Gézuka története - V. fejezet

Ötödik fejezet – Vásárlás

- Igen, Éva néni! Gézukának nem kell pisilnie, most pisiltettem meg, mert már nagyon sírt, hogy nem bírja ki hazáig. Éva néni, hozzak pisit Gézukának inni? – kérdezte Ági – Nagyon szereti!

- Ha annyira szereti, hozz neki Ágikám, ha kér! Gézuka – fordult a fiúhoz – kérdd szépen Ágit, hogy hozzon neked pisit!

- Anyu… Muszáj ezt? Én jó fiú leszek, ígérem! De ez annyira ciki… Kérlek anyuka… - ahogy beszélt egyre többet dadogott és a végén elsírta magát.

- Miért kisfiam? Hidd el, jót tesz ez neked, megtanulsz rendesen viselkedni és megtanulod hol a helyed. Ki fogsz kapni minden kis hibánál, de megtanulod, hogy ne hibázz, és ha engedelmes leszel, akkor egyre kevesebb büntetést fogsz kapni, és boldogan fogsz élni. Most pedig hadd halljam, hogy szépen megkéred Ági, hogy pisiljen neked, mert nagyon szereted a pisijét! Rajta!

A fiú ránézett Ágira, aztán lehajtotta a fejét és halkan mondat:

- Ági, kérlek, pisilj nekem. Nagyon szeretem a pisidet, mert nagyon finom.

- Szívesen kiscsaj! Add ide a pisis flakonodat! – kiáltotta vidáman a lány, elvette a flakont és beszaladt a házba.

A fiú először elindult a lány után, de aztán megtorpant, megállt az anyja előtt és félénken megszólalt:

- Anyuka, miért kell meginni a pisit?

- Te kis buta! Hát most mondtad, hogy mennyire finom, hogy mennyire szereted! Jobb, ha megszokod a pisi ivást, azt hiszem, István bácsinak tervei vannak ezzel. Most fordulj meg, mutasd megad!

Gézuka lassan megfordult, és amikor az anyja utasította, hogy hajoljon előre sóhajtva lehajolt. A fütyijét erősen húzta a szalag.

- Csinos vagy Gézuka, jót tesz az alakodnak, a tartásodnak, hogy hátul meg van kötve a kis fütyid, így egyenes a hátad, nem görnyedsz állandóan. Már sokkal korábban ezt kellett volna tennem veled, nem lenne a rossz testtartásod és egy csomó rossz szokásod sem lenne. De nem baj, még most sem késő jó gyereket nevelni belőled!

Közben Ági kijött a hátból, a kezében a pisis flakonnal és két fél literes ásványvízzel. A pisis flakont odaadta Gézukának, aki ránézett az anyjára, aztán nagyot sóhajtva elvette a pisit, eltette a lány táskájába és halkan lesütött szemmel megköszönte:

- Köszönöm szépen Ági!

- Szívesen Gézuka, egészségedre! – nevetett a lány – aztán a nőhöz fordult - Éva néni, hoztam magunknak is vizet az útra.

- Köszönöm kislányom, nagyon kedves vagy! Segíts, kérlek a kisfiúnak megmosni az arcát, rendbe tenni magát és induljunk vásárolni!

- Igenis Éva néni – kiáltotta a lány, elkapta Gézuka karját és maga után húzva beszalad a lakásba.

Pár perc múlva újra a teraszon voltak, Ági intésére a fiú felvette a lány táskáját, a vállára akasztotta és elindultak Éva után az utcára.

Amikor a fiú beszállt a hátsó ülésre felszisszent a fütyijébe maró fájdalomtól. Éva dühösen fordult hátra hozzá:

- Tanuld már meg elviselni az a kis fájdalmat! Micsoda pipogya kis szerencsétlen vagy, hogy állandóan sziszegsz meg sóhajtozol minden kis fájdalomtól! Na, várj otthon majd visítani is fogsz, mert erről le kell nevelni téged!

- Éva néni – mondta Ági – ne tessék nagyon haragudni a kisfiúra, még szokatlan neki, hogy a fütyikéje hátra van kötve, tetszik tudni. És még én sem tudom, hogy mennyire kell megkötni, lehet, hogy amikor pisilés után visszakötöttem neki a szalagját túl szoros lett. Otthon nem ellenőriztem, mert nem panaszkodott Gézuka.

- Hát, ha olyan hülye, hogy fáj neki, de nem mondja, hogy segíts rajta, akkor hadd fájjon! Ha nagyon nem bírja, majd segítünk rajta valahol. Ágikám kérlek, meséld el, míg beérünk a városba, hogy mit történt a mai napon!

Az úton végig a két nő beszélgetett, Ági beszámolóját hallgatva Éva néha nevetett, néha kérdezett valamit, amire a lány válaszolt. Éva sokszor nézett a tükörben a hátul ülő és tűzvörös arcú Gézukára. Amikor leparkoltak az egyik bevásárlóközpontnál Éva hátrafordult és végigmérte a fiát:

- Tulajdonképpen egészen jól teljesítettél kisfiam. Nem szöktél el, nem okoztál botrányt, engedelmes voltál. Rendben. Este majd elmesélitek István bácsinak is, és ha neki is tetszik a viselkedésed még az is lehet, hogy jutalmat kapsz majd! Most gyerünk, egy csomó dolgot kell vásárolnunk!

Kiszálltak a kocsiból, Gézuka hozott egy bevásárlókocsit és bementek az áruházba. Sorra járták a polcokat, vásároltak mindenféle háztartási árút és élelmiszert is. Gézuka tolta a kocsit és főleg a két nő pakolta be az árut. Egy teljesen hétköznapi bevásárlás volt, ha a kisfiúnak nem húzta volna a fütyijét a szalag, ha nem kell tudatosan vigyázva lépni, lehajolnia, akkor semmiben nem különbözött volna egy anya és a két gyereke hétvégi bevásárlásától. A fiú lassan megszokta, hogyan járjon, és hogy vigyáznia kell a mozgással, így egyre ritkábban grimaszolt, sziszegett a pisilőjébe tépő szalagtól. Nyafogása, hogy „mikor megyünk már” inkább a megszokott bevásárlás unalmának szólt, mint a ruhájának, vagy a fütyijének. Végül teljesen megfeledkezett ezekről és természetesen viselkedett, még akkor is, amikor egy ismerős köszönt rájuk és az anyja pár percre megállt beszélgetni, miközben a két gyerek a kocsi mellett állt.

Így értek el a tisztálkodó szerekhez. Itt újra kellemetlen lett Gézukának, hogy a nők válogatnak és beszélgetnek arról, hogy melyik tusfürdő, dezodor, hintőpor lenne legjobb a számára.

Végül úgy döntöttek, hogy két típust kell vásárolni, egyet otthonra, amikor minél lányosabb legyen és egyet a nyilvános megjelenéshez, amikor nem kell, hogy a kisfiú feltűnést keltsen a túlzottan lányos illatával. Ezért egy barack illatú tusfürdő és sampon mellett egy egyszerű babasampont és tusfürdőt vásároltak, dezodorból pedig egy lányos illatú női deót és egy szagtalan, izzadás gátló szert. Az epilátoroknál, borotváknál is sokáig válogattak, beszélgettek a nők, végül úgy döntöttek, hogy kipróbálják Gézunkán Éva és Ági szőrtelenítő krémjét, és a próba után döntik el, melyiket használják majd, addig nem vásárolnak.

Került a kocsiba még egy ovális alakú rózsaszín hátú műanyag hajkefe, néhány hajgumi, szájfény, alapozó, szemceruza is, sőt Ági egy élénkpiros rúzs is választott a fiúnak, ami alig ütött el az arcszínétől, amikor a két nő azon viccelődött milyen jól ál majd a telt ajkain.

