekelj el engem, hogy megtanuljak engedelmes, jól nevelt gyerek lenni!

Miközben mondta teljesen elvörösödött az arca és már pityeregni kezdett. Amikor befejezte, elhallgatott. Egy kis csend volt, Gézuka felnézett a lányra, aztán gyorsan a felnőttekre pillantott és újra lesütötte a szemét.

- Rendben – mondta a férfi – volt egy kis hibád, kis dadogás, kis pontatlanság, de ma még nem kapsz külön büntetést érte. Igyekezz pontosan, szóról szóra megtanulni holnapra, mert holnap ha ilyet hibázol már duplán kapod a feneklést! Értetted?

- Igen Uram, köszönöm szépen!

- Ági – folyatta István – vedd el a hajkefét és fenekeld egy a gyereket. Számold is, mert ő biztosan elhibázná még. Te választhatod milyen pózban, hogyan, a segge melyik részét vered el.

- Igen apu! – mondta vidáman Ági, elvette a fiútól a hajkefét, elkapta a fiú fülét és miközben leült a fotel karfájára magával húzta Gézukát és ügyesen a combjaira fektette a fiút. Elengedte a fülét, bal kézzel lenyomta a fiú hátát, jobbal magasra emelte a hajkefét és felnézett a nőre.

- Éva néni, verhetném csak egyik oldalon Gézuka fenekét és Éva néni a másikat? Akkor a végén egyforma piros lehetne a kisfiú segge.

- Jó ötlet, Ágikám! - Nevetett fel a nő – Verd csak szép pirosra az egyik felét, mutasd meg, milyennek kell lennie, én meg majd utánad csinálom a másik oldalon!

A két felnőtt és Ági is nevetett.

- Jól van kislányom, kezdj hozzá – utasította István.

- Gézuka, készen állsz? – kérdezte Ági.

- I..Igen…

- A lány felemelte a hajkefét, aztán felnézett az apjára, utána megint a gyerekre nézett:

- Biztos kész vagy? Nem kell pisilned? Ha lepisilsz, tudod mi lesz!

- Bocsánat… Kérlek Ági, kimehetek pisilni? - Kérdezte a gyerek csendesen.

- Ági, kísérd ki a gyereket. Te meg Gézuka, köszönd meg szépen Áginak, hogy eszébe jutott milyen kis pisis vagy és megkímélt egy nagyobb büntetéstől! - szólalt meg István.

Ági a fülénél fogva felhúzta Gézukát az öléből. A fiú lehajtott fejjel mondta

- Köszönöm Ági… - Felnézett a felnőttekre, aztán folyatta – Köszönöm Ági, hogy eszedbe jutott milyen kis pisis vagyok és megkíméltél egy nagyobb büntetéstől…

A két felnőtt mosolygott. Ági elnevette magát, aztán a fülénél fogva kivezette a fiút a fürdőszobába, megvárta, míg pisil és megtörli a pisilőjét. A bugyi felhúzásánál Gézuka tétovázott. Mióta az anyja megállította, hogy ne húzza le teljesen a bugyiját, hanem a térde felett a combján feszüljön meg, azóta végig így volt rajta a bugyi. Ha lecsúszott kicsit mozgás közben valamelyik felnőtt mindig visszahúzta ebbe a helyzetbe. Most ránézett Ágira és megkérdezte:

- Ági, a bugyikámat húzzam fel? Vagy így a combomra csak?

- Várj, megkötöm a szalagod, hátratesszük a pisilőt és utána addig húzzuk fel a bugyikádat, hogy a pisilőd vége kint legyen a gumi felett. – Miközben mondta már le is hajolt és gyorsan, erősen megkötötte a fiú golyóin és a pisilő tövében a szalagot és felhúzta a bugyikát. – Na, gyerünk! Ne felejtsd el újra kérni a fenekelést, amikor visszamentünk!

- Igen Ági, köszönöm szépen – mondta csendesen, beletörődve a fiú.

Ági újra a fülét fogta meg és visszavezette a felnőttekhez. Amikor elengedte a fülét Gézuka lehajolt, felvette a hajkefét, ránézett Ágira, aztán az asztalon a papírlapra.

István megértette mi következik, elmosolyodott és odaszólt a fiúnak:

- Olvasd el Gézuka, aztán mondd fel szépen.

Kis idő múlva Gézuka felnézett, sóhajtott egyet, aztán Ági felé nyújtotta a hajkefét és csendesen, de hibátlanul mondta fel a szövegét. A lány elvette a hajkefét, leült a fotel szélére és intett a fiúnak, hogy feküdjön az ölébe. Gézuka azonnal engedelmeskedett, lefeküdt, a kezeit lelógatta a másik oldalon. A segge alatt szépen látszottak a hátrahúzott golyói és a kis fütyije, közbekötve a rózsaszín szalaggal. Ági odanyúlt és megigazította a bugyit, ami így eltakarta a fiú combjának hátsó oldalát.

- Nagyon csinos vagy Gézuka! – Nevetett fel Éva – Jól áll neked a rózsaszín szalag a kis pisilődön és a rózsaszín bugyika!

István és Ági is nevetni kezdtek. A fiú csendben feküdt Ági ölében, az arca a szégyentől és a testhelyzettől egyre pirosabb lett.

- Gézuka, készen állsz a büntetésre? – kérdezte Ági a felnőttekre nézve.

- Igen… - Mondta csendesen a fiú.

Ági azonnal lecsapott a hajkefével a seggére, a tőle távolabbi jobb oldalra és a csattanás után rögtön mondta is: Egy.