Már a pénztárnál álltak, amikor Áginak eszébe jutott, hogy nem vettek betétet.

- Ágikám, szaladj vissza kérlek Gézukával, mutasd meg neki milyen betétet kell vegyen! – Kérte a nő, miközben már pakolt a szalagra.

- Igen, Éva néni! Olyat veszünk neki is, amilyet én szoktam használni. – nevetett fel Ági, kézen fogta a fiút és maga után vonszolva elszaladt a betétek és tamponok polcáig.

Felkapott egy csomag tisztasági betétet és megmutatta a fiúnak, és miközben elindultak vissza a pénztárhoz hangosan magyarázta:

- Ez jó lesz neked. Jól illeszkedik a hagyományos bugyikhoz és hátul a seggeden is sokat takar, nem lesz nedves a bugyikád a pisilőd végétől.

Egy idősebb nő végigmérte a két gyereket, aztán megrázta a fejét és elfordult. A fiúnak égett az arca, amikor visszaértek a pénztárhoz. A betétet letette a többi árura és elkezdte bevásárló zacskókba pakolni a dolgokat, miközben az anyja fizetett.

Amikor mindent bepakoltak a csomagtartóba, Gézuka visszatolta a bevásárlókocsit, aztán beült hátra, a helyére, az anyja Ágival éppen sorra vették mit vettek meg és mire lesz még szükség.

- Igazából mindent megvettünk elsőre, azt hiszem Éva néni – mondta éppen Ági. – Még néhány szalag kellene és persze bugyik és rucik.

- Igen. Mit ajánlasz kislányom, hol vásároljunk Gézukának?

- Hát most gondolom egy kínaiban, később majd ha lesz több időnk, fogunk vásárolgatni. Sok jó túrit ismerek, ahol klassz dolgokat lehet venni, tuti tetszeni fog neki!

- Jó, majd kapsz pénzt és vásárolgattok a kisfiúnak – mosolygott hálásan Éva a lányra – de most elsősorban bugyikat kell vennünk neki, nem hordhatja a tieidet!

- Én szívesen Gézukának adom azt a pár bugyit és az atlétát is – mondta Ági.

Éva hátrafordult a fiához:

- Hallottad milyen rendes Ágika? Köszönd meg szépen neki! És azt is, hogy egész nap segít neked! Halljam!

- Köszönöm szépen Ági a bugyikat és az atlétát, amit nekem adtál! És köszönöm, hogy egész nap segítesz nekem! – mondta halkan, lesütött szemmel a fiú.

- Rendben van! Neked Ágikám természetesen megveszem a bugyikat, vagy bármit, amit kiválasztasz magadnak! - fordult vissza Éva a kormányhoz, indított és rátértek a belvárosba vezető útra.

- Köszönöm Éva néni! Nagyon kedves tetszik lenni! De nem vehetek fel csak olyat, amit apu megnézett és engedélyezett.

- Értem, kislányom. Nagyon jól nevelt gyerek vagy!

A fiú csendben ült hátul, miközben a nők már arról beszélgettek milyen bugyikat, mennyit, és milyen más ruhadarabokat kell vásárolniuk.

Amikor megérkeztek a belvárosba Éva megállt egy parkolóban és mielőtt kiszálltak volna megkérte Ágit, adjon neki egy kis vizet. Ági odanyújtotta az ásványvizet, közben vigyorogva mondta, hogy biztosan Gézuka is megszomjazott. Éva ránézett a fiúra és látva az arcán az undort elmosolyodott:

- Gézuka! Gyerünk, igyál, ha nem vagy nagyon szomjas, akkor is, mert most sokáig vásárolunk majd és nem lesz időd inni! Rajta, vedd elő a pisit és legalább a felét idd meg! Most azonnal!

- De anyu… Kérlek! – kezdett rimánkodni Gézuka.

- Azonnal! Vagy kirángatlak a kocsiból és itt a parkolóban húzom le a nadrágodat és a bugyidat, hogy mindenki lássa és elverem a segged az új hajkeféddel!

Ekkor kopogás hallatszott a félig leeresztett ablakon, mind odafordultak. A parkoló őr, egy 30 év körüli férfi, állt a kocsi mellett.

- Elnézést asszonyom, tőlem megverheti a fiút, ahogy akarja, de fizesse ki előbb a parkolást!

Gézuka vörösen égő arccal elfordult, miközben Éva a tárcájába nyúlt és fizetett:

- Elnézést kérek, de nagyon engedetlen a gyerek. Három órát maradnánk, tessék – nyújtotta át a pénzt.

- Semmi gond asszonyom! Tessék a számla. És ha tényleg el akarja fenekelni a fiút a konténerben van az irodám, ott senki nem zavarja – mondta nevetve a férfi, közben a parkoló szélén álló konténerre mutatott.

- Nagyon kedves! – mosolygott a nő az őrre, aztán a fiúhoz fordult – Gézuka! Gyerünk, szállj ki a kocsiból! Vedd elő a teádat és idd meg, vagy megkérem ezt az urat, hogy húzza le a bugyidat és ő verjen el!

Gézuka szipogva szállt ki a kocsiból, kezében a pisis flakonnal. Ránézett a vigyorgó Ágira, aztán az anyjára, aztán sóhajtott egy nagyot, letekerte a kupakot és inni kezdte a pisit.

- Legalább a felét, Gézuka! – utasította az anyja, aki figyelve nézte a fiát ivás közben.

A parkoló őr Ágira nézett:

- Kicsit debil az öcséd, ugye?

- Á, nem az öcsém a kis buzi – nevetett fel Ági – csak segítek Éva néninek nevelni.

- Tényleg buzi?

- Igen! Az én régi bugyimat hordja és olyan sokat játszik a kis fütyijével, hogy hátra kellett kötnünk. És nagyon engedetlen, sokszor kell elfenekelni. Most sem akarta meginni a pisit, csak amikor megfenyegették, hogy el lesz verve megint.

- Pisit iszik? – csodálkozott az őr – De miért?

- Hogy megszokja, hogy amikor majd szopatják, a férfiaknak ne kelljen kimenni WC-re, hanem használhassák a száját. Most szoktatjuk. Igazi kis köcsög lesz.

- Hát, lehet, hogy még én is kipróbálnám – kacsintott az őr.

- Hát, lehet, hogy majd ha egyedül vigyázok rá, elhozom ide – kacsintott vissza Ági is. Aztán nevetgélve fordultak vissza Gézukához, aki éppen befejezte az ivást, a flakonban már csak kb. 3 deci pisi maradt.

- Ügyes vagy Gézuka – dicsérte meg az anyja. - Látod, nem is olyan rossz! Ezért kellett az a nagy hiszti? – az őrhöz fordult: - Elnézést kérek a gyerek nevében is ezért a hisztizésért. Nagyon neveletlen, rossz gyerek még.

- Semmi baj asszonyom! Engem igazán nem zavar. És ha gondolja ott az irodám, hozza csak be, ott nyugodtan elfenekelheti a kis bugyist!

- Köszönöm szépen! – Éva a fiúhoz fordult, aki égő vörös arccal, könnyezve állt ott – Hallottad? Ha megint engedetlen, rossz gyerek leszel ez az úr bevisz az irodájába, lehúzzuk a bugyid és nagyon kikapsz! Értetted? Kérj szépen bocsánatot az úrtól a viselkedésedért és köszönd meg szépen a türelmét, hogy ilyen rendes hozzád!

A fiú egy pillanatra felnézett a vigyorgó férfira, aztán lesütötte a szemét és halkan mondta:

- Bocsánatot kérek uram, hogy rosszul viselkedtem és köszönöm szépen, hogy rendes volt velem és ilyen türelmes volt!

A férfi felnevetett:

- Komolyan nem láttam még ilyen szerencsétlen kis buzit! Már azt is elhiszem, hogy hátrakötötték a pöcsét, de meg is érdemli az ilyen! Asszonyom! Ha bármikor erre jár a fiával nálam ingyen parkolhat ezentúl! És ha kell egy hely, ahol elverheti a rossz gyereket, vagy nincs mit innia a kis bugyisnak, csak hozza be hozzám!

- Nagyon köszönöm uram, – nevetett Éva is – igazán kedves! De most mennünk kell, egy csomó ruhát kell még vennünk a gyereknek.

- Kellemes vásárlást! Viszontlátásra! – köszönt el az őr nevetve – azután a már távolodó csoport felé kiáltva Gézukástól is elköszönt:

- Szia kisbuzi!

Ági megmarkolta Gézuka karját és megfordította:

- Köszön szépen az úrnak!

A fiú az anyjára pillantott, aki várakozással nézte, aztán sóhajtott egyet és azt mondta:

- Csókolom.

- Hangosabban, ezt nem hallotta – utasította Ági.

- Csókolom uram! – kiáltotta Gézuka, aztán elfordult és egy oszlopnak dőlve sírni kezdett.

A két nő és az őr is hangosan nevetett, amitől a fiú még megalázottabbnak érzete magát és még jobban sírt. Ekkor egy kocsi érkezett a parkolóba és az őr elindult feléje. Éva is abbahagyta a nevetést, a fiú mellé lépett, megfordította és amikor az le akarta rázni, megmarkolta ballal a fülét a jobb kezével pedig rácsapott a seggére.

- Nyugalom! Elég volt a hisztiből, kisfiam! Tessék itt egy zsebkendő, fújd ki az orrod és tedd rendbe magad!

Egy csomó zsebkendőt és ásványvizet elhasználtak végül Ágival, míg a kisfiú kisírt szemét, piros arcát rendbe hozták, hogy egy kis alapozó alatt nem is látszott csak alapos szemrevételezésnél, hogy sírt a gyerek.

Éva végigmérte, aztán azt mondta:

- Rendben van, ez már nem lesz jobb! Gyerünk gyerekek, vásárolni! Gézuka! Most bemegyünk egy ruházati üzletbe, hogy bugyikat, pólókat, ruhákat vegyünk neked. Mindent, amit kell. Elvárom, hogy végig engedelmes legyél! Ha hisztizel, botrányt csinálsz, ott helyben mindenki előtt foglal elfenekelni! Értetted?

- Igen, anyu – mondta a fiú csendese, leütött szemmel.

Ági vidáman lépkedett Éva mellett, Gézuka pedig a sorsába beletörődve indult el a két nő után.

Egy nagy kínai ruhaáruházba mentek, mind ismerték, vásároltak már ott, csak persze eddig Gézukának fiúruhát. A férfiosztály az emeleten volt és Gézuka indult is volna a lépcsőhöz, de Ági utána szólt:

- Gézuka, most lányoknak vásárolunk! Felejtsd el az emeletet, gyere! – elkapta a fiú kezét és magával vonszolta a bugyis polcokhoz.

A fiú borzasztóan szégyellte magát, égett az arca, ahogy ott állt a kezében a kosárral, miközben az anyja és Ági nézelődtek, a bugyik között válogattak.

A két nő félhangosan beszélte meg milyen bugyikat szánnak a kisfiúnak. Egyetértettek abban, hogy hagyományos bugyikát kell viselnie, nem tangát, vagy franciabugyit, hanem olyat, ami betakarja a gyerek egész seggét, eltakarja a fenekelés nyomait és elfér benne a hátratett pisilő és golyók. A bugyiknak szűknek kell lennie, hogy leszorítsa a kis fütyit és kiemelje a fenekének formáját.

Ági egy rózsaszín pamut bugyit vett le a polcról és oda tartotta Gézuka elé. A fiú elfordult, talán el is szaladt volna, ha az anyja el nem kapja a karját.

- Mit mondtam neked, kisfiam! Állt rendesen, hogy Ágika hozzád mérhesse a bugyit! Bugyit nem lehet próbálni és vissza sem cserélik, ha rossz a méret. Ha kicsi lesz rád, neked lesz rossz, kényelmetlen hordani, a te kis pisilődet fogja elszorítani és még ki is kapsz miatta alaposan! Szóval ne ellenkezz, hanem állj szépen egyenesen, hogy Ági hozzád mérhesse a bugyit!

- De anyu…

- Csend! Már így is ide néznek az emberek – mondta Éva.

A fiú felkapta a fejét és észrevette, hogy két sorral arrébb egy idősebb nő bámulja őket, az ő sorukban pedig két fiatal lány nevetgél, miközben rájuk néznek néha. A fiú legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, és amikor valaki megérintette hátulról a vállát annyira megijedt, hogy ugrott kicsit és leejtette a kosarat.

- Segíthetek? Valami gond van? – kérdezte egy fiatal női hang hátulról.

- Semmi baj! – mondta Éva vidáman – Csak bugyikat vásárolunk a kisfiamnak, és egy kicsit hisztizik, de minden rendben lesz!

- Női bugyit? – csodálkozott az eladónő.

- Igen, Gézuka nagyon lányos kisfiú, imádja a szép bugyikat, lányos ruhákat. Csak most hisztizik kicsit, mert fejébe vette, hogy már elég nagy hozzá, hogy szexi tangákat viseljen. De én nem engedem, hogy kurvának öltözzön, amíg én nevelem, addig rendes bugyit fog hordani.

- Értem asszonyom! Hát van sok hagyományos bugyink, egészen egyszerű pamut bugyik és kicsit szexibb, csipkebetétesek is, ha megengedi, hogy kicsit nagylányosabb legyen a fiúcska – mosolygott rá Gézukára, aki égő vörös arccal állt.

- Vegyen neki a fiúja szexi bugyit! – mondta nevetve Ági. Éva is felnevetett, aztán a két nevető nőt látva az eladónő is elnevette magát.

- Nagyon szerencsés vagy, kisfiam, hogy ilyen megértő anyukád és testvéred van! A legtöbb családban nem fogadnák el az ilyen lányos fiúkat – mondta Gézukának, aztán Évához fordult – Ha segítség kell, csak szóljanak! – aztán tovább ment az eddig bámuló idős hölgyet kérdezte meg, segíthet-e neki.

- Látod kisfiam, mindenki rendes, kedves veled, te meg itt hisztizel. Ha ez még egyszer előfordul nagyon ki fogsz kapni! Értetted?

- Igen anyu, bocsánatot kérek – suttogta lesütött szemmel a fiú.

- Rendben! Akkor vásároljunk tovább!

Keresgéltek, nézelődtek tovább. A nők szemmel láthatóan élvezték a vásárlást, Éva saját részre is vett néhány bugyit, Áginak is felajánlotta újra, hogy megveszi neki, ami tetszik, de a lány újra visszautasította. Végül összesen három megfelelő bugyit találtak Gézuka számára.

- Hát ez kevés – mondta Éva - úgy látszik más boltba is el kell még mennünk.

Az újra a közelükbe ért eladónő végigmérte a fiút, aztán megszólalt:

- Nem biztos, asszonyom! A kisfiú elég kis termetű, vékony, nézzék meg a gyerek osztályon, ott kisgyerektől a tini méretig minden van. És stílusban is jobban illik talán, mint a felnőtt női bugyik.