A fiú felszisszent, de azonnal érkezett a következő csapás, az első mellé: Kettő…

Ági szabályos időnként, egyenletesen nagyokat ütött, mindig az előző ovális alakú folt közvetlen közelébe. A fiú sziszegett, nyögött, majd a 8-ik ütés után nem bírta tovább és felvisított. Onnantól a büntetés végégig folyamatosan sírt. A fenekelés erején, intenzitásán ez nem változtatott semmit. A két felnőtt figyelte Ágit, ahogy a síró gyereket fenekeli. A lány kipirult az izgalomtól és az erőkifejtéstől. Éva szeme megakadt a póló alatt a verés ütemére mozgó, fel-le lendülő, kis kerek melleken. Amikor észrevette, hogy István figyeli, zavartan elkapta a tekintetét és a büntetés végéig a kisfiú egyre vörösödő seggét nézte. A 20-ik ütés után a sírástól rázkódó testű fiú seggének jobb oldala egyöntetű piros volt. Csak pár helyen látszott a hajkefe alakja, egy-egy sötétebb vörös ovális folt. A két felnőtt felállt és közelebb léptek, megnézték a verés eredményét.

- Ügyes vagy, Ági – dicsérte meg az apja – Éva, tessék ezt másold át a másik oldalra!

Éva lenyúl és elkapta a fiú fülét, felállítva a szipogó sírdogáló gyereket.

- Köszönd meg szépen Ágikának a büntetésed és kérd el tőle a fajkefét, kisfiam!

- Köszönöm szépen a fenekelést, Ági! – szipogta a fiú – add ide a hajkefét, kérlek.

- Szívesen Gézuka! Minden nap szívesen elfenekellek! – nevetett a lány, aztán odaadta a hajkehét. A fiú elvette, aztán az anyjához fordult, vett egy mély levegőt, lesütötte a szemét és hibátlanul végigmondta:

- Bocsánatot kérek, hogy hisztis rossz gyerek voltam a vásárláskor, hogy bepisiltem és botrányt okoztam. Ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet, mindig engedelmes, szófogadó gyerek leszek! Kérlek szépen Anyuka, fenekelj el engem, hogy megtanuljak engedelmes, jól nevelt gyerek lenni!

- Ügyes vagy Gézuka, gyorsan tanulsz! Na gyere szépen, feküdj az ölembe – mondta Éva, miközben leült – lássuk ki tudom-e oly szépen pirosítani a segged, mint Ági! Ágikám, számolnád az ütéseket?

- Szívesen Éva néni! – mondta a lány és odaállt a nő mellé, ügyelve, hogy az apjának is jó rálátása legyen a fenekelésre.

- Készen vagy, kisfiam? – Kérdezte a nő, és az elhaló, csendes „Igen, anyu…” után már csattant is a fiú seggének eddig érintetlen felén a hajkefe.

- Auuu, Egy – hangzott egyszerre a fiú kiáltása és Ági számolása.

Erős ütés volt és a többi is erősen és gyors egymásutánban érkezett. Gézuka most már a harmadik ütéstől folyamatosan sírt és jajgatott minden csattanásnál.

A verés után a gyerek egész segge piros volt. A baloldal, amit az anyja vert el, kisebb területen, kicsit szabálytalan alakban, több sötétvörös folttal tarkítva.

- Egész jó elsőre, lányok – nevetett István, amikor megnézte az eredményt. - Majd belejöttök! A kis bugyis biztosan ad elég alkalmat majd hogy gyakoroljátok a fenekelést! Állj fel Gézuka, köszönd meg szépen a verést!

A fiú lassan feltápászkodott és még mindig sírva mondta:

- Köszönöm anyuka a fenekelést!

- Hidd el, kisfiam, hogy nem szívesen fenekellek el. De látom, hogy erre van szükséged, hogy erre lett volna szükséged kiskorodtól! Akkor ma már egy rendes, jól nevelt fiú lennél, aki miatt nem kell szégyenkeznie az anyjának!

- Bocsánat anyuka… - sírta el magát megint a fiú – Ígérem, hogy jó fiú leszek és…

- Fiú? – szakította félbe István – Hát, lehet, hogy az a vonat már elment, Gézuka! Nem véletlen, hogy a büntetésed szövegében sem szerepel a fiú szó, hanem a gyerek van helyette. Mostantól ha magadról beszélsz tilos fiúnak nevezned magad! Egyelőre a gyereket vagy a bugyist használhatod magadra, később majd meglátjuk. Értetted? Mi vagy te, Gézuka?! Mutatkozz be!

A fiú hallgatott, kapkodta a fejét a férfi és az anyja között. Nem értette, mit akarnak tőle. Mutatkozzon be? Mondja a nevét? És hogy érti a férfi, hogy mi ő? Hát fiú…

- Én… - nyögte – én nem…

- Figyelj! – mondta a férfi – Ha ezentúl azt mondjuk neked, mutatkozz be, akkor ezt mondod: Bugyis Gézuka vagyok, egy engedetlen, rossz gyerek. Értetted? Mutatkozz be!

A fiú nagyot nyelt, az anyjára nézett, de csak kíváncsiságot és várakozást látott az arcán. Ági a háttérben figyelt és halkan kuncogott. Gézuka lesütötte a szemét és halkan mondta:

- Bugyis Gézuka vagyok, egy engedetlen rossz gyerek…

- Rendben van Gézuka! Amíg mást nem mondunk neked mindig így kell bemutatkoznod, ha felszólítunk rá, vagy megkérdezzük ki vagy mi vagy te. Értetted?

- Igen Uram – mondta csendben, beletörődve Gézuka.

- Jól van, Gézuka, majd gyakorolod és belejössz. – mondta nevetve István. – Most akkor próbáld ki Ági a gyereken a szőrtelenítőket!