- Nagyon szépen köszönjük! Máris megyünk! – örült meg Éva és átterelte Gézukát a gyerekosztályra.

Itt minden elölről kezdődött, azzal a különbséggel, hogy Gézuka már nem tiltakozott, beletörődve tűrte, hogy az anyja, vagy Ági hozzá mérjenek egy-egy bugyit, aztán nevetve mondják milyen jól fog ez állni neki. Vásárló sem volt az üzletnek ebben a részében, így nem keltettek feltűnést. Gyorsan sikerült kiválasztani még három bugyikát, mind egyszerű pamut, virágos, mintás, rózsaszín vagy fehér színben. Ahogy a bugyis polc végére értek a következő sorban fehérnemű együttesek voltak: bugyi és melltartó, bugyi és atléta ugyanolyan színben, stílusban.

Éppen egy bugyi és sportmelltartó együttest mért Éva a kisfiúhoz, amikor egy akcentusos női hangot halottak:

- A lány-fiúcska! Mondta a lány, hogy van itt egy család és a lány-fiúnak vásárolnak. Jól van. Tessék vásárolni! Szép, olcsó!

Felnézve egy kínai nőt láttak, aki már folyatta is:

- Én vagyok főnök, tulajdonos. Tessék vásárolni! – Ránézett Gézukára, aki elé az anyja még mindig oda tartotta a bebújós melltartót – Az neked nagy. Adok másik, ami jó! Te akarsz cici, lány-fiú? Kell neked kicsi cicitartó! Mindjárt keresünk!

Közben keresgélt, turkált a polcokon, aztán elővett egy csomagot, feltépte a zacskó nyílását és kivett egy fehér melltartót és hozzá illő bugyit:

- Ez lesz jó! – kivette Éva kezéből a melltartót és odaadta az újat – ezt próbálni! Ez kisfiúnak cicire!

Megfogta a fiú kezét és húzta magával – Gyere lány-fiú! Fogunk felpróbálni! Ez jó neked! Olcsó. – és elvonszolta Gézukát a próbafülkébe.

A két nő döbbenten állt. Mindkettőt szinte lebénította a hurrikánszerűen rájuk törő kínai nő, a szózuhatagával, a hadonászásával, gyors, határozott mozdulataival, fel sem fogták igazán, mi történik. Aztán egymásra néztek, majd a kínai nőre, aki folyamatosan beszélve éppen belökte Gézukát az egyik próbafülkébe, és egyszerre kezdtek harsány nevetésbe. Éva annyira nevetett, hogy a lányba kapaszkodva tudott csak megállni, az arca kipirult, a szeme könnyes volt a nevetéstől. Ági szintén vihogott, megölelte a nőt és összekapaszkodva nevettek.

Végül elengedték egymást, de amikor Éva a még mindig a kezében tartott melltartóra nézett kitört rajta megint a nevetés:

- Az nagy neked lány-fiú, kell kicsi cicitartó!

Ági is nevetett, aztán a két nevetgélő nő odament a próbafülkéhez.

A függöny mögül tolakodás hangja hallatszott ki és a kínai nő beszéde:

- Nem ellenkezz lány-fiú! Bújjál bele cicitartó! Csinálunk neked szép cici! Leszel olyan, mint lány! - aztán egy csattanás, egy visítás és a folyatás – Nesze! Nem ellenkezz, mondtam, fogsz kapni megint seggére pofont lány-fiú! Bújjál bele cicitartó!

Éva félig még nevetve, kíváncsian elhúzta a függönyt és benézett. Gézuka ott állt a nő előtt, az ingét már levették, letették egy székre a sarokban. A fiún felül csak a csipkés szélű rózsaszín atléta volt. A nő a fiú elé tartotta a bebújós melltartót és tovább biztatta:

- Bújjál bele cicitartóba lány-fiú!

Amikor észrevette Évát felnézett rá és azt mondta:

- Lány-fiú nagyon rossz gyerek! Kell neki seggét elverni nagyon! Nem akar belebújni cicitartóba, pedig szép! Neki lesz jó cicitartó. És olcsó! – Visszafordult Gézukához és folyatta – Miért nem akarod cicitartót? Szép! Te leszel szép lány-fiú! Vegyél fel, bújjál bele! Fogol férfinak nagyon tetszeni lány-fiú! Bújjál bele!

Ági is benézett a fülkébe és hangosan felnevetett.

- Nem nevetni! – mondta a kínai nő dühösen – Lány-fiú rossz nagyon! Kell neki nagyon elverni seggét! Nálunk van Kínában sok lány-fiú tudom, hogy kell neki elverni! Kell anyunak engedelmeskedni lány-fiú! Fog anyu nagyon megverni! Bújjál bele cicitartó, gyorsan!

- Gézuka! Bújj bele a melltartóba azonnal! Ne ellenkezz a nénivel, mert nagyon elverlek! Azonnal!

Gézuka ránézett az anyjára, könnyes szemmel, aztán nagyot sóhajtott és beledugta a kezeit a melltartóba és engedte, hogy az eladónő felhúzza rá.

- Na, szép lány-fiú! Neked jó cicitartó. Csak nem kell trikó! Kell levenni! Cicitartó és trikó utána vagy blúz neked szép! Vegyél le gyorsan! – Mondta a nő és a melltartóval együtt a trikót is próbálta lehúzni a kisfiúról.

Gézuka felvisított, amikor az atléta a hozzá vart szalaggal megrántotta a kis fütyijét, aztán összegörnyedt és elkezdett sírni. A nő tanácstalanul nézte és nem értette, mi lehet a baj.

- Miért sírni lány-fiú? Senki nem bántott téged! Buta lány-fiú, vegyél le trikó és vegyél fel cicitartó rendesen! Miért te sírni, lány-fiú? – felnézett Évára – Miért lány-fiú sírni? Senki nem bántott őt.

Éva válaszolni sem tudott a nevetéstől. Végül Ági lépett be a fülkébe, megfogta az összegörnyedve síró Gézuka fülét és felrántotta a földről. Gyorsan leguggolt előtte, kigombolta a nadrágját és lerántotta róla, a bugyival együtt. Ahogy felállt megfordította a fiút és mutatta a seggét a kínai nőnek.

- Tetszik látni a fütyije oda van kötve és a trikó megrántotta azért sír a kisfiú.

- Látom! Van lány-fiúnak kikötve a pisilő! Jó! Kel neki úgy lenni, ha még nem tanult meg magától helyére tenni mindig kis pisilő. Buta lány-fiú! Miért nem mondtad, te pisilője kikötve a trikó! Te buta vagy! Na, gyorsan lány neked leveszi szalag és gyorsan bújni bele szép cicitartó!

Ági nevetve kioldotta a szalagot a kisfiú fütyijén aztán segített neki kibújni a trikóból, a melltartót újra odaadta neki és együtt nézték, ahogy a fiú csendesen szipogva felveszi.

- Szép lány-fiú! Hozok mindjárt kevés vatta bele cicitartó, lesz nagyon szép lány-fiú! Húzni neki fel bugyit, eldugni csúnya kis pisilője!

Ági rápaskolt Gézuka seggére, aki engedelmesem megfordult, kis terpeszbe állt, míg a lány lenyúlt, a lába között megfogta a fütyijét és erősen hátrahúzta. Amikor megint a seggére paskolt a fiú felállt és kiegyenesedett. Ági gyorsan felhúzta a bugyiját és megigazította rajta.

- Szép lány-fiú! – dicsérte meg a kínai nő, aztán Évára nézett – jó testvére! Segít lány-fiú nevelni meg öltöztetni! Rendes lány! Te még akarsz ugye vásárolni lány-finak ruhát meg többi dolgot? Te maradj itt lány-fiúval és testvére fog hozni ide ruhát, ami szép lesz lány-fiúnak! És felpróbálni. Én hozok kis vattát cicitartóba és lesz szép a ruhában a lány-fiú! Mindjárt én hozok, lány jön velem, válogat ruhát és hozza megpróbálni. Jó lesz? Lesz szép ruhák és olcsó!

Azzal kiment a fülkéből és a vigyorgó Ágival elmentek ruhákért.

Éva ránézett a fiára. Gézuka piros arccal, kisírt szemmel állt ott kicsit összegörnyedve. A nadrágja a bokájáig letolva, a fiún csak egy rózsaszín pamut bugyi és egy fehér sportmelltartó volt.

- Látod kisfiam, sokkal jobban jártál volna, ha nem hisztizel és ellenkezel. Akkor ezt a szégyent elkerülhetted volna. És milyen szerencséd van, hogy ilyen kedves és megértő a boltos! Megszégyeníthetett volna a boltban is mások előtt, vagy hagyhatta volna, hogy olyan melltartót vegyünk neked, amit nem próbáltál fel és nem lettél volna szép benne, lány-fiú! – nevette el magát Éva. – De, látod nem kell szégyenkezni előtte ő ismeri az ilyen kisfiúkat, a lány fiúkat. Olvastam, hogy keleten sok lányos fiú van, úgy látszik Kínában is. Ez szerencse, mert így sok segítséget kapunk egy tapasztalt nőtől, aki ismeri a lány-fiúkat. És előtte nem is kell szégyenkezned, látod teljesen természetes neki, hogy te lányos vagy. Azon csodálkozik csak, hogy miért nem akarod felvenni a melltartót, miért nem akarsz szép és csinos kislány lenni? Szóval, Gézuka, ha visszajön a hölgy, szépen köszönd meg neki, hogy ennyit fáradozik érted és segít neked! Értetted?

- Igen anyu – mondta szipogva a fiú.

- Itt az atlétád, ezt ma már nem veszed fel, töröld meg benne az arcod, szemed. Tessék, egy zsebkendő, fújd ki az orrod! Legyél rendben, mire visszajön a hölgy!

Lehajolt és kivetet a flakon pisit Ági táskájából, megrázta, hogy menyi lötyög még benne, aztán odaadta a fiának:

- Idd meg! Most!

- Anyu… Kérlek…

- Most!

Gézuka felsóhajtott és elvetet a flakont Évától, letekerte a kupakot, a szájához emelte, és éppen inni kezdte a pisit, amikor elhúzták a függönyt és belépet Ági, nyomában a fiatal eladónővel, aki először szólította meg őket a boltban. A nő kezében egy csomag vatta volt, Áginál pedig a karjára terítve több ruha és póló.

Amikor Ági meglátta a pisit ivó kisfiút felnevetett és a nőhöz fordult:

- Annyira szeretne lány lenni, hogy megissza mindig a pisimet, hogy attól lányosabb legyen.

- Hát női hormonok vannak a pisiben – nevetett az eladónő. Végignézték, ahogy Gézuka megissza az összes pisit és visszaadja az anyjának a flakont. Amikor Éva ránézett, a fiú észbe kapott és megköszönte a pisit.

Az eladónő felnevetett – Igazán jól nevelt gyerek! Hogy mondta a főnöknő? Lány-fiú? Aranyos! - utána odalépett a fiúhoz, tépett a vattából és a melltartójáéba tömte. Pár percig rendezgettem, megtapogatta egyformák-e, aztán ellépett a fiú elől, hogy lássa magát a tükörben:

- Nagyon szép kis cicik, lány-fiú! – nevetett – Majd néhány év múlva nagyobbakat csinálunk neked, most olyanok, mint egy 14-15 éves kiscsajnak, nekem is ilyenek voltak tini koromban, most a lányomnak vannak ilyen szép kis mellei. Ugye szépek?

A fiú a tükörbe nézett, aztán azonnal lesütötte a szemét és elfordult szégyenében.

- Nem tetszenek a melleid, kisfiú? Akkor szerinted a lányomnak sem szépek a mellei? Hm?

- Gézuka! – szólalt meg Éva – Mégis mit gondolsz magadról? Ez a hölgy segített neked, dolgozott veled és a saját lányához hasonlított te pedig elfordulsz, fintorogsz? Azonnal kérjél bocsánatot és köszönd meg, hogy ilyen szép ciciket készített neked a hölgy! – közben elkaptak a fiú fülét és maga felé rántotta, megfordította, aztán erősen húzta lefelé a fülét, míg a fiú le nem térdelt.

- Bocsánatot kérek hölgyem! – mondta Gézuka, félig sírva- Bocsánatot kérek és köszönöm szépen, hogy segített nekem és szép ciciket készített nekem! Bocsánatot kérek!

- Jól van Gézuka! – nevetett a nő – Szívesen segítek. – Aztán Évához fordult – A főnöknő azt mondta segítsek mindenben maguknak. Tessék nyugodtan válogatni, próbálni, ami tetszik. És ha segítség kell bármiben, csak szóljanak!

- Köszönjük szépen! És a főnöknőnek is köszönjük! – mosolygott Éva.

Az eladónő kiment, Ági pedig elővette az első pólót, amit Gézukának szánt, egy eperszínű, bő ujjú pólót, a bal melle felett két szem eperrel.

- Bújj bele Gézuka!

A fiú beletörődve vette fel a pólót, és utána sorban az összes többit, amit a nők odaadtak neki. Az anyja, vagy Ági néha visszavitte a nem megfelelő darabokat, újakat hozott felpróbálni. Hosszú ideig próbáltattak vele előbb pólókat, topokat, aztán blúzokat, pulcsikat. Utána egyrészes ruhákat és néhány szoknyát is fel kellett vennie a gyereknek, aki csendesen tűrte a sorsát, igyekezett túl lenni az egészen.

Időközben néhányszor benézett a kínai főnökasszony és a maga harsány hangján érdeklődött, hogy minden rendben van-e, jók-e a ruhák a lány-fiúnak. Néha megdicsérte Gézukát, hogy csinos a ruhában, vagy topban, szoknyában.

Egyszer a magyar eladónő is bejött érdeklődni, minden rendben van-e. Amikor kiment Ági ment vele.

Kis idő múlva visszajött Ági, most nadrágokat, farmert, vászonnadrágokat, néhány rövidnadrágot és két rózsaszín melegítőt hozott magával.

Végül kiválasztották, mit vesznek meg Gézukának: 6 bugyit, 3 atlétát, egy melltartó-bugyi együttest, amit a kínai nő választott ki Gézukának, 2 lányos és 2 unisex pólót, hogy iskolába is legyen mit felvennie. Ezen kívül egy egyrészes sárga és narancssárga nagy virágos ujjatlan nyári ruhát, ami a kisfiú combjának közepéig ért, és nagyon hasonlított arra, amit Ági viselt, és egy rózsaszín melegítőt otthonra.

- Első vásárlásra elég is lesz – mondta Éva – később majd mindenből veszünk még neked, Gézuka, amire szükséged lesz. Majd Ágival eljártok vásárolgatni, nagyon jó szórakozás, hidd el, jobb, mint az internet előtt pornót nézni! Jól van gyerekek, ideje mennünk. Fizetünk, aztán még beugrunk ide a sarkon egy kézimunka szaküzletbe, veszünk néhány szalagot, és még amire szüksége lesz Gézukának. Öltözz fel kisfiam és menjünk!