- Igen apu – mondta a lány, aztán a nőhöz fordult – Éva néni, szerintem Gézuka combján ki lehetne próbálni a krémeket. Aztán amelyik jobb azt használhatjuk.

- Rendben kislányom, kimegyek veletek a fürdőszobába, kérlek hozd a két krémet, kipróbáljuk. Gyere, Gézuka.

A fiú habozva, tétován állt, de az anyja elkapta a fülét és húzta magával. A fürdőszoba közepén elengedte, és rá szólt, hogy vegye le a bugyiját. Gézuka lehúzta a bugyit kilépett belőle és szépen letette egy székre.

- Ügyes vagy! – dicsérte meg nevetve az anyja.

Közben bejött Ági a két szőrtelenítő krémmel és letette.

- Éva néni, az enyémet nedves bőrre kell felkenni és 10 -12 percig hagyni hatni, aztán lemosni.

- Az enyémnek elég 10 perc, szóval kezdjük a tieddel, a jobb combján, aztán bekenjük az enyémmel a balt és várunk 10 percet, az mind a két krémnek elég lesz, aztán lemossuk és megnézzük a hatást.

- Igenis Éva néni! – mondta a lány nevetve. – Leveszem Gézuka szalagját is, ne legyen vizes.

Azzal a fiúhoz lépett és a tenyerével rácsapott az elvert seggére - Terpeszd a lábaidat, Gézuka!

A fiú felsírt a fájdalomtól, de gyorsan engedelmeskedett és kis terpeszben állt meg. A kis pisilője és a golyói a lába között lógtak le. Ági leguggolt elé és gyorsan levette a szalagot.

- Nyújtsd ki a kezeidet! – Mondta a fiúnak és felállva elővett egy bőrbilincset, gyorsan felcsatolta a fiú egyik kezére. - Menj be a zuhanyzóba, emelt fel a kezed! – mondta, aztán a nőhöz fordult – Tetszik tudni Éva néni, így nem vizezünk össze mindent és a 10 percre akár itt is hagyhatjuk Gézukát, nem tud magához nyúlni.

Miközben a nőhöz beszélt Ági gyorsan áttette a szíjat a vízcső felett és felcsatolta a bőrbilincs másik végét is a fiú kezére. Éva végignézte milyen ügyesen, gyorsan rögzítette a lány a bilincset és megdicsérte:

- Nagyon ügyes vagy, Ágikám!

- Köszönöm Éva néni! – mosolygott rá Ági.

Lefröcskölték Gézuka combjait vízzel és gyorsan felkenték mindkét combjára, egy-egy, kb. kéttenyérnyi foltra, a szőrtelenítő krémeket. Éva megnézte az óráját, aztán szólt a lánynak, hogy menjenek ki, igyanak egy üdítőt.

István a nappaliban ült, amikor a nők bejöttek. Éva leült a fotelbe, Ági pedig megkérdezte őt az apját mit hozzon inni.

Amíg visszajött három pohár gyümölcslével Éva elmondta, hogyan szíjazta ki Ági Gézukát a fürdőszobában.

- Ügyes vagy Ági – dicsérte meg az apja. – Most gépeld be a Gézuka fenekelés kérő szövegét és a büntetésének a szövegét. Sőt, a bemutatkozását is! Nyomtasd ki és lamináld be, éppen végzel mire lejár a várakozási idő.

- Igen apu – mondta Ági, gyorsan kiitta az üdítőjét és felszaladt az apja dolgozószobájába.

- Így könnyebben megtanulhatja a szöveget Gézuka, és nem fog unatkozni, míg a szőrtelenítésre vár – magyarázta Évának.

Pár perc múlva Ági szalad vissza a kezében egy laminált lappal, rajta a két szöveg és a bemutatkozás, de úgy hogy a bemutatkozás mindkét szöveg elejére be volt téve.

- Apu, tudom, hogy nem így mondtad, de gondoltam így jó lenne, hogy Gézuka előbb bemutatkozik és utána kéri a fenekelést. – Mondta Ági kicsit tartva az apja reakciójától – ha nem jó egy perc és újra nyomtatom.

- Jó így, ügyes vagy Ági! Érik a jutalmad! Tényleg logikus, hogy mielőtt büntetést kér a gyerek bemutatkozik, főleg ha valaki más fogja majd elfenekelni, aki nem tudja ki ő.

Mindhárman nevettek, majd Éva az órájára nézett:

- Lassan mehetünk Ágikám, nézzük melyik krém jobb.

- Megnézem én is – állt fel István is és együtt bementek a fürdőszobába.

Gézuka a fenekét kipucsítva, a fenekével a falnak dőlve állt, a szíjbilincsnél fogva lógatta magát a csőről. Az elvert seggének jólesett a hűvös csempe érintése. Amióta a nők otthagyták a fürdőszobában így próbálta hűsíteni a seggét. A krém alatt combjai bőre előbb kicsit bizsergett, aztán a vége fel felforrósodott, és a végére már elég kellemetlenül viszketni kezdett, de összességében nem volt igazán fájdalmas, vagy rossz, csak kicsit kellemetlen. Hallgatta a nappaliból behallatszó beszédet, látta, hogy Ági elszalad a nyitott ajtó előtt fel az emeletre, aztán kis idő múlva vissza. A végére teljesen elbambult, szinte elbóbiskolt. Meglepetésként érte, amikor az ajtóba álló anyja felnevetett:

- Nézzétek, már felállt a kis pisilője! Nagyon tetszhetett Gézukának a fenekelés, ha ennyire felizgult tőle.

- Úgy látszik, felizgul, ha kipucsítja a seggét – nevetett István is – tényleg kis buzika.

Ági is elnevette magát, Gézuka pedig teljesen elvörösödött szégyenében, de a kis pisilője még mindig állt.

- Ági, hideg vízzel öblítsd le az egész gyereket, hátha elmúlik az erekciója. Ha nem, akkor megint szükség lesz a kis korbácsra. – mondta a férfi.

Ági megnyitotta a zuhanyt, kicsit folyatta a vizet, aztán Gézuka arcára, fejére eresztette a hideg vizet, erős sugárban. A gyerek prüszkölt, megrázta a fejét és próbált elhúzódni a víz elől, de a szíj miatt nem ment neki. Ági pedig követte a vízsugárral lemosva és lehűtve az egész testét. Pár percig nevetve fröcskölte a vizet, míg az apja rá szólt, hogy elég lesz. Közben a fiú kis pisilője lekókadt, összehúzódott és annyira nevetségesen nézett ki a kis golyói felett, hogy újra mind elnevették magukat. Gézuka lehajtott fejjel állt és csöpögött róla a víz.

A két nő leguggolt és megvizsgálták a gyerek combjain a kezelt bőrfelületeket. Megállapították, hogy mindkét krém megfelelő lesz, nincs allergiás reakció. Eldöntötték, hogy az Ági krémjét használják majd, az valamivel olcsóbb volt.

Gyorsan bekenték a fiú egész testét a nyakától lefelé. Amikor Éva a pisilőjéhez ért és megfogta, megemelte, hogy a zacsiját be tudja kenni, a kis pisilő újra kezdett megkeményedni.

- Kisfiam, ha most feláll a kis pöcsöd, ígérem, hogy elkérem István bácsitól a korbácsot és vérere verem vele! Micsoda gusztustalan kis féreg vagy! – kiáltott fel Éva – Ágikám, kérlek folyatasd a gyerek pisilőjénél, mert én félek, hogy letépem neki, ha feláll a kezemben!

- Igen Éva néni – nevetett fel Ági.

Gyorsan befejezte a fiú combját, aztán erősen megfogta a pisilőjét, felhúzta bal kézzel, míg a krémes jobb kezével alányúlt és bekente a zacsiját és az egész ágyékát. Amikor elengedte a kis fütyit az nem állt egészen, de félig merev volt. Ági nevetve rácsapott a tenyerével. A Fiú összerándult és elfordult tőle.

- Pont jó, – nevetett fel Ági - éppen szólni akartam, hogy fordulj meg! Tedd szét a lábaidat és pucsítsd ki a segged!

Gézuka csendesen engedelmeskedett, Ági pedig bekente a seggét és a combjai felső részét is krémmel. Végül a krémes kezét végighúzta a fiú seggvágatában is. Ezzel Gézuka teste nyaktól lefelé teljesen be volt kenve szőrtelenítővel. Éva megnézte az időt és Ágival együtt megmosták a kezüket.

- Ügyes vagy Ági – dicsérte meg az apja. Aztán egy kis ragasztót nyomott a csempére és szemmagasságban odaragasztotta a laminált lapot Gézuka szövegeivel. – Gézuka, hogy ne aludja el, és ne unatkozz, amíg hat a krém, szépen hangosan, érthetően olvasd fel a bemutatkozásod és a büntetésed szövegét. Aztán a bemutatkozásod és a fenekelés kérő szövegedet. Ági javaslatára a bemutatkozásodat mind a két szöveg elé odatettük, ezzel egészül ki majd a büntetésed, amíg írnod kell. Így begyakorlod a bemutatkozást és nem fogsz érte kikapni. Köszönd meg szépen Áginak, hogy gondolt rád, törődik veled!

Gézuka felnézett A felnőttekre, aztán Ágira, utána lesütötte a szemét és csendesen mondta:

- Köszönöm szépen Ági, hogy gondoltál rám és törődsz velem!

- Szívesen Gézuka! – nevetett Ági. A felnőttek mosolyogtak és elindultak ki a fürdőszobából. István előreengedte a nőket ő pedig az ajtóból visszaszólt Gézukának:

- Érthetően és hangosan olvasd fel a szövegeket, addig, amíg vissza nem jövünk lemosni a krémet. Ha nem fogjuk hallani a nappaliban, vagy nem érthető a szöveg el leszel fenekelve. Értetted?

- Igen uram - mondta csendesen a fiú.

- Rendben, kezdheted! Hangosan, hangsúlyosan, érthetően! Rajta! – mondta a férfi és kiment a nők után a nappaliba.

Gézuka nagyot sóhajtott és olvasni kezdte:

- Bugyis Gézuka vagyok, egy engedetlen, rossz gyerek. Bocsánatot kérek, hogy hisztis rossz gyerek voltam a vásárláskor, hogy bepisiltem és botrányt okoztam. Ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet, mindig engedelmes, szófogadó gyerek leszek! Kérlek szépen Anyuka/Ági, fenekelj el engem, hogy megtanuljak engedelmes, jól nevelt gyerek lenni!

Először meg-meg bicsaklott a hangja, nagyokat nyelt felolvasás közben, de aztán beletörődött és a büntetése szövegét már akadozás nélkül olvasta fel:

- Bugyis Gézuka vagyok, egy engedetlen, rossz gyerek. Bocsánatot kérek, hogy hisztis rossz gyerek voltam a vásárláskor, hogy bepisiltem és botrányt okoztam. Ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet, mindig engedelmes, szófogadó gyerek leszek! Köszönöm szépen, hogy Anyuka, István Úr és Ági törődik a nevelésemmel, megtanít helyesen viselkedni, és rendszeresen elfenekel engem, hogy engedelmes, jól nevelt gyerek legyek!