Gézuka le akarta venni a melltartót, de az anyja rászólt:

- Nem, Gézuka! Hagyd csak a melltartót! Nagyon jól áll és úgyis szoknod kell! Vedd fel szépen az ingedet, tedd be a nadrágodba, úgy. Most nem kötjük meg a fütyikédet, de szépen hátul kell tartanod! Értetted?

- Igen anyu. De a melltartó…

- Ne kezdd elölről kisfiam, mert nagyon elverlek! Vedd fel az inged és gyerünk!

A fiú beletörődve vette fel az ingét, és amikor készen volt belenézett a tükörbe. Egy nagyon furcsa, meghatározhatatlan nemű lény nézet vissza rá.

- Igazán csinos vagy, Gézuka! – nevetett fel Ági.

Kimentek a próbafülkéből, és a pénztár felé indultak. Éva vitte a tele kosarat, két póló és a ruha Gézuka karjára volt terítve, ő hozta. Pár vásárló volt a boltban, de senki nem törődött velük, amíg a kínai főnöknő utánuk nem kiáltott hangosan:

- Te! Lány-fiú! Mondtam, te leszel nagyon csinos kis cicitartó! Neked nincsen rendes nagy lány cici, kell kicsi cicitartó. Pont olyan, amit adtam oda rád! Nagyon csinos lány-fiú! Sikerült sok szép ruha vásárolni lány-fiúnak? Minden nagyon olcsó! Kell vásárolni! Na, gyertek kasszához, nézzük mit vettetek! – A nő, a szokásos hurrikán tempójában végig beszélve, végig vágtatott a polcok között, kivette a kosarat Éva kezéből és letette a pénztár elé.

A boltban a vásárlók felnéztek, hogy mi ez a kiabálás meg rohanás, de az elhadart szavakból nem nagyon érthettek semmit, hamar visszatért mindenki a maga dolgához, csak itt-ott hangzott fel egy kis nevetés.

A kínai nő közben ütötte be az árukat a pénztárba és folyamatosan dicsérte őket:

- Nagyon jó bugyi gyereknek meg lány-fiúnak! Szép és erős és jó és olcsó. Jó póló, nagyon szép lesz lány-fiú!

Közben hátulról megérkezett a magyar eladónő és odaadta Áginak a pisis flakont:

- Parancsolj! Segítettünk, hogy tele legyen, ne legyen szomjas a kis lány-fiú! – mosolygott.

- Köszi szépen! – mondta Ági, miközben elvette a flakont és odamutatta Gézukának – Látod, milyen rendesek itt a lányok? Kati és a többi eladónő pisilt neked, hogy hazafelé se legyél szomjas! Köszönd meg szépen, Gézuka!

A fiú felnézett. Látta Ági vigyorgó arcát, hátrébb az anyját, aki kicsit csodálkozott, de alapvetően vidám volt és látta a fiatal eladónőt, meg még két másik nőt, akik vigyorogva és várakozással néztek rá. A kínai főnöknő tovább beszélt és ütötte be a tételeket a pénztárba, nem foglalkozott azzal, ami körülötte zajlott, de a közelben két fiatal nő is furcsán nézett a fiúra. Egy négytagú család, apa, anya lány és fiú szintén odanéztek mind, aztán az apa elfordította a kb. 10 éves kisfiút, miközben ő továbbra is nézte a pénztárnál lévőket. Az asszony döbbenten bámult arra, a lány pedig felkiáltott:

- Azon a fiún melltartó van?

Gézuka nem bírta tovább a megaláztatást. Ellökte maga elől Ágit és kiszaladt a boltból. A riasztó azonnal megszólalt. Elfelejtkezett a karján lévő ruháról, pólókról és amint átment velük ez érzékelők között rögtön éles sípolás szólat meg. A fiú megdermedt egy pillanatra, aztán ledobta a karján lévő ruhákat és szaladni kezdett a folyosón az utcai ajtó felé. Már majd nem elérte, amikor egy rántást érzett, reccsent az inge, aztán megfordult körülötte a világ, ahogy a lábai kiszaladtak alóla és ő végigvágódott a beton padlón. Nagyot nyekkent, ahogy hanyatt esett, de szinte még el sem érte a padlót, amikor egy erős kéz a hajába markolt és egy rántással újra talpra állította. Érezte, hogy megperdül a tengelye körül. Egy pillanatra látott egy fekete mellényt maga előtt, utána csak azt érezte, hogy rázkódik vele minden, valaki kiabál rá, aztán elájult.

Amikor magához tért a kínai bolt előtti üveges folyosón lévő műanyag székek egyikében ült, félig lecsúszva a székről. Minden zavaros volt körülötte: meleg, hangzavar, szédülés. Hallotta egy férfi mély hangját, ahogy szabadkozik, hogy ő csak elkapta a fiút és elesett és… Közben hallotta a kínai nőt is, hogy a lány-fiú lopott boltból… Az anyját is, ahogy nyugtatja a többieket, hogy nem kell rendőrt hívni, kifizet mindent és, hogy nem is lopott semmit, mert eldobta az árut, amikor a riasztó megszólalt, csak megijedt, azért futhatott el.

Egy hűvös érintést érzett az arcán, kinyitotta a szemét és Ágit látta, ahogy egy vizes kendővel törölgeti az arcát. Mondani akart valamit, de a lány a szájáéra tette a kezét, és megrázta a fejét:

- Psz! Semmit nem mondj! Jól vagy? Bólints csak, ha hallod!

Gézuka bólintott, közben forgatta a szemét és megrázta a fejét. Ági elengedte a száját és a fiú nagyot nyelt.

- Szomjas vagy? Igyál!

Már éppen nemet akart mondani, nem akart megint pisit inni, amikor látta, hogy a lány egy bontatlan ásványvíz kupakját csavarja el és a szájához emeli. Hálásan ivott, sokat, majdnem az egész félliteres flakonnal.

- Mi… Mi történt? – nyögte halkan a fiú.

- Meghülyültél! Fellöktél a boltban, hogy átestem egy csomó bevásárlókosáron és elterültem a földön, aztán hallottuk, hogy a riasztó megszólal. Te eldobtad a ruhákat és elszaladtál, de előugrott egy biztonsági őr és elkapott. Leestél, lehet megütötted a fejed. A biztonsági őr felrángatott a földről és megrázott, akkor pisiltél be. Aztán elájultál. Közben ideértünk anyuddal és letettünk a székre ő most rendezi a dolgokat, hogy ne hívjanak rendőrt a lopás miatt én meg hoztam neked vizet, meg megmostam az arcod. Közben felhívtam aput is, hogy jöjjön ide, hátha kell segíteni. Ő sok embert ismer.

A fiú csendben ült. Már tudta, hogy a meleg, amit érzett az volt, hogy bepisilt és ahogy a műanyag széken lecsúszott félig fekvő helyzetbe az egész ruhája pisil lett. Legszívesebben meghalt volna most szégyenében. Felnézett Ágira és teljesen meglepődött, hogy a lány szemében, arcán együttérzést látott. Lehunyta a szemét, Ági pedig újra végig törölte az arcát a vizes kendővel. Teljesen zavaros volt minden a fiú számára. Már tudta mi történt, de most sem értett semmit. Egyáltalán hogy került ő ebbe a helyzetbe? Mi történt vele az elmúlt napokban? Félig ájultan félig aludva dőlt végig a műanyag széken, nem érdekelte, hogy mindene tocsog a pisiben.

Egy erős kéz határozott szorítására tért magához. Kinyitotta a szemét és István kemény, határozott szemét látta maga felett. Hallotta, hogy Ági csendben beszámol a történtekről. István néha kérdezett valamit, amire a lány tömören válaszolt. A háttérben még mindig hallotta a kínai nő sipító hangját és az anyát is, ahogy próbálja megnyugtatni.