Egymás után sorban olvasta fel a gyerek a szövegeket, néha megbicsaklott a hangja, néha nyelt egyet, vagy krákogott kicsit, de mindig folyatta. Félt, hogy ha nem hallják a felnőttek a nappaliban, újra megverik. A tízedik ismétlésnél járt, amikor a két felnőtt és Ági megjelent az ajtóban. A fiú felnézett és elhallgatott.

- Fejezd be a mondatot, aztán újra olvasd fel mind a kettőt! – Mondta István.

Gézuka sóhajtott egyet, visszafordult a falhoz és folyatta a felolvasást. Amikor végzett újra felnézett a felnőttekre.

- Ügyes vagy, Gézuka, szerintem meg is tanultad már a szövegedet. Most mondd fel szépen, papír nélkül – utasította a férfi.

Gézuka nyelt egy nagyot, egy picit várt, felidézte magában a szöveget, aztán emlékezetből felmondta hiba nélkül, csak néha akadt el a szava, vagy dadogott bele egy-egy szóba.

- Okos gyerek vagy te, Gézuka! – dicsérte meg István – ha odafigyelsz, ha van tétje a tanulásnak könnyen, gyorsan tanulsz. Ezentúl majd mindig gondoskodunk róla, hogy legyen tétje, legyen következménye, fájdalmas következménye, ha nem teljesítesz úgy, ahogy tudnál!

- Jó eszű a gyerek, csak lusta és hanyag – mondta az anyja – köszönöm István és neked is Ágika, hogy segítetek ezt kinevelni belőle!

- Nagyon szívesen Éva néni! – nevetett fel Ági.

- Igen, szívesen segítünk. Kihozzuk a gyerekből, amire természetétől fogva képes, hajlamos – mondta István, aztán Ágihoz fordult – Mosd le a gyerekről a krémet!

- Igen apu!

Ági megnyitotta a vizet, langyosra állította és a zuhanyrózsából erős sugárral végiglocsolta Gézukát.

- Fordulj meg, állj terpeszbe, emeld fel a lábad! – Utasítgatta a gyereket, miközben mosta, aztán gyengített a víz erején és egy szivaccsal mindenütt végigtörölte a gyerek testét, azután újra erősebb vízsugárral leöblítette. Pár perc alatt végzett, elzárta a vizet és megállt, felnézett az apjára.

- Ügyes, de összefröcskölted magadat is. Vegyél egy törölközött, szárítsd meg a gyereket és hozd a nappaliba, utána menj fel a szobádba és öltözz szárazba! – Évához fordult – Gyere, üljünk le a nappaliban.

A két felnőtt kiment, Ági pedig végigtörölte a fiú testét egy törölközővel. Amikor a fütyijéhez ért, az megint megmerevedett. A kis kopasz fütyi, mint egy felnőtt kisujja, egyenesen állt ki a fiú hasa alól. Ági felnevetett:

- Tök cuki, mint egy kis játék! Gyere, megmutatjuk apuéknak! – mondta és lecsatolta a szíjat a fiú csuklóiról. Gézuka karjai zsibbadtan este le az oldala mellé, de gyorsan az ágyéka elé kapta őket:

- Ági, kérlek ne! Várjuk meg, amíg összemegy! Kérlek… - könyörgött a fiú.

- Azonnal tedd hátra a kezed! – szólt rá a lány. Miközben a fiú ijedten engedelmeskedett Ági nevetve folyatta – Összemegy? Mert most olyan nagy? Na ezen nevetni fog apu és anyukád is! Gyere! – meghúzta a fiú fülét, és amikor mellé ért rácsapott tenyérrel a seggére.

- Au – visított fel Gézuka a váratlan fájdalomtól, aztán engedelmesen ment Ági előtt a nappaliba. Ági a dohányzóasztalnál ülő két felnőtt elé vezette a fülénél fogva, ott megállított középen és elengedte.

- Jól van Ági. Minden rendben ment? – kérdezte István.

- Gézukának felállt a kis pisilője, amikor szárazra töröltem. Azt kérte, hogy ne mutassam meg, hanem várjuk meg, míg összemegy neki – mesélte nevetve Ági.

A két felnőtt nevetett, Gézuka pedig piros arccal lesütött szemmel állt középen. Már nem volt teljesen merev a kis fütyije, de még látszott rajta a nem régi izgalom nyoma.

- Menj, öltözz át és gyere vissza száraz ruhában – mondta István a lányának.

- Igen apu, sietek. – mondta Ági és felszaladt az emeletre.

- Na meséld el szépen Gézuka, hogy volt ez a merevedés? – kérdezte István.

- Hát… Amikor Ági odaért a törölközővel… Akkor megmerevedett a fütyim – mondta halkan, akadozva a fiú – Én nem tehetek róla! – Felnézett az anyjára, aztán Istvánra és elsírta magát – Nem tehetek róla! Magától felállt, amikor Ági megtörölte. Kérem szépen, ne tessék megbüntetni érte!

Éva mondani akart valamit, de István intett, hogy várjon. 

- És utána mit mondtál? Miért nem akartad megmutatni nekünk?

- Mert… Mert szégyelltem, hogy felállt. És… Féltem, hogy kikapok és ezért kértem Ágit, hogy várjuk meg, amíg összemegy… Amíg lekókad! Nem úgy gondoltam, hogy nagy a fütyim, csak amíg nem fog állni… Tetszik tudni… - Sírta Gézuka.

- Igen, tudjuk – mondta nevetve István. – Tényleg nem nagy, nincs minek összemennie. És ne nevezd fütyinek se, amíg mást nem mondunk, nevezd a kis pisilődnek! Érted Gézuka?

- Igen uram.

- Mi az ott elől a lábad között?

- A kis pisilőm, uram – mondta szipogva égő arccal a fiú.