István felállt és felállította őt is, szólt Áginak, hogy lassan induljon el vele a kijárathoz. A fiú tétován elindult. Érezte, hogy ha Ági nem fogná a karját el is esne, nem tudna járni. Látta, hogy a nagydarab fekete mellényes biztonsági feléje indul, de megtorpan, amikor István megfogja a karját, aztán pár szót váltanak csendesen, és az őr elhúzódik, aztán lassan elmegy. István a kínai nővel vitatkozó Éva mellé lépett:

- Menj, törődj a fiaddal – mondta határozottan.

Éva felnézett, tiltakozni akart, de aztán szó nélkül elindult ki a folyosóról az utcára a két gyerek után.

Kint az utcán már kezdet sötétedni, eltelt az idő a vásárlás közben. Éva utolérte a gyerekeket, megfogta a kisfiú bal vállát, míg Ági a másik oldalról fogta a kezét és vezette a parkoló felé.

Ági felnézett az ideges Évára és megnyugtatta:

- Semmi baj Éva néni! Gézuka jól van, csak megijedt és bepisilt. Azt szokott máskor is, tetszik tudni. Nincs semmi baja. Apu pedig mindent elintéz a boltban! Menjünk haza! Apu is jön hamar, biztosan.

Közben odaértek a kocsihoz. Éva kinyitotta a kocsit és nyitotta volna a hátsó ajtót a kisfiúnak, de aztán megtorpant:

- Tiszta pisi a gyerek, átázott az egész ruhája és most is csepeg belőle. Így nem ülhet be apád kocsijába!

- Tessék várni Éva néni! A parkoló őrtől mindjárt kérek valamit, amivel leterítjük az ülést és beülhet Gézuka – mondta Ági és már el is szalad a parkoló szélén álló konténer felé.

Kis idő múlva egy nagy fóliával tért vissza, amit leterített a kocsi hátsó ülésén és a padlón is. Aztán Évával együtt segített beszállni a félig alvó, félig béna fiúnak és végre elindultak haza.

A házba érve Ági segített kiszállni Gézukának a kocsiból, aztán megfogta a fiú kezét és Évához fordult:

- Éva néni! Tessék rám bízni Gézukát, elrendezek mindent. Csak ezt a koszos fóliát tessék kidobni, aztán tessék nyugodtan leülni, inni valamit. A kisfiúval minden rendben lesz!

Fogta a fiú kezét és bevonszolta a zuhanyzóba, levetkőztette és megfürdette. Bevitte a kisfiút a szobába, ahol az elmúlt napokban aludt. Kis időre otthagyta, amíg egy bugyit és egy pólót hozott neki, amit ügyesen ráadott a gyerekre, aztán lefektette a heverőre.

Egy pillanatig habozott oda kell-e szíjaznia, de a fiú mozdulatlanul, csendben feküdt a hasán és Ági leoltotta a villanyt és otthagyta, résnyire nyitva hagyva az ajtót. Visszament a nappaliba, ahol Éva csüggedten ült a fotelben, a kezében a telefon.

- Tessék pihenni Éva néni! Igyon valamit! Hozok egy pohár bort. – mondta Ági és máris kiszaladt a konyhába és egy pohár hideg fehérborral jött vissza. Elvette a nőtől a telefont, ránézett, aztán letette az asztalra és a kezébe adta a bort. – Tessék!

Éva fáradtan felnézett, elmosolyodott:

- Köszönöm, Ágikám!

- Egészségére! Gézukával is minden rendben van, megfürdettem és lefektettem aludni. Nyitva van az ajtó halljuk, ha valami baj lenne vele.

- Nagyon ügyes vagy, kislányom! Köszönöm szépen! – Aztán egy nagyot sóhajtott és könnyes szemekkel mondta – Úgy szégyellem ezt az egészet!

- Nem kell, Éva néni! Nem lesz semmi baj, apu mindent elrendez! Majd a Gézuka is megtanulja, hogy kell viselkedni. És nem lesz többet ilyen, mint most volt. Csak megijedt a kisfiú. Sok volt neki így egyszerre minden. És nem lett volna semmi baj, ha nincsen a riasztó, vagy ha még bent ledobja a ruhákat. De ne tessék félni! Apu mindent el fog rendezni. Nemsokára hazajön és minden rendben lesz!

Miközben beszélt, nyugtatta a nőt, a fotel mögé lépett és rátette a kezeit Éva vállára és dörzsölni, masszírozni, simogatni kezdte a vállát a blúzban, aztán a nyakát, tarkóját. Megsimogatta Éva rövid, szőke haját, aztán lehajolt és megcsókolta a nő nyakát. Lassan csókolgatta Éva nyakát, a tarkóját a haja tövében, a kezei pedig előrecsúsztak a nő mellére. Éva akaratlanul is felsóhajtott, a lány pedig rátapadt a szájával a nő szétnyíló ajkaira. Éva egy pillanatig ellenkezett, de aztán megadta magát Ági gyengéden erőszakos szájának, nyelvének, passzívan tűrte, hogy a lány csókolja. Ági le sem vette a száját a nőéről, miközben megkerülte a fotelt és szemből állt meg előtte. Lassan leereszkedett a térdére, a kezeivel széttolta a nő passzívan engedelmes térdeit, befészkelte magát Éva combjai közé. Bal kezével felnyúlt, fogta és simogatta a nő tarkóját, húzta közelebb magához a fejét, míg testét és nyakát teljesen kinyújtva csókolta a száját. Jobbal Éva övéhez nyúlt, kikapcsolta és kigombolta a nadrágját. Benyúlt a nő nadrágjába, becsúsztatta a kezét a bugyiba és simogatni kezdte a rövidre vágott, erős szőrű pinát. Éva egy pillanatra megdermedt, aztán megrázkódott és belenyögött a lány szájába. Lassan elindult a nyelve, hogy találkozzon Ági mohón tapogatószó nyelvével, ami már az egész száját felderítette. Ági közben simogatta a nő pináját, érezte, hogy egyre forróbb és nedvesebb, amikor a csiklóhoz ért az ujja Éva megremegett és felsóhajtott.

Ági hirtelen otthagyta a nő száját, mindkét kezével a feneke alá nyúlt és erősen megemelte. Éve felemelkedett a fotelben, és hagyta, hogy a lány lerángassa róla a nadrágot és a bugyit és utána visszahuppant a fotelbe. Ági pillanatok alatt lecsatolta a nő szandálját, kibujtatta a lábait a nadrágból és a bugyiból, aztán az egyik lábát a földön hagyta, a másikat felemelte és a combját a fotel karjára fektette. Arca előtt ott volt Éva szőke, rövid szőrrel borított nedvesen csillogó pinája. A lány egy pillanatig csak nézte, csodálta, aztán finoman ráfújt. Látta, hogy a nő teste megremeg, ahogy a nedvesen csillogó nagyajkait éri a lehelet. Ági mindkét kezével odanyúlt, finoman széthúzta a pinát és lassan, alig érintve csókolni, nyalogatni kezdte. Éva felnyögött. A lány felnézett rá, látta, hogy hátrahajtja a fejét a fotel támlájára, hogy csukva a szeme és az arca teljesen piros, hogy lihegve veszi a levegőt. Ági elmosolyodott, aztán belefúrta az arcát a pinába. Mélyen, erősen nyalta a kisajkakat, a nyelvét feldugta mélyre, és két kezével pedig a nagyajkakat és a szőrös vénuszdombot dörzsölte. Éva egyre hangosabban lihegett, a lány pedig bal kezének mutató és középső ujjaival simogatta tovább az ajkait, majd bekapta az ujjakat, szopta és megnedvesítette, aztán finoman feldugta a nőnek, közben a nyelvével a csikló felé közelített. Éva hangosan lihegett, nyögött, a teste szinte hullámzott, és ahogy a lány nyelve hegye elérte a csiklót a nő felsikított, a teste összerándult, a lány ujjait szinte fájdalmasan szorította meg a hüvelye, ahogy elévezett.