- Hát másra nem is való – nevetett Éva – Mutasd magad, Gézuka, szép sima, szőrtelen lettél mindenütt?

Megvizsgálták a fiú bőrét, megnézték, végigsimítottak rajta a lábszárán, a combján, hóna alatt. Aztán István terpeszbe parancsolta a fiút és rászólt, hogy hajoljon előre, támaszkodjon a dohányzóasztalra. Így jól látták a veréstől piros seggét.

- Na, nézzük a kis puncidat Gézuka, az is szép szőrtelen lett-e? – nevetett István és széthúzta a fiú fenekét. Éva is odament, megnézte a fiú segglyukát, aztán végig is simított rajta az ujjaival.

- Nagyon szép sima puncid lett Gézuka! – nevetett fel - Mostantól mindig ilyen szép tisztán kell tartanod, hogy kívánatos legyen a fiúk számára.

István felnevetett:

- Ismételd el szépen Gézuka! Mit kell mostantól csinálnod?

- Mostantól mindig szép tisztán kell tartanom a puncimat – mondta halkan Gézuka.

- Miért? Ismételd el, és hangosabban mondd, mert kapsz a seggedre!

- Mostantól mindig szép tisztán kell tartanom a puncimat, hogy kívánatos legyen a… a fiúk számára – mondta hangosan, de sírással küszködve a megalázott fiú.

Hangos nevetés volt rá a válasz, Ági éppen akkor érkezett vissza a nappaliba, meglátta a széthúzott seggű fiút, hallotta, mit mond és felnevetett.

- Ági, ismételtesd el Gézukával naponta többször! Most hozd a ruháit, amit vásároltatok – rendelkezett István, elengedte a fiú seggét és leült egy fotelbe.

Gézuka úgy maradt az asztalra hajolva, ahogy volt, csendesen sírdogált.

- Gézuka, állj fel, tedd a helyére a pisilődet aztán térdelj le szépen és ismételgesd a büntetésed szövegét, míg kiválasztjuk neked a délutáni ruháidat!

A fiú hátratette a kis pisilőt és a golyóit, aztán letérdelt és olvasni kezdte a szöveget.

- Hangosan, Gézuka! –s szólt rá az anyja.

Gézuka sóhajtott egyet és fennhangon kezdte olvasni a büntetése szövegét, addig ismételgette, míg Ági és az anyja leszedték az árcédulákat az előző nap vásárolt ruhákról és kirakosgatták sorban őket a kanapéra.

- Elég lesz, Gézuka! – Szólt rá István – Állj fel és próbáld fel szépen, amit odaadnak neked!

Ági gyorsan megkötötte a rózsaszín szalagot a gyerek pisilőjén, aztán Ági segítségével Gézuka sorban felpróbálta az összes bugyit, melltartót, atlétát és pólót. Minden darab esetén körbe fordult, megmutatta magát minden oldalról a többieknek, István pedig mindig készített 1-2 fényképet róla. Utoljára a kínai nő által választott halvány rózsaszín bugyi-melltartó együttest vette fel és rá a kis nyári ruhát. Amikor ebben is körbefordult Ági hirtelen elkapta a karját és megpörgette maga körül, hogy a combján a szoknya fellibbent. A felnőttek nevettek és megdicsérték a lányt.

- Csinos vagy Gézuka a kis ruhádban – mondta az anyja. – Azt hiszem vásárolni kell még neked néhány ruhácskát és szoknyát.

- Éva néni, ha apu megengedi, én szívesen adok Gézukának néhány régi ruhát, szoknyát! – mondta Ági.

- Nagyon kedves vagy kislányom! De már így is sok dolgot adtál Gézukának – Éva a férfihez fordult – István nagyon szépen köszönjük a bugyikat, atlétákat, amit Ági adott a gyereknek és kérlek, engedd meg, hogy vásároljak neki helyette pár új dolgot.

- Ági már beszámolt róla, hogy a boltban felajánlottad ezt neki. Nem szükséges, hiszen ezeket a dolgokat már nem igazán hordta a kislány. De tudom milyenek vagytok, ti nők, ha új ruhákról van szó, ezért megengedtem neki, hogy elfogadja tőled. Persze mértékkel, ne költs rá túl sokat! És persze előtte látni akarom, mit vásárolna a lányom. Erre van egy módszerünk, Ági kinézi neten, mit szeretne és megmutatja nekem, ha jóváhagyom, megvásárolhatja magának. Amíg mi ma délután a városban leszünk Ági ki is választhatja milyen új ruhadarabokra van szüksége, mit szeretne, este megnézem és a jövő héten megveheti magának. Ha tényleg úgy gondolod, akkor elkísérheted vásárolni, vagy adhatsz neki pénzt néhány darabra.

- Jó módszernek látszik. Ha lehet én is megnézem mit választ ki magának a kislány és tényleg beszállok az árába.

- Rendben – mondta István és Ágihoz fordult – Estére állítsd össze, mit szeretnél venni magadnak és Éva nénivel megnézzük. De tudod: mértékkel!

- Igen apu! – kiáltott fel boldogan Ági – köszönöm! Köszönöm Éva néni!

- Szívesen kislányom - mosolygott rá a nő.

Gézuka még mindig úgy állt ott a kis ruhában, mint amikor Ági elengedte a kezét. István ránézett, aztán megjegezte:

- Csínos kis bugyis Gézuka, de azért így még nem merném kivinni a városba, nem szokta még meg a lányos öltözetet, viselkedést… Szóval választanunk kell neki egy öltözéket délutánra.

- A fehérnemű maradhatna és a V-nyakú barackvirág színű pólót adnánk rá, alulra pedig kölcsönadnék egy halásznadrágot – mondta Ági.

- Jó, hozd a nadrágot, megnézzük. Ha nem megfelelő, akkor a tegnapi vászonnadrágja biztosan megszáradt már. Egy fehér tornacipővel éppen jó lesz. – Mondta István.

Ági felszaladt a szobájába és kis idő múlva egy barackszínű halásznadrággal jött vissza.

Segített Gézukának kibújni a ruhájából és gyorsan ráadta a nadrágot. A nadrág vékony, vászonszerű anyagból készült, a combokon kicsit bő volt, viszont a fenekén szépen rásimult a fiú seggére. A derekán egy vastag élénk rózsaszín zsinórral lehetett megkötni. A nadrág szára a fiú térde alatt kicsit beszűkült és a lábszára közepénél ért véget. Ági odatartotta a fiúnak a kiválasztott pólót, aki ügyesen belebújt. A póló és a nadrág illettek egymáshoz.

- Nagyon csinos! – Nevetett Éva – Még egy barackszínű szandál és nagyon csini kiscsaj elszel!

- Éva néni, inkább egy zokni és tornacipő, a fejére pedig egy hasonló színű baseball sapka és beállhat egy lánycsapatba sportolni! – mondta Ági, mire mindhárman nevetni kezdtek, Gézuka pedig elpityeredett.

- Ne sírj, kis bugyis! – nevetett István – szokatlan még, de szerintem hamar megszereted majd ezt az új lányos létet! Rendben! Akkor ez lesz a délutáni ruházatod. Most vetkőzz le, vedd vissza a reggeli bugyikádat, egy pólót, aztán pakoljátok el Ágival a ruháidat a vendégszoba szekrényébe. Utána gyertek vissza és terítsetek meg, ebédelünk!

A két gyerek gyorsan elpakolt és megterített. Mind a négyen együtt ebédeltek, utána a felnőttek a teraszon kávéztak, míg a gyerekek leszedték az asztalt és elmosogattak.

Amikor mindennel végeztek kimentek és jelentették a szülőknek.

- Most pihenhettek – mondta István az órájára nézve – 5-ig. Ági, írd meg a naplódat.

Ha végeztél, válogathatsz ruhákat, de semmi chatelés, facebook, csak a ruhaválasztás engedélyezett.

- Igen apu, értettem – felelt a lány.

- Gézuka, te pedig kérj Ágitól papírt, tollat és térdelj le szépen a dohányzóasztalnál és írd meg a mai büntetésed! Ági felügyel rád közben. Semmi más nehezítést nem kapsz, de a hibákért és a csúnya írásért fenekelés jár!

- Igen uram – mondta csendesen Gézuka.

- Ha befejezted, akkor írj le szépen mindent, ami azóta történt, hogy lebuktál a leskelődéssel! Mint a beszámolódat nemrégen, részletesen. Ne felejtsd el, hogy erről mind tudunk minden részletet, tehát teljesen őszintének kell lenned, nem hallgathatsz el semmit és nem másíthatsz meg semmit, mert azonnal rájövünk! Értetted?

- Igen uram – válaszolt lesütött szemmel a fiú.

- Induljatok! Ági, ha a gyereknek pisilnie kell, kikíséred, ha szomjasok vagytok, igyatok. Jó munkát!

- Köszönjük – mondták egyszerre a gyerekek és bementek a nappaliba.

Ági elővette a naplóját, meg egy csomó papírt és tollakat, aztán hozott két flakon hideg ásványvizet, aztán nekiláttak az írásnak.

Miközben a felnőttek kint beszélgettek Ági megírta a naplóját, aztán ruhákat nézegetett, Gézuka pedig térdelve írta a büntetését. Kicsit később Éva beköszönt a gyerekeknek és hazament, István pedig felment az emeletre a szobájába.

Körülbelül egy óra múlva Gézuka kikérezkedett pisilni. Ági elkísérte, aztán elővett egy tálat és mielőtt Gézuka leült volna a WC-re rászólt, hogy guggoljon a tál fölé és abba pisiljen. Amikor a fiú könyörgően felnézett rá, elnevette magát:

- Délután is kell magaddal vinned valami innivalót. Ezt most palackba öntjük és behűtjük neked! Finom lesz, hidd el!

Aztán, miközben a gyerek pisilt odasúgta a fülébe, hogy amikor a beszámolóját írja észnél legyen, nehogy leírja, amit titokban kell tartania, különben nagyon megbánja.

Miután a gyerek megtörölte a pisilője végét és visszatette a helyére, felhúzta a bugyikáját, Ági kiküldte a fürdőszobából. Ő is gyorsan a tál felé guggolt és belepisilt, aztán egy tölcséren át egy literes flakonba öntötte a pisit.

Miközben visszament a nappaliba megmutatta a fiúnak és nevetve mondta:

- Látod, már van neked kb. fél liter, most lehűtjük, klassz jeges teád lesz délután!

Gézuka szó nélkül lehajtotta a fejét és írta tovább a büntetését.

Négy körül lejött István, és leült a fotelbe.

- Jól haladtok, gyerekek? Ági, kész a naplód, Gézuka, kész vagy a büntetéssel?

- Igen apu, igen uram – válaszolták a gyerekek.

- Rendben van, Gézuka, írd tovább a beszámolódat, Ági tedd le a laptopot és figyelj!

István ellenőrizte Ági naplóját, feltett pár kérdést, aztán megdicsérte a lányt:

- Ügyes vagy. Most vedd a gyerek büntetését és javítsd ki, a szokásos feltételekkel: ha olyan hibát találok benne, amit te nem vettél észre te is kapsz érte a fenekedre!

- Igen apu – mondta a lány és elkezdte olvasni a büntetést.