Éva vonaglott, a pinája görcsösen szorul a lány ujjaira, hangosan lihegett és többször felsikoltott, aztán elernyedt a teste. Ági ujjai maguktól kicsúsztak a hüvelyből, nedvesen csillogtak és a lány azonnal bekapta és szopogatni kezdte őket. Felnézett a nőre, találkozott a tekintetük.

- Kö… Köszönöm, Ágikám – lihegte Éva és elmosolyodott, ahogy az előtte térdelő, ujjait nyalogató, szopogató lányra nézett. – Nagyszerű lány vagy!

- Igen, az. Örülök, hogy sikerült megnyugtatnia téged, Éva – hallatszott István nyugodt hangja az ajtó felől.

Éva ijedten fordult feléje és mondani akart valamit, de István mosolyogva leintette.

- Ne mondj semmit! Nincs semmi baj! Majd később megbeszéljük. Ági! –fordult a lányhoz – gyere, segíts a csomagokkal! Addig Éva néni rendbe teszi magát.

- Igen apu! – állt fel azonnal Ági. Rámosolygott Évára, aztán gyorsan kiment az apja után az udvarra a kocsikhoz.

Éva félig magán kívül lassan feltápászkodott a fotelből. Végignézett magán: felül kigombolt, rendetlen gyűrött blúz, alul se nadrág, se bugyi, szőke pinája még mindig nedvesen csillog. Szégyellte magát és kielégült volt, annyira, mint már nagyon régen utoljára. Felkapta a padlóról a nadrágot és a bugyiját és gyorsan bement a fürdőszobába.

Leült a WC-re, aztán levetkőzött és lezuhanyozott, a polcon talált egyik törölközővel megtörölközött. Sokáig zuhanyozott és lassan törölközött, igyekezett elhúzni az időt, míg István szemébe kell néznie. Aztán amikor végzett, felvette a gyűrött ruháit, a tükörbe nézve megigazította a haját, aztán nagy levegőt vett és kiment a nappaliba.

A heverőn ott voltak a fiának ma vásárolt ruhák mind. De se István, se Ági nem volt bent. Kiment a teraszra.

István egy pohár fehérborral a kezében ült az egyik széken, hallgatta, ahogy Ági beszámol a mai napról. A lány szemben állt az apjával, kis terpeszben, hátra tett kézzel. Közben átöltözött, most csak egy fehér pamut bugyi és egy bő póló volt rajta. Amikor Éva megjelent Ági elhallgatott, felnézett rá, aztán pajkosan elmosolyodott. István felállt, kihúzott egy széket és odakínálta Évának:

- Foglalj helyet, kérlek. Ági azonnal hoz neked egy pohár bort, vagy amit kérsz.

- Kösz… Köszönöm, inkább üdítőt, vagy vizet, hideget, ha kérhetek. - mondta Éva csendesen és leült a székre.

- Azonnal hozom, Éva néni! – mondta Ági és bement a házba.

Éva félve nézett fel Istvánra.

- Bocsáss meg! Nem tudom, hogy történhetett…

- Nyugodj meg, Éva. Én tudom. Ki voltál borulva és Ági megnyugtatott. Azon a módon, ahogy a legjobban meg tud nyugtatni egy hisztéria szélén álló nőt. Nincs semmi baj. Később megbeszéljük az egészet. Most arra kérlek csak, ülj itt, és hallgasd meg, mit mond Ági a mai napról. A fiad alszik, vele sincs semmi gond. Majd reggel vele is beszélünk.

- Rendben – mondta a nő lesütött szemekkel.

Ági már jött is vissza egy nagy pohár rostos narancslével, amit letett a nő elé, aztán visszaállt az előző pózba ás várta az apja utasítását.

- Rendben Ági! Folytasd!

A lány beszámolt az egész napról, részletesen. Persze kihagyva délelőtti eseményeket, ami terhelő lett volna rá nézve. Örült, hogy ennyi minden történt ma, így könnyen át lehetett siklani azokon a részleteken, ahol domina szerepben parancsolgatott a fiúnak. A beszámoló végén az apja elégedett is volt. Néhány rövid kérdést tett még fel, amire Ági azonnal válaszolt, aztán csak annyit mondott:

- Jól van, Ági. Ma rendesen viselkedtél, ügyes voltál. És holnap jutalmat is kapsz majd. Holnap, érted? Most menj és pihenj, ma tévézhetsz is, szórakozz. Reggel találkozunk kislányom, jó éjszakát!

- Jó éjszakát apu és köszönöm! Jó éjszakát Éva néni! – mondta Ági és beszaladt a házba.

István utána nézett, kiitta a borát és letette a poharat. A lesütött szemmel ülő nőre nézett és megszólalt:

- Éva, ez egy megerőltető nap volt számodra. Nem vagy hozzászokva az ilyen izgalmakhoz, megterhelésekhez. Lehet, hogy el kellett volna kísérjelek titeket vásárolni, de nem gondoltam, hogy eddig fajulnak a dolgok. De semmi baj! Több volt az izgalom, mint a tényleges probléma. A fiadat túlterheltük és kiborult. Ha két napba osztjuk el a mai történéseket semmi baj nem lett volna. És 1-2 hónap múlva egy ilyen, vagy még megterhelőbb nap után sem lesz semmi baja. De még csak a kezdetén van a nevelésnek, még nagyon sok dolgot kell megtanulnia, elfogadnia. Ezeket idővel majd megtanulja. Neked is hosszú és fárasztó volt a nap. Megértem, hogy kiborultál, amikor botrányt okozott a kisfiad. De jól kezelted, hiszen haza tudtad őket hozni, biztonságba. Ez a legfontosabb. Itthon kijött rajtad a stressz, elengedted magad, összeomlottál. De itt volt Ági és segített rajtad. És ezért egy pillanatig se szégyelld magad! Ági tudja, mire van szüksége egy nőnek és szívesen megteszi. Ezért is kellett átöltöznie mielőtt elbeszélgettünk: teljesen lucskos volt a pinája, a ruhán keresztül is látszott mennyire átázott a bugyija. Minden percét élvezte annak, amit veled tett, hidd el! Szóval ne legyen lelkiismeret furdalásod, és ne szégyenkezz miatta!

Éva nagyot nyelt, aztán felnézett a férfira

– Rendben, ha így gondolod…

- Igen, így gondolom. Semmi baj nincs. A fiúval holnap beszélünk és büntetést is fog kapni, nem lehet elnézni neki az ilyen hisztizést. Ha büntetlenül hagyod, kíméletből, akkor legközelebb ugyanez lesz. De ezt majd holnap megbeszéljük. Most azt javaslom, menj haza Éva. Igyál valamit, ha kívánod és aludj egy nagyot. Reggel pedig várlak, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Rendben?

- Rendben István. – mondta a nő. Kiitta a narancslevét és felállt. – Köszönöm a segítségedet és a megértésedet! Jó éjszakát!

- Jó éjszakát, Éva!

A férfi nézte, ahogy a nő hazament, aztán felállt, hozott magának egy palack bort, egy szivart, töltött, rágyújtott és elgondolkodva nézte a csillagos eget.

Vége az ötödik résznek