István közben átnézte a laptopot, ellenőrizte miket nézett meg a lány a délután, aztán átfutotta az Ági által kijavított lapokat a büntetésből. Gézuka közben tovább írta a beszámolóját.

Ági éppen végzett a javítással, amikor megérkezett Éva. 

- Szervusztok! – köszönt – Jó gyerek volt Gézuka?

- Szia, csókolom – köszöntek vissza mind – Igen, folyatta Ági, rendesen írta a büntetését és a beszámolóját. Most javítottam ki, 9 hibát találtam benne. 

- Igen – mondta István. - Jól dolgoztál Ági! Ez 9 pálcát jelentene a gyerek tenyerére és egyet a seggére. Fejlődik, de még mindig hibázik, pedig most más büntetés nem is volt, ami elvonná a figyelmét. És még mindig nagyon csúnyán ír. Ezért azt javaslom, hogy a csúnya írás miatt most mind a 9 pálcát a seggére kapja Ágitól. Egyetértesz, Éva?

- Igen, megérdemli, ha nem tanult az eddigiekből! – mondta a nő. – Ágikám, kérlek fenekeld el ezt a rossz gyereket!

- Szívesen Éva néni! – mondta Ági és az apjára nézett – Apu, most verjem meg?

- Igen, Ági. Utána pedig ellenőrizd a zuhanyzását és segíts neki felvenni a délutánra szánt ruhát. Egy szolid sminket is tegyél fel neki, de nagyon finomat, nem feltűnőt.

- Igen apu! – mondta Ági, aztán a fiúhoz fordult – Hozd középre a széket és hozd a szekrényből a szíjakat és egy pálcát!

Gézuka felállt és erőlködve a szoba közepére húzta a nehéz támlás széket, aztán a szekrényhez ment és kivett négy szíjat, aztán a pálcákra nézett, nagyot sóhajtott és egy közepes méretűt vett elő és mindent odavitt Ágihoz. Közben Éva leült a fotelbe és belenézett a fiú által írt beszámolóba.

- Kell pisilned, Gézuka? Vagy készen állsz a büntetésre? – kérdezte Ági.

- Kell… Kérlek szépen Ági, kísérj ki, pisilnem kell! – Kérte alázatosan Gézuka.

- Apu, Éva néni – fordult a felnőttekhez Ági – amikor délután megpisiltettem Gézukát eszembe jutott, hogy kár lenne a pisit a WC-be engedni, hátha még meginná a kis bugyis. Ezért egy tálba pisiltettem és beöntöttem neki egy flakonba és behűtöttem, hogy legyen itala délután.

- Jól tetted, kislányom – mondta Éva, István csak mosolygott – Hozd ki ide a tálat, nézzük meg hogy tud Gézuka guggolva pisilni!

Ági kiszalad a fürdőszobába és hozta a tálat. Közben a fiú az anyja parancsára levette a bugyiját. Amikor Ági letette a tálat a padlóra Gézuka azonnal engedelmesen leguggolt, de zavarában, hogy hárman figyelik nem tudott pisilni. Egyre jobban elpirult, zavarában és az erőlködéstől is.

- Talán innia kellene egy kis pisit, hogy, hogy alul kifolyjon belőle – nevetett István.

Végül nagy nehezen megindult a csorgás Gézuka pisilőjéből. Amikor befejezte felnézett, ági adott neki egy kis vécépapírt, megtörölte magát, aztán fogta a kezébe a papírt.

- Vidd ki a WC-be, te kis hülye és húzd le! – szólt rá az anyja. – Vidd ki a táladat is!

Gézuka kivitte a pisis tálat, Ági pedig elővette a flakonját és beleöntötte a friss pisit. Már kb. 7 deci volt a flakonban.

Miután végeztek Ági intésére Gézuka a székhez állt, felnézett az anyjára könyörögve, de gyorsan le is sütötte a szemét és hagyta, hogy Ági ügyesen odaszíjazza a kezeit és lábait a szék négy lábához. A támlán áthajolva jól kifeszült a délelőtti hajkefés fenekeléstől még vörös segge.

Ági kézbe vette a pálcát és megállt oldalt a fiú mögött:

- Készen vagy Gézuka?

- Igen… - hangzott a halk, tétova válasz.

- Számold hangosan és mindet köszönd meg! – mondta Ági és már ütött is.

- Auuuu – jajdult fel Gézuka, miközben összerándult az egész teste és sírni kezdett. – Hüppögött, szipogott de lassan kinyögte – Egy. Köszönöm.

Azonnal jött a következő ütés. A fiú már hangosan sírt, de nehezen ki tudta nyögni:

- Kettő, köszönöm.

A felnőttek figyelték, ahogy Ági közepeseket ütött, mindig megvárva türelmesen, míg Gézuka kimondja a számot és megköszöni. István néha ránézett Évára is, de a nő most a fiú hurkásodó seggét figyelte, amin egymás alatt sorakoztak a piros nyomok. A kilencedik után Ági oldalra állt, Gézuka pedig sírva kimondta:

- Kilenc. Köszönöm szépen Ági.

- Szívesen Gézuka! – Nevetett a lány. Felnézett az apjára, aki bólintott:

- Gézuka, fejlődsz, még néhány fenekelés és egész ügyesen fogsz majd számolni is! Te is ügyes vagy Ági! Most engedd ki a fiút és felügyeld a fürdését, aztán öltöztesd fel és sminkeld ki!

- Igen apu – mondta Ági. Gyorsan kicsatolta a síró fiú szíjait és kivezette a fürdőszobába.

- Éva, igyunk egy kávét, míg elkészülnek a gyerekek – mondta István, aztán kiültek a teraszra egy kávéval és üdítővel.

Vége a hatodik résznek.